Matchbox MB-39 Skidster

Mondtam már, hogy a szerelem vak? Költői kérdés volt! Persze, hogy mondtam! Az a helyzet, hogy megint sikerült beleszeretnem egy több mint ellentmondásos modellbe, de megpróbálom objektíven tálalni.

Csusszkormányrakodó

Nem ritka, hogy egy bizonyos tárgyat a típusnevén emlegetünk. Tudjátok, a jégszekrény az gyakran frizsider, született Frigidaire. Azokat a kis négykerekű rakodógépeket, amik éppen csak alig nagyobbak, mint a kezelőjük, Bobcatként szokták emlegetni szakmai berkekben. Ami igazán érdekes, hogy nem csak mifelénk, hanem angol nyelvterületen is. Ott viszont más becenévvel is illetik. Alapvetően ezeket a holmikat "skid steering loadernek", azaz csúsztatással/farolással kormányzott rakodónak hívják „hivatalosul”. Hogy gyorsan kicsomagoljuk ezt a dolgot, azért így, mert úgy kormányozzák őket, mint a lánctalpas járműveket: Itt az egymástól oldalanként függetlenül hajtott kerekeik hajtásának irányával. Ha előremenetben jobbra akarnak fordulni, akkor a bal oldali kerekeket hajtják meg előre, a jobb oldaliakat meg hátra. A név persze hosszú a mindennapos használatra. A „Béla! Kérem szíveskedjék elfáradni a csúsztatással kormányzott rakodógép útjából!” nem annyira életszerű egy építkezésen, a „Béla! Húzzá' má' a rákba a bobket elől, te!” már sokkal inkább. Szóval ezért a hosszú név skidloaderre (kb. csusszrakodó), vagy skidsterre (kb. faroló, de a fordítás rettentően kényszeredett, meg az előző is, szóval sürgősen felejtsétek el), rövidült olyan módon, ahogy a Jeep név is született anno a mindenki által ismert legenda szerint. Ezzel ki is csomagoltuk mai szeánszunk tárgyának elnevezését!

Guido unokatesója

Amikor tavaly napvilágot látott a Skidster, szintén MB-39 szám alatt, akkor biztos voltam benne, hogy nekem ilyen nem kell, mert egyáltalán nem tetszett, nyilvánvalóan mert az akkori változatai eléggé bénácska festést kaptak. Az idei első recolor, azonban már sokkal tetszetősebb és a csuda sem tudja miért, élőben engem valamiért a Verdák (Cars) Guido-jára emlékeztet. (Ne, ne mondjatok semmit én is tudom, marhaság, mert úgy hasonlít rá, mint egyik narancs a másik vízilabdakapura, de mégis!) A Skidster hihetetlenül apró, a jelenleg jellemző, 500 forint körüli Matchbox árért egy közepes rablás. A rakodókar csak a hátsó tengelyénél mozgatható, a kanala nem és az egész miskulancia visszapottyan az alapállásba, ha elengeded szóval nem az a hű-de-nagyon-izgi játékszer. Ha nem fémből lenne az alváza, akkor valami olyasmit mondanék rá, hogy „egy időben a Kinder tojglikban is sokkal komolyabb játékszerek voltak”, de fémből van. Ráadásul szemlátomást ballasztként is szolgál, jó vastagra és a teljes tömegéhez képest egészen nehézre is szabták, másként egy tüsszentés elvinné és folyton felborulna. A képeken talán nem látszik, de a fülke oldalán lévő „rács” tulajdonképpen szélvédő és közepesen átlátszó.

El kell ismerjem, a Skidster közel sem a Matchbox kortárs kínálatának csúcsa, de valamilyen megmagyarázhatatlan okból nekem tetszik.

Az a jó a Matchboxokról készült közelikben, hogy így el tudom olvasni azokat a felirataikat, amiket amúgy szabad szemmel nem. Hogyaszongya: "Lyons Testvérek, építőgép kölcsönzés". Így már látom, hogy a paca az igazából egy oroszlán és értelmet is nyer, hogy mit keres ott. Ezen kívül áll ott még egy figyelmeztetés a rakodási kapacitásra, meg a száma, hogy ő hatvanas egység.

Bejárás előröl. A kezelőszervek is megvannak, csak a fotón nem látszanak igazán jól.

A pepita csík miatt az egyszeri börzés hölgy erre is ráfogná, hogy taxi?

Generációk ha találkoznak. Nyilvánvalóan nem arányosak, de a színük miatt tök jól összejönnek az MB-26 Volvo Cable Truckkal.

A fotó készítése közben egyetlen Volvo Trucknak sem esett bántódása. Ez amúgy is egy az idők folyamán sajnálatosan rakományát vesztett másodpéldány.

Matchbox MB-39 Skidster, NRFB. Tetszenek az új blistereken a tartalmukat ábrázoló grafikák. Mit nem adnék egy Matchbox artwork gyűjteményért!

Becs szó nem iszom és nem is drogozom, de engem valamiért Guidora emlékeztet a Verdákból.