MB-55 Cliff Hanger

Régi és nagy igazság, hogy a szerelem vak. Végre élőben találkoztam egy vadiúj, idei kiadással, amiről a katalógus is csak rajzolt képet mutatott. Minden megvan benne, amitől utálatos, nemszeretem lesz egy modell de valamiért mégis tetszik.

Hosszan tudom sorolni, hogy mik azok a tulajdonságok, ami miatt az idei MB-55 Cliff Hanger-nek nem kéne szerepelnie a gyűjteményemben. Azt már réges-régen leszögeztük, hogy alapvetően nem szeretjük a fantázia szülte, semmire sem hasonlító modelleket. Ez is ilyen. Számos stílusjegye ismerős valamilyen autóról – nekem az összhatás leginkább egy Suzuki Samurai-t ad ki, a nyilvánvaló különbségek ellenére is –, de természetesen ilyen konkrét autó nincs.

A járgány döbbenetesen apró – nézzétek meg a képeken, hogy hány padlócsempét foglal el a garázsban –, de talán pont ettől is tetszik. Nagyobb léptékben már lehet, hogy nem tetszene.

Az egész anyag egy darab műanyaggombóc. Most komolyan! Ha ez így megy tovább, lassan a Kinder Meglepetés tojásokban is komolyabb kisautók lesznek, mint némelyik, Matchbox emblémát viselőn. Az egész szerkezetből csak a karosszéria fém. A szendvicsszerkezetet az alváz műanyagja – ami a fellépőket is kiadja –, a beltér műanyagja – ami a lökhárítókat, bukókeretet és a pótkereket is alkotja – a szélvédő műanyagja képezi, amin legfelül a falatnyi kis fém kasztni csücsül.

Egy nyitott tetejű autón a beltér mindig is kritikus pont, hiszen nagyon szem előtt van. Értékelem a próbálkozást, a négypontos biztonsági övvel, a műszerfallal, a platón lévő tűzoltópalackkal – bár az a keresztben bedobott láda ronda. Először ütésbiztos üzemanyagtanknak gondoltam, de az meg nem állna ilyen csálén, nem? – a szélvédőn lévő tükrökkel és a motorhoz vezető snorkellel, de a kormány inkább a Hófehérke átkelőhajó kormányosi kabinjába lenne való. Jó-jó, tudom, játékszer, nem modellautó, de nem volt olyan nagyon régen, amikor egy zárt kisautóba is sokkal részletesebb beltér tudott még kerülni, és az is játékszer.

Ez teljesen szubjektív, de lábrázásom van ettől a színtől. Ha elcsapna egy ilyen színű autó, akkor valami olyasmit nyöszörögnék a mentőben, hogy metálropi, vagy pörköltzaftmetál volt a színe.

Ennyi szapulás után teljesen ellentmondásos lesz a konklúzió: valamiért tetszik. Az összhatás jó. Jól állnak neki ezek a kerekek, talán pont attól szeretni való, hogy ilyen apró kis gyösz. Azt viszont egy szóval sem állítom, hogy sok hasonlót szeretnék még látni a kínálatban és valószínűleg ebből a recolorokat is ki fogom hagyni.

Pici vagyok, ámde rohadtul morcos! A fényszórókat kifestették - rosszul.

MB-55 Cliff Hanger. Hát elrozsdásodni nem fog.

Magam sem tudom miért, de az összhatás tetszik.

Nézzétek meg, hogy hány padlólapot foglal el! Aztán azt, hogy egy normális méretű kisautó mennyit szokott!

Még az eltérő méretű pótkereket is megbocsátom neki.