A Matchbox 1-75 sorozat helikopterei, Part II. – MB-75 Helicopter

Amikor kis srác voltam, nagyon hiányzott nekem egy helikopter a kisautók mellé. Mit nem adtam volna érte, ha van mivel berregni az autók mellé a levegőben is! A Matchbox kínálatában az első forgószárnyas az 1-75 sorozatban az 1977-es keltezésű MB-75 Helicopter, ami valami egészen röhejesen apró az 1:60 méretarányú autók mellé. Amúgy az amerikai Kaman, SH-2 Seasprite-jának borzalmasan béna megmintázása. Sohasem szerettem, gyerekként sem tetszett, de most sem adnék érte egy vasat sem.

Egészen 1982-ig kellett várni, hogy az MB-75 Helicoptert leváltsa – ezt sohasem fogjátok kitalálni – az MB-75 Helicopter! Nem mondanám, hogy ez a légijármű olyan hú de jól sikerült, de a Seasprite-ra még így is köröket ver – persze az 1985-ös MB-57 Mission Helicopterrel nem veheti fel a versenyt. Ikarus 265 kolléga egy régebbi postjában említi ezt a darabot és tulajdonképpen ő tette a bogarat a fülembe azzal a mondatával, hogy „mivel 1:110-es kicsinyítés van feltüntetve az alján logikus, hogy valamilyen valódi légi járművet mintáz”.

Nem mondom, hogy olyan hű de komoly repülőgép szakértő lennék, de jó érzékkel különböztetem meg a C-130 Hercules-t a Beechcraft Bonanzától. Nézegettem én ezt a gépezetet, de sehogy sem akart róla beugrani róla semmi. Ha becsukom a fél szemem és ködben nézem messziről, akkor egy picit Bell 47/H-13 Sioux, de persze a sziluettjén kívül semmi sem stimmel. A fülkéje egy nagy műanyag buborék, nincs osztott szélvédője, vagy fém „karosszériája” kis nózival. Dugattyús Lycoming motorja van és nem gázturbinája, illetve rácsos farokszerkezete. A csúszótalpak stimmelnek, de nagyjából semmi más.

Ezért Trauhoz fordultam, aki az ismert univerzum egyik legnagyobb repülőgépőrültje és télen, hóesésben, éjjel, trapézon, fejjel lefelé fordulva is képes lenne értékelhető kiselőadást tartani az APU mibenlétéről, történetéről és funkcióiról. Ő vakargatta a fejét és azt mondta, hogy neki nem ugrik be róla semmi, de ő „forgószárnyas gépekben nem annyira jó”, ezért bevon a kérdésbe más repülésőrülteket. (Ha ő „ebben nem olyan jó”, akkor abba bele sem merek gondolni, hogy az, aki meg igen, az mit tudhat! Valószínűleg még háziállatnak is Kockásfülű Nyulat tart.) Szóval a nagy, repülésszexuális közös tudat is jobbára tanácstalan maradt, és mint a leginkább hasonlatos valami, a Hughes/Schweizer 300-as szériával jött elő. Ők is nagyjából ugyanazokat mondták, mint amit én okoskodtam ki a Bell 47-tel kapcsolatban: miszerint túl sok az eltérés – kabin, háromtollú forgószárny, dugattyús hajtómű. Így Trau, és a kedves repülésszexuális kollégák szakértelmével felvértezve, felelősen ki merem jelenteni, hogy ez a Matchbox fantázia szülte jármű. Hogy az 1:110-hez méretarány akkor mit keres rajta, azt senki sem tudja. Obelix konkrétan azt mondanák, hogy „Hülyék ezek a rómaiak!”

Ebből az MB-75-ből Charlie Mack 53 különböző verziót említ, 1-20 amerikai dollár közti áron, de a valóságban ennél több kellett, hogy készüljön, mert Areh még 2001-ben készült darabról is tud, amit Mack már biztosan nem tárgyal. A modellt sokszor előveszik, más számozással is bekerül az 1-75 szériába, de számos különböző szettbe is bekerül, változatos festésekkel.

Bizonyosan nem ez a legszebb játékhelikopter a világon, de 1983-ban – tizenegy éves koromban – nekem pont időben érkezett ahhoz, hogy nagyon jókat játsszak vele és szeressem.

Az első MB-75 Helicopter-em, a gyerekkori gyűjteményből, még 1983-ból.

A második ilyenem, 1984-ből. Hogy a beteget hová teszik rajta, azt ne tőlem kérdezzétek!

Ők különböző szettekből lógtak meg - melyek sajnos nincsenek a birtokomban.