Matchbox MB-50 Kennel Truck

Kénytelen leszek gyorsan lefotózni pár személyautót is mostanság, mert a végére teljesen átmegyek haszonjármű blogba! A változatosság kedvéért újabb pickup! (El kéne döntenem, hogy ezt a kifejezést hogyan fogom írni, mert a Matchbox legalább háromféle módon írja. Talán a Romhányi féle írásmódhoz kéne tartanom magam. Idézném a klasszikust: „Kiköpöm a piköpöm!”) Le a kalappal a Matchbox modellkészítő mesterei előtt, mert professzionális szintre vitték a „dolgozzunk keveset, nem érhet baleset” ars-poeticát. Ha jól számolom, ez a negyedik inkarnációja a Ford F-100-as kisteherautójának itt a blogon és van még a cég kínálatban bőven olyan, ami nekem nincs meg. Az MB-6, MB-57, MB-53, nyilvánvalóan édes testvérei egymásnak, ráadásul az MB-57 még egypetéjű iker is az MB-50 Kennel Truckkal.

Az alvázán nincs keltezés, az első katalógus amiben megtaláltam az 1969-es, azaz a regular wheel utolsó éve. A Superfast sorozatba is átkerül és Areh gyűjteménye ékes jele annak, hogy vékony, és széles kerekű verziói is vannak – talán nem véletlen, hogy a Mester is egy Ford Pickup nevű kupac alá vesz egy csomó, különböző kisteherautót. Az utolsó katalógus amiben a liba***zöld verzió szerepel az 1973-as. Areh gyűjteménye még egy dologra jó példa: ritka, hogy ez a járgány minden tartozékával normális állapotban fennmaradjon. Ha meg igen, akkor egy kisebb afrikai ország éves GDP-jét kérik érte. Az enyémből is elszaladt két kutya, de már annak is örülök, hogy kettő még megvan és a fejük fölé a „búra” is.

Matchbox MB-50 Kennel Truck, az első, regular wheel változat.

Két blöki lelépett a négyből, de én a maradék kettőnek is örülök.

Van dobozom a Kennel Truck-hoz, de nem az rw, hanem a vékony kerekű Superfast verzióhoz.

Ilyen oldalról.

Matchbox MB-08 / MB-78 '75 Chevy Stepside Pickup

Talán emlékeztek, hogy az MB-38 Camper kapcsán említettem, hogy milyen jól tudtam volna én petrocelliset játszani kölyöknek anno azzal a járgánnyal – bár köze nincs ahhoz a Chevy pickuphoz, ami a filmben volt. Nos, az idei MB-08 '75 Chevy Stepside Pickup az officiális Petrocelli-wágen, persze mínusz camping felépítmény, plusz stepside. Az előbbiről az MB-38 kapcsán már tisztáztam, hogy mi fán terem, az utóbbira, meg az MB-6 kapcsán dobtam a köztudatba az „oldalfellépős” kifejezést, ami miatt szegény Kazinczy forog a sírjában.

A teljes méretű Chevrolet pick-upokkal az a baj, hogy normális állapotban nem fognak fennmaradni az utókornak. Olyan igáslovak ezek, mint egy Nysa, Barkas, vagy Zsuk amelyekben csak nagyon-nagyon elvetemült autószexuálisok lennének képesek egy restaurálási projekt alanyát látni – leszámítva, ha valami speciális, mentő-tűzoltó szerként töltötték aktív szolgálatukat. Én pont ezért kifejezetten örültem neki, hogy a Matchboxnál fantáziát láttak benne, hogy megmintázzák. Amennyire én tudom – és most nem futhatok Areh-hez igazolásért, mert az idei MB-08-at egyáltalán nem jegyzi még – összesen két verzió létezik az európai és az amerikai 1-75, illetve 1-100 sorozatban is megjelenő verdából. A halványzöld – tipikus amerikai szín – és a jajjlila, ami a redneckek hivatalos csűrdöngölőre járó szolgálati gépjárműve lehet.

Amúgy teljesen elégedett vagyok a gépsárkánnyal. A rajta lévő napfénytető, betekintést enged a vezetőfülkébe, mely valamelyest elnagyolt, de ebben a léptékben teljesen rendben van ez a kidolgozottsági szint. Ha mindenképp kötözködnöm kell, akkor a padlón lévő, kézi váltót ostoroznám: ha van valami, ami nem jellemző erre az autóra, akkor ez az. Viszont van rajta vonóhorog és én még mindig reménykedem benne, hogy ez jelent valamit, leginkább azt, hogy nem kell tíz évekkel korábbi vontatmányokat keríteni hozzá az ember gyűjteményének bugyraiban.

Matchbox MB-08 '75 Chevy Stepside Pickup, 2008-as premiermodell.

Ez pedig az év közepi színváltás eredménye.

Meg sem merem mondani, hogy mit híresztelnek, hogy a lila kiknek a színe!

Matchbox MB-78 '75 Chevy Stepside Pickup NRFB, amerikai blister.

Matchbox MB-08 '75 Chevy Stepside Pickup NRFB, európai blister.

Matchbox MB-08 '75 Chevy Stepside Pickup NRFB, európai blister.

Matchbox MB-78 '75 Chevy Stepside Pickup NRFB, amerikai blister.

Matchbox TP-12 Military Police and Field Car

Az 1977-es TP-12 Twin Pack-et már láthattátok e lapokon a benne lévő Range Rover-nek látszó tárgy okán, de úgy gondoltam, hogyha az MB-20 Police Patrol kapcsán elsütöttem, akkor egy külön postot is megér kapcsolódva az MB-18 Field Car-hoz. Tulajdonképpen az előbb linkelt postokban külön-külön mindent elmondtam a két járgányról, amit érdemesnek és érdekesnek tartottam. Talán annyival lehet kiegészíteni, hogy a katonai egyenruhába bújtatott Field Car előfordul még a szintén 1977-es TP-11-ben és az 1978-80-as TP-12-ben is.

Sikerült olyan szögből lefotóznom ezt a TP-12-őt, amin egyáltalán nem látszik a Field Car motorháztetején lévő matrica. Lévén ez az egy példányom van belőle, marad NRFB.

Matchbox MB-18 Field Car - UPDATED

Alapvetően nem szeretem azokat a Matchboxokat, melyek sohasem volt – jobbára perverz – fantázia szülte darabok és nem valamilyen valódi autót mintáznak. Remélem, nem lövök bakot, de az MB-18 Field Car-ról is azt gondolom, hogy fantázia szülte autó – aztán majd a végén kiderül, hogy valami mikrogyártó, hatvanas években 14 és fél példányban eladott modellje – mégis nagyon szeretem.
UPDATE: A Lottózás menne ilyen jól! A jármű az 1966-1968 közt regnáló, International Harverster, Scout 800 Sporttopon alapul. Játékdokié a skalp!

Szerintem a szótárban nem fogjátok megtalálni a Field Car kifejezést. A „mező autó” fordítás nagyjából olyan, mint a Lucky Strike-ra a szerencsés munkabeszüntetés. A jó munkásember az ilyenekre szemrebbenés nélkül rámondja azt, hogy „dzsipp”, meg persze a Lada Niva-GAZ 69-Toyota Land Cruiser-Nissan Patrol-Toyota RAV4 vonal mentén bármire, úgyhogy talán akkor vagyunk a legokosabbak, ha úgy fordítjuk, hogy ez terepjáró. Remek érzékkel sűrítettek bele minden olyan stílusjegyet, ami azokban az igazi, őszinte terepre tervezett igáslovakban is megvan, mint amilyen a Willys Jeep, az ős Land Rover, GAZ-64. Egyszerű (kocka)forma, a négy sarokba kidobott kerekek és a vászontető. Az 1969-ben debütáló „Auto Steer” regular wheel változat – melynek meglepő módon az alvázán is ugyanez a keltezés olvasható – színeivel nem vagyok megbékülve, olyan mint egy utazócirkusz bohócautója. Az autó és a szín megmarad 1974-ig, különböző Superfast kerekekkel és aztán tovább él különböző Twin Pack-ekben. Ha megnézitek Areh mester gyűjteményének darabjait, akkor elég jó ízelítőt kaptok abból, hogy más – szerintem sokkal dögösebb – színekben hogyan fest. Az én Superfast verziómon keskeny kerekek vannak, melyek talán ha két milliméterrel szélesebbek és nagyjából ugyanolyan átmérőjűek, mint a regular wheel, úgyhogy a karosszérián nem is kellett változtatni – mint megannyi más transition modellnél – csak az alvázon. Ha megnézitek, Arehnél csak szélesebb Superfast kerekekkel van ilyen – igaz annak a karosszériáján sem kellett változtatni, viszont teljesen átszabták az alvázát. Érdekes, hogy mindegyiken megmaradt a pótkerék, a hátfal tartóján, mely gumi nem illeszkedik az rw változat kerékagyaira - egy számmal kisebb.

Lehet, hogy csak rosszul emlékszem, de mintha a Field Car-ból készült volna hazai, műanyag testű, illegális kópia is, de lehet, hogy csak az emlékezetem játszik velem.

Matchbox MB-18 Field Car. Balról a mindössze egy évig gyártott regular wheel, jobbról egy vékony Superfast kerekű verzió.

Egyszerű forma, minden jellemző terepjárós stílusjeggyel.

A pótkerék nem illeszkedik az rw változat kerékagyaira, ugyanis kisebb azoknál.

Tényleg csak a kerekek - meg ami nem látszik, az alváz - az egyetlen különbség köztük.

Az első generációs Superfast változathoz megvan a doboz is. A vicces az, hogy különböző forrásból.

Superfast Type B doboz - már ha nem tévedek.

Matchboxon kívüliek: Braustolz / Grell Modell Wartburg 353W

Legyen akármilyen határozottan márkahű gyűjtő valaki, bizonyosan vannak pillanatok, amikor az egész „én márpedig csak és kizárólag Matchboxot gyűjtök” elhatározás kártyavárként dől össze, mert valami olyasmi jön vele szembe valami más gyártótól, ami egyszerűen kell. Legnagyobb szívfájdalmamra a Matchbox mindössze egyetlen keleti blokkból való gyártó, egyetlen személyautóját mintázta meg fennállása alatt - ezen kívül még egy Ikarust buszt, mint arra Ikarus256 kolléga nagyon helyesen emlékeztetett - és a jó ég tudja csak, hogy ez változni fog-e valaha. Így vagy úgy, kedvenc pénztemetőm polcán a minap egy 1:64 méretarányú Wartburg 353W nézett velem farkasszemet és nem tudtam otthagyni!

A típusismertetőt kihagynám, lévén gyanítom, hogy Matchbox Memories látogatóinak túlnyomó többsége az elmúlt 40 évet nem dobozba zárva töltötte. (Aki mégis annak a TotalCar-t tudom javasolni.)

A blister feliratai felérnek egy előre megfontolt gyilkossággal! Amikor bevittem magammal fotózódni a céghez, még azok a kollégák is hangos röhögésben törtek ki a „Traumautos der DDR” (Német Demokratikus Köztársaság álomautói) felirat láttán, akik amúgy immúnisak a négykerekűek iránt. A gyártó kiléte kissé rejtélyes, a Braustolz egy Németország keleti felében működő sörfőzde, mely kiterjedt autós mörcsöndájzinggal népszerűsíti magát. A blister egyik csücskében egy www.heed.de felirat olvasható, ami egy kommunikációs ügynökség oldalára visz, tehát ez sem a gyártó. Az utolsó nyom az autó alján a Grell Modell China – Muhahahaha, ha szabad megjegyeznem – felirat. Ez pedig egy újabb német céghez vezet, mely ha jól veszem ki, mörcsöndájzingból él. Innentől nem tartom valószínűnek, hogy a Braustolz kínálatában szereplő többi „must have” darab – kombi és limó Trabi utánfutóval – kapható lenne egy játékboltban, de ha mégis, akkor nekem szóljatok először! Úgyhogy az egyszerűség kedvéért a gyűjteménybe a sörfőzde nevével kerül be. Ja, ha valaki mostanában menne Chemnitz felé – egy köpésre van Zwickau, amiről ha valaki nem tudja, hogy miért híres, akkor két hetes bünti eltiltást kap a Matchbox Memories-ról –, akkor megkérném, hogy vásároljon ezt-azt! Köszi!

Természetesen nem fogom kibontani a csomagot, merthogy így gyilkos, ahogy kinéz, de ettől még van mit elemezni a Wartyogón. Elképzelésem sincs, hogy létezett-e olyan gyári, Erich Honecker extracsomag, mint amit ez a modell felvonultat, hogy voltak-e ilyen csuda-króm lökhárítók és dísztárcsák, metálzöld fényezés hófehér tetővel kombinálva, vonóhoroggal spékelve. Gyanítom nem. De tényleg ez a „jobb mint az eredeti” minőség legyen minden modell legnagyobb baja, nem? Előröl tökéletes, hátulról egy ici-picit nagynak tűnnek a lámpái, bár lehet, hogy csak az teszi, hogy tele-pirosak a világítótestek. Ebben a léptékben nem várok túl sokat a belső tértől, de a kétütemű kocka ebben is jeleskedik! Apró, műszerész zseblámpa kell hozzá, hogy a blisteren keresztül alaposan szemügyre tudd venni, ezért fotókon megmutatni nem tudom, de még az ablakokat mozgató kurblik és a jellegzetes könyöklőket is kialakították!

Most őszintén! Hát nem vadállat!?

Taumautos der DDR. Muhahaha!

Mondtam már, hogy gyűlölök blistert fotózni?

Létezett a valóságban ilyen kivitelű Wartburg?

Előröl tökéletes!

Hátulról meg majdnem - mintha kicsit nagyok lennének a világítótestek. De van vonóhorog!

Ezen kívül van még három sorozatnyi ilyen! A kombi Trabi + lakókocsi azonnal kéne!

Matchbox MB-46 Mercedes-Benz 300SE

Tulajdonképpen azt is beleírhattam volna a címbe, hogy „update” hiszen fordított időrendi sorrendben sikerült beszereznem az MB-46 Mercedes-Benz 300SE összes főbb változatát. A sorozatban az első MB-46 – az ami most, frissen került a birtokomba –, az a regular wheel változat, mely pont a kerék verzió utolsó évében, 1969-ben debütált. Ennek a változatnak nyithatóak az ajtajai és a csomagtartó fedele is. 1970-re már vékony, Superfast kerékkel került át az MB-46. A karosszériát nem kellett átszabni ahhoz, hogy alá férjenek az új kerekek, de az ajtók ezen már nem nyithatók, csak a csomagtartó. A metálkékből pedig ez a ropiszín lett. Ha megnézitek Areh verzióját az rw változatból, akkor látni fogjátok, hogy nagyjából ugyanúgy lógnak rajta az ajtók, mint az enyémen. Gyanítom pont ezért hagyták el ezt a részletet – nem szép a rosszul illeszkedő ajtó. Az 1-75 sorozatban utoljára 1972-ben fordul elő az autó, de 1979-ben ismét előveszik, hogy katonai zöld festést kapjon és a TP-14 Twin Pack-ben szerepeljen. Érdekes, hogy ennek már valamivel szélesebb Superfast kerekei vannak, de még ezek miatt sem kellett átszabni a kasztnit. Ezen a változaton viszont már semmilyen nyitható részlet nincs.

A regular wheel MB-46-nak még az ajtajai és a csomagtartója is nyitható.

Naná, hogy a Telefonos Csóka pózol az öreg állólámpás mellett! Itt jól látszik, hogy bizony lógnak az ajtók.

Ez van a csomagtartóban - két nagy zsanér.

Az Index „segít”

Nem tudom, hogy láttátok-e EZT A CIKKET az Indexen. Ha nem, akkor olvassátok el, hogy értsétek az alábbiakat:

+ Beszélnek a Matchboxokról, juhé!

+ Van egy Matchbox kiállítás!

+ Megemlítik és linkelik Ikarus 256 kolléga blogját!

- Rosszul nevezik meg Ikarus 256 kolléga blogját.

- Az Indexnél még mindig nem tudnak, nem akarnak tulajdonneveket helyesen leírni.

- Lepusztult, hiányos, össze-vissza kavart tartozékú kisautók vannak a tárlókban.

- Már megint minden kisautó automatikusan Matchbox.

DYM36838 Matchbox Collectibles - Gulf 18 Wheeler Bulk Transport Kenworth Cabover

Abbéli nagy igyekezetemben, hogy átkerüljenek a polcról az ott álló és még fel nem dolgozott Matchboxok, az őket megillető helyükre a vitrinbe, „hiperűr+tartalékba” kapcsoltam a hétvégén. Ennek eredményeképpen elétek tárhatom az egyik kedvenc darabom, ami nyilvánvalóan nem játékszernek készült 1988-ban.

A Matchbox Collectibles sorozatban megjelent kamionokról már írtam régebben, úgyhogy a széria létezése nem lesz újdonság a Matchbox Memories hűséges látogatói számára. A Kenworth Cabover az egyik leggyakoribb vontató a klasszikus Convoy sorozatban és számtalanszor előfordult már itt is, még ez az alaposan feljavított Collectibles változatban is, úgyhogy nem pazarolnám rá felesleges a biteket. Ami viszont e lapokon még nem fordult elő és ami a szerelvényben vitán felül a leglátványosabb, az a tartálykocsi, amit a Convoy Project mint „Ultra Model Tank” néven emleget. (Apró történelmi vonatkozás, ami a névről jutott eszembe és a világon semmi köze a témához: a harckocsit azért hívják tanknak, mert az első világháborúban az angolok a rakománylistákon mint „tank” – azaz tartály – tűntették fel az akkor szupertitkos fegyvert, mikor a frontra szállították őket.) Ezt pedig olyan aprólékosan kidolgozták, hogy szabályosan leesett tőle az álam, amikor először a kezembe került! Ugyan valamelyest emlékeztet a 2006-os New Tanker-re, de a kettő köszönő viszonyban sincs egymással, nem leszármazottai egymásnak. Az Ultrán kidolgozták a hágcsót, a tartályok leeresztő csöveit, az oldalán a csőcsatlakozásokat, de még a tűzveszélyes anyagokra figyelmeztető táblát is és sok egyebet. Azt gondolom bármelyik terepasztalra elmenne ez a darab és az 1:100-körüli méretarányával illeszkedne is a 3 milliméteres és a TT-asztalokra. Az amerikai stílusú félpótot aztán európai vontatók mögé is befogta a cég – van is ilyenem még talonban – de szerintem igazán a nagy amerikai vontatók mögött mutat jól. Ikarus256 kolléga már bemutatott egy Mack CH600-as szerelvényt ugyanilyen vontatmánnyal – de természetesen másféle festéssel – tessék szemügyre venni azt is!

A Gulf olajcégről is illene pár szót ejteni – ha már az ő festésüket viseli ez a szépség. A szerelvényhez mellékelt kis leírás szerint a céget 1901-ben alapították Texasban. A cég az elsők közt alkalmazta azt a reklámfogást, hogy a kútjain ingyenes autóstérképeket kaphatott az utas. Az első ilyen 1917-ben Pittsburgh utcatérképe volt. 1984-ben felvásárolta őket a Chevron, mely a Standard Oil-hoz tartozik.

Ezzel a részletes festéssel már szemet szúr, hogy a Kenworth vontató belsejét nem dolgozták ki. Igaz, így még mindig jobb, mintha valamilyen erősen színezett ablakai lennének.

A gumikerekek a hátsó tengelyeken természetesen dupla szélesek.

A támasztó lábakat nem lehet felhajtani, így a vontató mögé kötve picit bénán fest, amúgy hibátlan! Jól látszik a tűzveszélyességi besorolást jelző tábla.

Csőcsonkok, dobozok, újabb tűzveszélyességi osztályt jelző tábla. Hihetetlenül részletes!

A fentebb említett részletekről egy közeli.

A tartályból lefutó csöveket is kidolgozták!

A hátulján a létra és egy felirat: "A lámpáink biztonsági okokból égnek [nappal is]"

Matchbox MB-52 Police Launch

A mai Matchbox prezentációs wörkshop onlájn mítingünkön (ennél a nyelvnél csak az ismi-tali-csati-üzi-öngyi nyelvet szeretem jobban) nyelvoktatással kezdünk! Angolul a „launch” motoros hajót és vízre bocsátást is jelent – gondolom, innen jön az, hogy az űrjárművek indításakor is ezt a kifejezést használják. Ezzel máris tisztáztuk a Matchbox 1976-os rendőrségi motorosa elnevezése körüli kérdéseket. A keltezési történet a szokásos, a „gurul, de nem úszik” motoros alján 76-os a keltezés, az első katalógus amiben az MB-52-őt megleljük az 1977-es. A szokásos 1-75 sorozaton kívül, több spéci kiadáshoz is elővették a vén csontot, amiről Areh gyűjteménye árulkodik. Azért ezt az „előveszünk a régiek közül ezt-azt” dolgot ellőhetnék többször is, mondjuk az 1-75 sorozatban utánfutókhoz. Érdekes a két jókora sziréna, vagy kürt a tetején, mely ismerős lehet a Twin Pack Peterbilt kamionokról. Érdekes és felettébb felesleges kiegészítő, mert két oldalt mellettük valami nagyon hasonló készség látszik kidomborodni a tetőből. A taton van egy kiálló, gyanúsan vonószemnek tűnő pöcök. El tudom képzelni, hogy voltak arra tervek, hogy tovább viszik ezt a darabot, mondjuk úgy, hogy lecserélik a személyzetet és kap egy vontatott vízisízőt hátra.

Több földrajzilag igencsak eltérő helyről származó, leharcolt Police Launch-om is lakja a roncsdobozom, melyeknek van egy közös vonásuk, az előző tulajdonosok cipőtalpból távolították el a távcsöves figurát. (Kismotorost pimpelni, valaki?) A vicces az, hogy gyerekként én is rettenetesen gáznak találtam azt az alakot, bár már nem emlékszem miért.

Az MB-52-nek annyi hazai vonatkozása is van, hogy erről is készült - kimondottan jó minőségű, de valószínűleg illegális - másolat. A kópiában nem állnak a fedélzeten figurák, de a tetőn kettő, a taton egy lyukat alakítottak ki, hogy a mellékelt kiegészítőket oda lehessen bedugni. Ezekre mindegyikére már nem emlékszem, hogy mik voltak, de egy ikercsöves gépfegyverre pontosan emlékszem. Az is rémlik, hogy rengeteg verziója volt, de ezek kimerültek a matricázásban és talán - de ebben sem vagyok biztos - színben is voltak eltérések.

Matchbox MB-52 Police Launch. Gurul, de nem úszik.

"Hogy látja főtörzs, kész van már az ebéd?"

Ikarus256 kolléga jóvoltából pár remek kép az illegális másolatról.

Tulajdonképpen a másolaton lévő szélvető jobban tetszik, mint az eredetin lévő fémből készült megoldás.

Még arra sem vette a fáradtságot a "Torpedo" nevű társulat, hogy a nevét megváltoztassa valami kevésbé nyilvánvalóra.

DYM35265 Matchbox Collectibles - The Pennzoil 1956 Mack B-61 Tractor Trailer

Nagyon egyszerű dolgom van, mert erről a szerelvényről már régebben mindent megírtam, amit megírni érdemes, egyszerűen csak el kell ugranotok ide és elolvasni! Ez pusztán egy új festésű változat az 1956-os Mack B-61 vontatóból és a hozzá tartozó DYM Heritage Box trailerből. Apropó festés! A Pennzoil története 1889-ben kezdődött, amikor a South Penn Oil Company megkezdte a működését, a Standard Oil-hoz tartozó, Pennsylvaniában székelő cég 1916-ban jegyeztette be a Pennzoil márkanevet és boldogan élnek, bla-bla. Bocs, ha ez mindenki másnak nyilvánvaló volt, de én nem kapcsoltam össze a céget az állammal, holott a „Penn” a névben tényleg elég egyértelmű.

De a lényeg az, hogy ez a modell nagyon jó minőségű, bármelyik terepasztalon megállná a helyét.

DYM35265 Matchbox Collectibles - The Pennzoil 1956 Mack B-61 Tractor Trailer, 1999-ből.

Bármelyik terepasztalon megállná a helyét!

A hűtőn ott a sorozat emblémája a bulldog.

Szerintetek mi az a két feltekert vezeték, vagy cső a fülke hátulján?

Minden ízében gyönyörűen kidolgozott.

Autómodell börze - tudósítás

A hétvégén elbattyogtam arra az autómodell börzére, amiről még Gábor oldalán értesültem régebben. Gondoltam érdekelhet titeket, hogy mit tapasztaltam.

A kínálat meglehetősen tarka volt mind a gyártókat, mind a méretarányokat, de a minőséget tekintve is, ami szerintem remek, hiszen pont ezért megy oda az ember egy ilyen helyre, nemde? Matchbox pedig akadt bőven. Nem akarok minősíteni senkit és semmit, hiszen ismeritek a mondást, „minden annyit ér, amennyit a vásárló hajlandó fizetni érte”. Azt hiszem akkor vagyok objektív, ha azt mondom, hogy voltak ott holmik amik érdekeltek és jó boltnak találtam őket azon az áron – az MB-39 is innen kísért haza –, vagy doboz nélküli regular wheel és transition modellek, amikből vettem párat, de voltak olyanok is, amiket miután megkérdeztem az árat gyorsan megköszöntem és otthagytam. Ami a negatív végletet képviseli: bármelyik hypermarketben beszerezhető, tökéletesen hétköznapi, 2007-2008-as kiadású blisteres Matchboxok a bolti ár két-két és félszereséért voltak egy srácnál, míg egy másik úr bolgár kiadású, bontatlan blisteres darabokat árult 2500 - 3000 forintokért, amit azért gyakorló eBay-ezőként borsosnak találtam – azt most hagyjuk, hogy ezek hamisítványok vagy sem, van köztük olyan, ami nekem sokkal jobban tetszik a hivatalos 1-75 sorozatban lévők színezésénél. Az általános benyomásom az volt, hogy érdemes volt odamenni. Olyan emberek árulták a dolgaikat, akik tudták, hogy mit árulnak. Talán a Vaterás árszint körül voltak a dolgok, azzal a különbséggel, hogy a börzén közelről is szemügyre tudod venni a motyót, nem csak akkor jössz rá, hogy mit vettél, ha már a posta megcsócsálta.

Tehát egy maximum félórás-órás utazás árán mindenképp érdemes elmenni a következőre – november kilencedike a következő időpont –, de mondjuk az országhatár mellől nem vagyok benne biztos, hogy CSAK ezért érdemes utazni. Én egy órát nézelődtem, aztán kitört rajtam a tömegiszony – a félreértések elkerülése végett ez nem gúny, hanem frankó – és gyorsan elszaladtam, de addigra el is költöttem amit a zsebem megengedett.(A kép csupán illusztráció, lusta voltam fényképezőgépet vinni és kattintgatni.)

Matchboxon kívüliek: Siku Opel Kapitan

Szűkszavú post lesz ez, hiszen a tegnapi MB-36 Opel Diplomat kapcsán az összes patront ellőttem amit az Opel KAD (Kapitan, Admiral, Diplomat) szentháromságról a rendelkezésemre állt. Amit a kitűnő minőségű kisautóiról híres német gyártó, a Siku gyártósoráról lekerült 1965 és 1970 között, az gyakorlatilag ugyanazt mintázza meg, mint amit a Matchbox is. Külön érdekesség, hogy egy év eltéréssel ugyanabban az 5-6 éves időszakban is készültek a két cégnél. Ami nyilvánvaló különbség az a méretarány. A Matchbox mindössze 1:71 léptékű, míg a Siku 1:60-as.

Ez alkalommal beszúrtam egy képet az eredetiről is, hogy könnyű legyen őket összevetni. Azt kell mondjam, mindkettőnek megvan a maga erénye és hibája. A Matchboxon lefelejtették a hátsó ajtóról az elefántfület. A Sikun ez a részlet megvan és a C-oszlop ívét is sokkal jobban sikerült megmintázni, viszont az autó hátsó fertálya túlságosan is hosszúra sikerült, ez a részlet inkább a Matchboxon sikerült jobban. Ami az autó hűtőrácsát és elejét illeti, nos az valahogy az egyiken sem az igazi, de talán mintha a Matchboxon hasonlítana jobban az eredetihez.

Bár lehet, hogy úgy tűnik, hogy fanyalgok, mindkét verzió, az MB-36 és a Siku V252 egyaránt nagyon tetszik. Ti hogy látjátok?

Siku Opel Kapitan. Telefonos Csókához sokkal közelibb méretarányban.

A tetőn lévő pörsenéseket nem tudom mire vélni, a jobb első ajtónak semmi baja, csak tükröződik rajta valami.

Valahogy egyik sem az igazi, de nekem mindkettő tetszik. Szerintetek melyik a szebb? (Szavazás jobbra fent!)

Ilyen az eredeti.