Matchbox MB-53 Flareside Pickup Truck - White Rose Collectibles Collector's Choice No.3

Egyáltalán nem véletlen, hogy ezt az MB-53 Flareside Pick-up változatot teljesen külön tárgyalom és nem része az előbb linkelt postnak. Az ok a származása, miszerint köze van hozzá egy White Rose Collectibles nevű cégnek.

Ahhoz, hogy a gyűjtők mint tekintenek értéknek és mit nem, a logikának vajmi kevés köze van és erre ékes példa a White Rose Collectibles (WR) esete. A cég 1989-ben, kiterjedt licencgyűjteménnyel a zsebében kezdte el a Matchboxokra épülő, NASCAR-témájú szettjei forgalmazását. A történet – gyanítom – onnan indulhatott, hogy a Matchboxnak akkor már 7 éve létezett a Convoy sorozata, tele amerikai vontatókkal és olyan trailerekkel, amiket pofonegyszerű volt NASCAR-os csapatszínekbe öltöztetni. A Kenworth Cabover Racing Transporter meg szinte üvöltött azért, hogy ilyen készletekbe kerüljön. Ikarus 256 kolléga jegyez egy szép szettet a Schrader Racing Team színeiben, ami tökéletes illusztrációja a témának. Evés közben jött meg az étvágy a WR-nál is, így NHL, NFL és még néhány amerikai sportszövetség tagjainak színeibe öltöztetve – illetve mindenféle egyéb cég színeiben –, Code 2-ként számos Matchbox alapú jármű került ki tőlük, mint sport mörcsöndájzing, vagy mint reklámajándék. Mi több, olyan modelljeik is vannak, melyeket nem találunk meg a Matchbox szokásos kínálatában, de a Matchbox gyártotta őket és ezért gyűjtői körökben ugyanúgy Code 1-ként tartják őket számon, mint a szokásos Matchbox modelleket. Ilyen például két kamion is, aminek Convoyos CY-jelzése van, de nagyobbak, mint az 1:100-körüli Convoyok és szerintem közel sem olyan szépek, mint a jól ismert sorozat többi tagja. Megint Ikarus 256 kollégához fordulok illusztrációért, mert ő már feldolgozott a két típusból egyet, sőt két példánya is van belőle, de ő sem becsüli sokra ezt a T600-as Kenworth feldolgozást. Hogy a dolog még bonyolultabb legyen, olyan is előfordult, hogy a WR kifejlesztett egy bizonyos modellt, ami aztán később bekerült az 1-75 sorozatba is. A WR-ról érdemes tudni, hogy nem minden automatikusan Matchbox, ami az ő nevük alatt jelent meg, sőt olyan is előfordult, hogy több darabos szettekbe Matchbox termékeket ERTL és Winross gyártmányokkal házasítottak össze. (Ezen az oldalon érdemes kattintgatni és találgatni, hogy mi az ami Matchbox és mi az ami nem.) Hogy a WR mekkora üzletet bonyolított, azt mi sem bizonyítja jobban, hogy az Egyesült Államokban eladott Matchboxok 10-15 százaléka rajtuk keresztül talált gazdára. A céget 2001-ben megvásárolta a Fleer Trading Cards. Természetesen ők is készítenek sportrelikvia témájú járműveket, de a kínálatukban már nem találunk Matchboxokat. Nem csodálom, az ilyen bevásárlásoknak mindig a piac, vagy a birtokolt licencek a célja, nem a termékskála.

1994-ben a WR előrukkolt egy 24 tagból álló – lásd a teljes sorozatról készült képet lentebb – tulajdonképpen nagyon attraktív, részletesen kidolgozott „Collector’s Choice” szériával. A sorozat darabjai az akkori, jól ismert, kék alapszínű „ablakos” Matchbox doboz egy krémszínű verziójába kerültek, melyen ott a Matchbox logó is. (Érdekes, hogy a jól ismert embléma azonban egy vastag fekete keretet kapott, ami szerintem elég gyászos.) A hátoldalon viszont ott a terjesztő White Rose címe és egy ígéret, hogy a szériát 1995-ben egy újabb, 48 darabos sorozat követi majd. Nos, végül ebből nem lett semmi. A gyenge marketingnek és a körülményes beszerezhetőségnek (Mi a beszerezhetőség ellentéte? Beszerezhetetlenség?) betudhatóan a sorozat nem lett siker, nem is folytatták. Ennek tagjait is Code 1-nek tekintik, Charlie Mack is egy kalap alatt tárgyalja őket a többi, „tisztán Matchbox” verzióval.

Areh természetesen az MB-53 Flareside-ból is döbbenetes mennyiségű verzióval rendelkezik és a WR-féle is köztük van. Mi több, két olyan verziója is van, ami biztosan a WR-tól származik: „Sport Memorabilia” néven hivatkozik rájuk és könnyű megismerni őket, mert a platójukon valamiféle dobozt hordanak. Nos, ezek szerintem pont ettől a részlettől szörnyűek. Ha már itt tartunk, akkor a Convoy-kerekű „Baja Bouncer” verziókon kívül a többi nem nagyon tetszik, mert olyanok, hogy csak az „Official Redneckmobil” (Hivatalos Bunkóhintó) lökhárítóra való matrica hiányzik róluk. Viszont ez, a fehér-ezüst verzió nagyon tetszik. A szélvédők körüli ablaktömítést imitáló, fekete kiemelés túl vastagra sikerült, de nagyjából ez az összes hibája.

Egyfelől ez is MB-53 Flareside Pick-Up, de ugyanakkor White Rose Collectibles Collector's Choice No.3 Flareside Pickup Truck is. A Convoy-kerekű "Baja Bouncer" verziókon kívül ez tetszik a legjobban.

Erről a Ford felirat sem hiányzik.

Az ablakok tömítését eltúlozták, de nagyjából ennyi az összes baja.

Itt még NRFB.

A cég már nem létezik, de az 1995-re ígért, 48-darabos sorozat sem született meg.

A teljes 1994-es White Rose Collector's Choice széria. Sajnos a fotót nem én készítettem.