Valódi barn find

Be kell vallanom, hogy szeretem a régi, amerikai autókat. Járatok is egy nem akármilyen amerikai autósmagazint, a Hemmings Muscle Machines-t. Ebből felszedek ezt-azt, például a „barn find” kifejezést.

Mindig úgy gondoltam erre, mint városi legendára. Olyan nincs, hogy valaki egy elhagyatott farm, még elhagyatottabb pajtájába benézve egy régi autót találjon a szalmabálák és a csirkepottyantás alatt, amit ha leporol, akkor kiderül, hogy az egy hiánytalan Yenko Camaro, Shelby GT, vagy AAR Cuda’. Amit csak ki kell tisztítani, a kopó-fogyó dolgokat kicserélni, és hipp-hopp, máris ott az 50-60-100 000-500 000 dolláros ritkaság. Szóval szerintem ilyen nincs, mese habbal, mint ahogy az esetek többségében tényleg az is.

Nos, a legendáról bebizonyosodott, hogy igazság, the story is true, real barn find – persze kicsiben. B.B. kollégám költözik. Az új lakáshoz járt egy tároló is, amiben az előző tulaj benne hagyta minden vackát, régi bútorokat, ezt-azt. B.B. átkozta, hiszen a pudvás polcoktól és hasonló használt bútortól neki kell megszabadulnia, kukásembert fizetnie és hasonlókkal bíbelődnie. Ez akkor is kellemetlen, hogyha az előző lakót esetleg tényleg jó szándék vezette és nem „véletlenül felejtette ott” a vackait, mert azt gondolta, hogy ezzel jót tesz, a szimpatikus fiatalokkal, akik beköltöznek a lakásba. A sok vacak között talált egy „nylon szatyornyi, régi Matchbox dobozt a 60-as, 70-es évekből” és megkérdezte, hogy kell-e nekem. Az idézet abból az e-mail-ből származik, amit a hétvégén küldött és én csak hétfőn láttam. Szóval hétfő reggel óta rázom a rácsot, mint Móricka a klasszikus viccben. (Akinek nem lenne meg a sutka: Móricka szülei moziba készülnek. A gyereket beteszik a rácsos ágyba, feltesznek neki egy meselemezt, hogy azon majd jól elalszik, majd elindulnak. A moziból hazafelé jövet már messziről hallják, hogy Móricka rázza a rácsot és kiabál: „Igen! Igen! Igen! Igen!” Persze futásnak erednek, és közelebb érve egy kedves, női hangot is meghallanak: „Akarjátok hallani Hófehérke történetét? Klaaak... Akarjátok hallani Hófehérke történetét? Klaaak... Akarjátok hallani Hófehérke történetét? Klaaak...”) Ma behozta a kincset, az eredeti, korabeli, autentikus nylonzacskóban – amiért ez úton is szeretném kifejezni köszönetem, jó helyre került! Tételesen: 38 darab 1-75 dobozt talált, zömében a Superfast korai, „tranzíciós” időszakából – azaz olyan modellekét, amik „regular wheelként” is léteztek, de Superfastként is –, a késői hatvanas, korai hetvenes évekből. Ezen kívül két Models of Yesteryear dobozt is – amiket én nem gyűjtök, de cserealapnak természetesen kitűnők –, egy 1971-es Matchbox és egy 1969-es mini-Gama katalógust – ez utóbbiról annyit sikerült kiderítenem, hogy német cég vagy német cég volt. Minden kitűnő állapotban van és ha nem az én kezembe sodorja a jó szerencsém – illetve B.B. pechje és jóindulata, akkor nem is hiszem el, hogy van ilyen.