A blog kezdeteikor
abszolút Matchbox csőlátásom volt, de ez már nagyon-nagyon régen
elmúlt. Az is hol van már, hogy a Welly a lenézett gyártó volt?!
Két igazi terepjárót csomagoltak össze egy dupla pakkba és úgy
érzem, hogy bőven van bennük annyi, hogy megérdemelnek két,
külön postot – szemben azzal, amikor
az adott típust már tárgyaltuk korábban! Nem utolsó sorban
nyomokban CICÁS TARTALOM is, AMI igenis MENŐ!
Foltos pampamacska A
Welly az 1999 és 2006 (Kínában 2004 – 2011) közt gyártott,
harmadik generációs Pajero-t mintázta meg. Vérbeli terepjáró,
önhordó karosszériával, de integrált létraalvázzal. Benzines
erőforrása csak V6-os elrendezésű volt, 3,0-, 3,5-, 3,8 literes
hengerűrtartalommal, míg dízelből sornégyes blokkokat hordott az
orrában, 2,5-, 2,8-, 3,2 liter méretben. A három- és ötajtós
kivitelben is létező autót ötsebességes kézi, négy-, vagy
ötsebességes automata váltóval szerelték.
A
magyar webűrben van róla teszt és ugyanitt Pajero történelem is
olvasható, úgyhogy javaslom fogyasszátok ezt
a cikket az Alapjárat.hu-n.
Ők
is birizgálják a név kiejtésének kérdését, ami egyidős az
autóval és én is letenném a voksom valami mellett. Szóval az
autó névválasztása bizonyos szempontból igen szerencsétlen. A
dél-amerikai, foltos
pampamacskáról nevezték el (Leopardos Pajeros). Egészen
pontosan Ecuador, Chile, Argentína, Peru és Bolívia az ahol honos.
Ezekben az országokban a spanyolt beszélik, tehát ez alapján a
név helyes kiejtése valóban „pahero / pahéro”. Csakhogy jön
az a bizonyos, jelen esetben igazán kínos „DE”! Mint annyiszor
pontosan ezeknek az országoknak a szlengjében azt a személyt
jelenti, aki... Hűha... Hogy fogalmazzam meg ezt családbarát
módon? (Tulajdonképpen nem véletlen, hogy az autós portálok nem
szokták ilyen mélységben feszegetni a kérdést.) Szóval hímnemű
és éppen azzal foglalatoskodik, hogy önnönmagát dédelgeti.
Valamelyest rímel a magyar szlengre, mert lusta, ostoba személyt is
jelenthet. (Így azt hiszem végképp megvan a jelentése.)
Nikaraguában azonban a vízvezeték szerelőket becézik így,
amitől az egész külön vicces!
A névadó: Leopardos Pajeros azaz foltos pampamacska. Igen csinos jószág! (A kép forrása)
A
gyártó japánok – és az angolul beszélő, észak-amerikai
kontinensen élők is, ahol elég nagy számban fordul elő –
azonban úgy ejtik ki, hogy „pazséró”. Szóval a több
évtizedes vitát – 1982-ben mutatták be az első generációt és
azóta foglalkoztatja az autószexuálisokat – szerintem azzal
lehet eldönteni, hogy mindkét kiejtési mód jó, nyilván
aki beszél spanyolul az „paherót” fog mondani, aki angolul az
„pazsérót”. Aki meg egyiket sem, annak szerintem az utóbbi a
biztonságosabb elkerülendő ostoba félreértéseket.
Ami jó, az jó! Azt
gondolom, hogy egy játékautónak a 2020-as évek elején így kéne
festenie ahogy ez a pici Mitsubishi! Kívül-belül részletes és
még a kormánya sem pizza!!! A kritikus helyeken ott vannak a
festékes kiemelések és még a felnije is hasonlít a gyárira, bár
egy küllővel kevesebbje van. Nem látom hibáját és még az ára
is teljesen elfogadható, a dupla csomag 1200 forintba került.
Nem csak a három gyémánt piros, de az első fényszórók is fehérrel ki vannak emelve az amúgy is részletes kisautón. A neten több képet találtam az eredetiről másféle első lökhárítóval, de ezt is megleltem, szóval helyes.
Részletek, ahol kell, extra festéssel erősítve.
Még a kerekek is hasonlítanak az eredetiére, bár egyel kevesebb küllőjük van, mint annak.
Jobb oldalt hordja a kormányát, szóval nem látszik jól, hogy mennyire részletes a beltér és a kormány sem csak egy pizza!
Nem szállít oszlopot sem és a hátsó ablaktörlőt is megfestették külön! Rád nézek megróvólag Mattel fiam!
Szinte soha nem fotózok kisautót alulról, most valamiért mégis megtettem. Lehet, hogy megmutassam, hogy még az is részletes?
Ennek
a postnak a frissítését tartogattam mára. Az apropó, hogy
lett belőle bontott példányom is. Nem tökéletes állapotú, de
nem is vészesen leharcolt.
Még mindíg nem tudom, hogy mi a "rejtőszín" ellentettje...
Tudtátok, hogy a Nemzetközi Muslica Szövetség az "Év Legvonzóbb Játékautójának" választotta 1995-ben?
Új fejezetet nyitok a
Matchbox Memories blog történetében: ez az első és remélem
egyben utolsó "gyűlöletpost"! A megmintázott jármű is –
szerintem legalábbis – annyira gyatra, hogy az már veszélyes, a
megvalósítás még csak-csak, de a csomagolás!?
Nem vagy a barátom és
nem is leszel! A
kedvemért tegyétek meg, hogy elolvassátok
Papp Tibi, 2020-as cikkét a Totalcaron Citroën Ami statikus
bemutatójáról! Ezzel képbe kerültök a tényekkel és ő is
megfogalmaz egy bizonyos véleményt, amivel messzemenőkig
egyetértek. Sőt! Szerintem igencsak kesztyűs kézzel bánt vele –
nyilván kipróbálni nem tudta, mert ha ki tudta volna, szerintem
sokkal keményebben fogalmaz.
Majd
tekintsétek meg az alábbi videót! Nyelvtudás nem igazán kell
hozzá, bár feliratozta a készítője és érdekes dolgokat ír,
nem feltétlenül maradtok le sok mindenről, ha nem értitek. Amúgy
nekem nagyon tetszik az ebből a „first person” („én
ölök”) nézetből forgatott anyag! Csudajól visszaadja, hogy
milyen lehet használni.
Nos,
tehát abból kiindulva, hogy olvastátok a fentebb linkelt cikket
illetve megnéztétek a videót a saját gondolataim amit
hozzáfűznék: Annak tökéletes tudatában, hogy ez városi
közlekedésre szánt, elektromos-mopedautó, döbbenten állok
azelőtt, hogy a Citroën ebben látja a városi autózás jövőjét.
Ha ez lesz az, akkor inkább járok gyalog, mint az állatok és erre
nem csak szubjektív, hanem igenis objektív okaim vannak.
Ízlésbeli
dolgokban teljesen felesleges vitatkozni, de ez a kis gyösz
szerintem ronda. A cseh mérnökök tudtak szépet alkotni úgy, hogy
a
Karosa busznak is az eleje megegyezik a hátuljával – megint
mondom, az életben nem esett volna le ez nekem, ha nem olvasok róla.
A francia mérnökök nem. Hogy ezek a mérnökök pont annak a
Citroënnek dolgoznak, aminek az egészen fantasztikus, SM-et
köszönhetjük, vagy az ennyi év távlatából is csodálatos
űrhajónak tűnő DS-t, az külön fáj. A Citroën tudott a
múltban olcsó, de végtelenül szerethető, bár nem feltétlenül
szép járművet alkotni – naná,
hogy a Kacsáról beszélek. Hát most nem sikerült! Papp Tibi
egy Toi-Toi klotyót emleget vele
kapcsolatban, nekem egy hűtőgép ugrott be, ami bűnös viszonyba
gabalyodott egy golfkocsival. Megadom, ő találóbban jellemezte! A
„kétajtós, városi autó” feladatot akár a Smart, de – hogy
ne menjünk messze a kályhától – a francia mopedautó gyártók
is meg tudták oldani, ha nem is feltétlenül szépre, de nem
taszítóra.
Véleményem
szerint az olcsón gyárthatóság oltárán sikerült feláldozni
nem „csak” a kényelmet és a praktikumot, de ez a jármű nettó
veszélyes!
Kezdjük
az előbbiekkel! Nincs csomagtere egyáltalán. A világ legolcsóbb autójaként számon tartott,
2008
és 2018 közt gyártott Tata Nanonál is elkövették azt a
hibát, hogy nem volt nyitható a hátsó ajtaja, hanem a beltérből
kellett bepakolni a hátsó ülések mögé - annak ugye van csomagtere. Azt az autót a világ
egyik legszegényebb országába szánták és az indiai vevők
követelték – joggal – ezt a featúrát. Hogy a jó égbe
gondolja a Citroën, hogy első világbéli piacokon le fogja tudni
tolni a vevők torkán, hogy a bevásárlást az utastérbe kell
bepakolni? Az anyósülés előtt még akasztó is van a szatyornak
erre a célra, de szerintem egy hétvégi bevásárlás még szólóban
sem abszolválható vele. Ha meg elszabadulnak a cuccok, még veszélyes is! Megint a Smarttal jövök: Hiába
kicsi a csomagtere, de zseniálisan pakolható – amiben a lefelé
nyitható „pickup” ajtórésze is jelentős szerepet játszik.
Négy dugig tömött „hajléktalan szatyor” röhögve elfér
benne, vagy mint itt, hét,
zsugorfóliázott, hatszor-kétliteres palackot is elnyel és még
férne bele. Felteszem a kérdést: Mi értelme az Ami-nak, ha pont arra a feladatra alkalmatlan, amire egy városi kisautó - szerintem legalábbis - legfontosabb funkciója: hogy el lehessen vele intézni egy nagyobb bevásárlást? Nyilván nem arra gondolok, hogy a frissen vásárolt mosógépet ezzel lehessen hazafuvarozni, de hogy a hétvégi nagybevásárlást se, az szerintem olyan jellegű funkcióvesztés, ami miatt ingyen se kéne.
Az
Aminak nincs klímája, ablaka meg csak jelképes, de rendelhető
üvegtetővel! Ez a mi, elvben mérsékelt égövünk, 30+ fokos
nyaraiból szemlélve is elfogadhatatlan. Ha egy kutyát úgy hagynék benne, hogy ezek az ablakok vannak csak nyitva neki, a járókelők feltörnék, hogy kiszabadítsák és igazuk is lenne.
Amit
egyenesen veszélyesnek gondolok – és ezt mutatja meg zseniálisan
a fenti videó – az az egyetlen ablaktörlőlapát, ami a
szélvédőből ijesztő méretű felületet hagy rosszul vagy – mint az remekül látszik a videón – egyáltalán nem átláthatóan.
Hátsó
ablaktörlő nincs és nekem úgy tűnik, hogy még csak fűtőszál
sincs a hátsó üvegben, ami a 2020-as években teljesen
elfogadhatatlan!
A
külső tükröknél komolyabb a borotválkozótükröt használok.
Az még csak hagyja ám, hogy nem lehet őket belülről állítani,
de nevetségesen aprók és nem fűthetőek.
Hogy
elegendő legyen egyetlen fajta ajtót gyártani – nincs „balos”,
meg „jobbos” – a vezető oldali ajtó ellenkező irányban
nyílik, mint azt a modern autókon megszoktuk. (Angolul ez a
„suicide door”.) Állítólag kényelmesebb ki-be szállni rajtuk
keresztül – sohasem próbáltam – de van egy olyan hátrányuk,
ami miatt, pont a biztonság érdekében hagytak fel ezzel a
tervezéssel: A menetszél nem befelé akarja őket nyomni, hanem
pont hogy kifelé akarja őket feszegetni, ha véletlenül rosszul
sikerül bezárni!
Akárhová
nézek, olcsó, igénytelen, egyenesen rémes megoldások. Az
ajtónyitó gurtni-kombó egyenesen ijesztő – ezt a cuccot egy NTSB
(az Egyesült Államok közlekedésbiztonsági hatósága) úgy vágná
ki, mint a gerelyt. Hűtőgép-tojástartóra emlékeztető műanyag
tálcák, á... Ezt a holmit összehasonlítva egy villanyosított
Trabival - főleg a kombival - nem vitás, hogy a Trabant kerülne ki győztesen
praktikumban, megjelenésben és nosztalgiafaktorban de még lehet
hogy töréstesztben is. Papp Tibi fotói közt láttátok azokat,
ahol aláfotózott? Keressétek meg, érdemes! Senkit akit kicsit is
kedvelek, nem szeretnék ilyenben látni!
Az
ára pedig? Nos, amikor e sorokat írom 2022 végén, egyetlen cég
hirdeti az Amit úgy, hogy felvesznek rá megrendelést – tessék
megkapaszkodni – 5 590 000 forintos áron, amire a „mellbeverő”
nagyon enyhe jelző! A
Citroën hivatalos, magyar oldalán nyoma sincs, ami persze lehet attól is, hogy egy időben a mopedautók hazai státusza meglehetősen ingoványos talajon nyugodott. Nem tudom, hogy ez változott-e valamit.
Mattel, köszönjük! Értékelem,
hogy a Mattel rajta tartja a mutatóujját az elektromobilitás
ütőerén, de ezért igazán kár volt! Mivel Amit csak egyetlen
helyen láttam és ott egy árban ment a sima blisteres, spéci
Francia sorozat, ami szintén blisteres és a dobozos kivitel, a
dobozost választottam. Kezdetben az ezekben lévő kisautók
valamiféle a celofánra emlékeztető zacskóba voltak csomagolva.
Egy ideje azonban zsírpapírra emlékeztető, a csuda se tudja miből
készült gombócba teszik őket. Az Ami tetejét ez a fura,
tapintásra inkább műanyagnak tűnő valami teljesen összekarcolta.
Köszi szépen Mattel fiam, karó, leülhetsz!
A
megvalósítás? Nos, aki tervezte valahogy két ablaktörlőlapátot
látott az eredetin! Beltér nincs, az övvonal felett minden
egyetlen darabból készült, fekete műanyag. A festéssel picit spóroltak – az
oldalán lett volna még mit kipingálni. Ha úgy vesszük hűen
hozza az eredetit, pont olyan igénytelen, négykerekű
vizuális-környezetszennyezés!
Remélem
értékelitek, hogy én vettem egyet, hogy nektek ne kelljen!
A Matchbox tervezője két ablaktörlő lapátot fantáziált rá.
A tükrök azonban autentikusak.
Az oldalán igazán elfért volna még az a pici festék, ami az eredetin van. Beltér nincs, a tetőt a gyári csomagolás karcolta össze - lásd majd alább! A vezető oldalán "suicide door".
Hátulról sem szebb.
Jó, hogy ki van festve a hátsó világítótest, mert így könnyebb megkülönböztetni a hátulját az elejétől.
Az utas oldalán már a megszokott módon nyílik.
Kerülni fogom a jövőben az új, dobozos Matchboxokat, mert bár úgy általában tetszenek,...
...ez a legkevésbé sem papír tapintású valami összekarcolta a kisautó tetejét. Igen, ez a két rétegű galacsin a gyári csomagolóanyag, úgy ahogy és akkor amikor kibontottam belőle. Félelmetes, hogy hol tart már a tudomány, nemde?
Szinte napra pontosan egy
hónapja postoltam valami egészen hasonlót. Két év
különbséggel, egészen hasonló ötös csomagot dobott piacra a
Matchbox. Az 1995-öset is szerettem, ez meg még kívánatosabb
válogatás. A rajta lévő motívum nagyszerűségét kell
magyarázni?
Nagyon tetszik az összhatás, jók a színek így együtt, teljesen hiteles munkagépek.
A Matchbox története során egyik tulajdonos sem használta túl az éppen aktuális Matchbox emblémát a kisautókon. Nekem így és itt használva kifejezetten tetszik.
A sárga alapszínnel egyáltalán nem gyászos a szürke-fekete.
Csinos, nemde?
A Mattelnél inkább a már-már Easter Egg feliratokat használják - pl. "MBX Contruction" -, nem az emblémát.
Ez is milyen jó játékszer!
Tesók.
Ha lehet ez még kívánatosabb válogatás, mint a fentebb linkelt 1995-ös, pedig az is nagyon jó. (Kép: eBay)
Nos, ez ugyanebből a sorozatból egy
ugyanolyan jármű, csak éppen Montana állam autópálya járőreinek
színeiben. Autentikus, nem igazán lehet belekötni – lásd a
mellékelt fotót!
Valamikor megváltoztatták
és a jelenben nem ezt a festési sémát használják, hanem
egy sokkal visszafogottabbat – megkockáztatom kicsit unalmas
is.
Azért ez még mindig morci, ennyi év után is.
Ez a festési séma szerintem sokkal látványosabb, mint az, amit most használnak és közel sem ez a legfeltűnőbb a sorozatban.
Hűen követi az eredetit.
A hátuljára is jutott bőven festés.
Nem csak a fényhíd ipar került támogatásra, a belső kiegészítő fények, meg a pótféklámpa is ki van emelve festéssel.
Dobozfétis.
Az eredeti. (Kép forrása: publicfotki.com. Az iniciálé: Az MHP egyenruha-felvarrója. Kép: Wikipédia)
A tematikus Mini-hét
végén kihagyhatatlan ziccer volt a hagyományos, Haszonjármű
Vasárnapra a Matchbox Austin Mini Van feldolgozását elsütni!
Vanitiszesek, szevasztok!
Az első Mini
karosszéria verzió A hét első napján megtaláljátok a típusismertetőt – amit
persze nálam sokkal szakavatottabb készített el. Kiegészítendő
tehát az ott olvashatókat röviden összefoglaltam amit a Mini
Van-ről tudni érdemes.
Ausztráliában is forgalmazták. Ez az ottani katalógus borítója.
Alig
fél évvel a Mini premierje után, 1960 első hónapjában mutatták
be a kisáruszállító verziót. A Minibe beletoldottak, a hossza 25
centivel, 330 centire nőtt, a tengelytávja kerek tízzel. A tető
is feljebb került 10 milliméterrel. Oldalsó ajtókat vagy
ablakokat nem kapott, hátra viszont kétszárnyú ajtó került.
Mivel a C-oszlopok döntöttek voltak, ezek ferdén felfelé nyíltak.
A Brit Királyi Posta hamar szolgálatba állította a típust, de
népszerű volt a házhoz járó szakik körében is, mert minden
belefért a kis kétülésesbe – ami meg nem az a tetejére egy
tetőcsomagtartóra. Még tovább javította a használhatóságát,
hogy a raktér padlója sík, alá került a pótkerék, akkumulátor
és az üzemanyagtank is. A külső megjelenésére nem lehet
ráfogni, hogy különösebben csicsás lett volna, még a hűtőrács
sem volt krómozott, nemhogy díszléceket biggyesztettek volna rá.
Az Austin és Morris változatok teljesen megegyeztek, csak az
emblémájuk tért el. Gyártásának nem egész kilenc éve alatt
több mint félmillió darabot értékesítettek a 848 köbcentis, 34
lóerős motorral szerelt apró igáslóból.
Austin Seven Van / Austin Mini Van / Morris Mini Van - mindegyik megfejtés helyes. Figyeljük meg ezt a színt! (Kép: bmwgroup-classic.com)
Ez volt előbb Bár
a héten az MB-70 Mini Cooper post – dramaturgiai okokból –
előbb került sorra, a Mattel valamiért ezt, a Van-t készítette
el előbb. A Van első változata 2007-ben jelent meg az 1-75
sorozatban – a Mini Cooper 2009-ben. Egyértelműen egymásból
származnak, bár én nem vonnék le messzemenő következtetéseket
abból, hogy melyik került forgalomba előbb – ha van Mini Cooper,
nem biztos hogy én vettem volna Van-t – ha értitek mire gondolok.
Azt
gondolom a Van is kitűnően sikerült. 2007 és 2011 közt minden
évben annyiszor került be az 1-xxx sorozatba, speciális
kiadásokba, illetve 5-ös csomagokba, hogy teljesen az volt a
benyomásom hogy túlhasználják az öntvényt. 2012-, 2014-, 2016-,
2019-, 2020 mind olyan év volt, amikor 5-ös pakkokban vagy
speciális kiadásokban láthattuk viszont. 2018-ban pedig az 1-125
szériába is visszatért. Egyik változata sem rossz, bár szerintem
ennél a kisautónál a spártaibb megjelenésűek a hitelesek, de
persze ízlések és pofonok, ugye.
Kivételesen
nem lázadok azért, mert egy különösebb dekor nélküli, egyszínű
– nem is különösebben szép ez a szín – kivitelben került be
a 2008-as, „Britek legjobbjai” különleges kiadásba. Az ok,
hogy ez mint a mellékelt ábra is mutatja, egy olyan árnyalat, ami
kor- és típushű, amiben eredetileg is kínálták a Mini Van-t!
Meglepő módon a 2008-as BoB verzió nagyon pontos! A színt már láttátok fentebb, a hűtőrács nem volt krómozva - sőt, csak egy préselt lemez volt, amit az autó színére fényeztek, pont mint ahogy itt látszik -, díszlécei nem voltak. Az első és hátsó lökhárítók nagyjából a jelentős, krómozott alkatrészek.
Egyedül a kerekek "túl jók", más minden meglepően pontosan követi az eredetit.
A Tomy 1979-ben dobja
piacra először ezt az öntvényt az ő mainline-jukban, 88-as szám
alatt. Az egészen biztos, hogy a premiermodell még japánban
készül, egészen sötétzöld, fehér a teteje és fehér
„menjgyorsan-csíkok” vannak a motorháztetején, illetve egy
vékony, szintén fehér csík az övvonalán – ami egyébként
autentikus, gyári fényezés. Amit azonban nem tudnék megmondani,
hogy az én, narancssárga, Union Jack tetejű verzióm mikor
készülhetett. A „hol” azonban biztos – ezt már kínában
gyártották.
Lázasan próbáltam
kitúrni az információt, hogy a brit lobogó hogyan és miként
került fel egyes Minik tetejére – mert hogy ez létező motívum
és az új Minik egyes változatain is megtalálható – de sehol
nem találtam erre vonatkozó infót! Aki esetleg tudja a történetet,
ne habozzék bekommentelni! Szerintem nagyon stílusos és menő volt
az eredeti autón is és a kisautón is az.
A három ezen a héten
bemutatott verzió közül ezt tartom a legjobban sikerültnek –
bár a karosszéria finom részleteit több helyütt is felfalja a
vastag festék. A mókás az, hogy az alvázán ennek is feltüntették
a méretarányt, ami ebben az esetben 1:50. És igen, cirka akkora
mint a Matchbox, úgyhogy a SIKU méretaránya – amit egy rajongói
adatbázisból származik – bizonyosan rossz.
A kerekek méretét szerintem a Tomicának sikerült a legjobban eltalálni. Az Union Jack a tetőn pedig a vagányság non-plus ultrája egy Mininél! Ha a brit lobogó, Mini tetőre helyezésének igaz sztoriját tudja valaki, akkor ne habozzék a kommentelés útján megosztani velünk, mert nekem nem sikerült kinyomoznom!
Kicsit vastag a festék, főleg hátul megeszi a finom részleteket, de tényleg ez az egyetlen baja. Ja, és jobbkormányos!
Sohasem értettem, hogy a
Matchbox kínálatában még brit tulajdonú márkaként hogyan
lehetett a Mini ilyen alulreprezentált. A Mattel kellett hozzá,
hogy pótolják a hiányosságot.
Tehát a Matchbox és a
Mini: A
hetvenes évek elejéről az MB-29-et sohasem szerettem szívből
– abszolút szubjektív dolog – mert Racing. Nem merném rá
bevenni a mérget, de mintha és talán túl széles lenne, de
egészen biztosan túl lapos a teteje, hiányzik belőle az ív.
1971-1976 közt bronz és narancs-piros verziókat termett csak a
brit fantázia, pedig sokkal több lett volna benne. A
csillagmotoros izét, meg benne a Super Mutánst a Fallout 4-ből
– oké, hát megelőzte a korát évtizedekkel – meg sohasem
tudtam értelmezni. Soha nem szeretnék olyan durva dolgokat
fogyasztani, mint aki ezt tervezte! Ezért nem foglalkoztunk érdemben
a Minivel hosszú évekig.
Egészen 2009-ig kellett
várni, hogy a Mattel előrukkoljon a maga Mini értelmezésével –
már ami az eredeti, személyautó verziót illeti. Az öntvény
azóta eltűnik-visszatér, de igazából jobbnál-jobb színekben
jönnek ki vele az 1-xxx sorban, vagy speciális kiadásban,
ötös csomagban. Nem mondom, hogy szándékosan halmozom őket, de
ha belefutok egybe, nem is hagyom tüskén lógni.
Amit ebben a postban
láthattok, az 2021-ből való és engem a pepita tetejével hódított
meg. A modell nekem tetszik, ez még bizony „nem szállít
oszlopot”. #nemisolyanregenismindenjobbvolt Talán némileg
túlméretesek a kerekei, de az igazán mókás az, hogy az alvázon
lévő felirat szerint a méretaránya 1:51. Az előző postban
szereplő Siku 1:55. Kitaláljátok mégis melyik a nagyobb?
A nóziján kifestett részletek - nem minden verzióján van így, de úgy általában nagyon jó színekben létezik ez az öntvény 2009 óta.
Teljes valójában - NRFB. Talán-talán, mintha egy ici-picit nagyok lennének a kerekei.
Évek óta nyomja a
lelkem, hogy olyan legendával mint a Mini még nem
foglalkoztunk érdemben. Mostanság rendezkedtem és a kezembe
kerültek azok a különböző kisautógyártóktól származó Mini
értelmezések, amiket Rájen kollégától vettem át még évekkel
ezelőtt. Tehát ez a mostani egy tematikus, Mini-hét első postja,
amire sokat fogok még linkelni, hiszen itt terül majd el az
(outsourceolt) típusismertető is.
Amiről a szoknya is
kapta a nevét Nagyon
könnyű dolgom van, mert Csikós Zsolt olyan alaposságú és
érdekes Mini-történeti cikket jegyez, hogy nekem csupán egyetlen
dolgom van: linket
biztosítani rá! A TotalCar és a szerző fénykorából való
anyag – amikor e sorok majd megjelennek nálunk a blogon – 14
évvel ezelőttről. (#regenmindenjobbvolt) Nekem teljesen új
információ volt, hogy a miniszoknya mint elnevezés az autócska
nevéből jön, egészen pontosan az, hogy hogyan használjuk a
„mini” kifejezést azt ez a jármű változtatta meg.
A
magam részéről csak a citált Olasz Meló, Minivel veretős filmrészleteit tudom
hozzátenni az ott leírtakhoz. Mindenképp kattintsatok át, remek
olvasnivaló!
SIeper KUnststoffe A
SIKU nálam sohasem volt igazán a fókuszban. Nem azért mert nem
kitűnőek, pont hogy nagyon is, csak nekem túl nagyok és túl
drágák. Gyerekkoromban volt pár darabom mutatóba, úgyhogy ami a
blogon láttok az nagyon kevés
kivétellel a szerzőtársak tulajdonában vannak.
Amit
ebben a postban láthattok, az
Rájen kolléga tulajdonában volt, az egyik éppen aktuális
gyűjtemény-racionalizálásakor igazolt át hozzám. Ami nagyon
tetszik benne, az a színe, a Brit Verseny Zöld-szerű zöld
nagyon jól áll neki, a kéttónusú festés meg mindig menő, amit
ebben az esetben a fehér tető jelent. A méretaránya 1:55 a
hozzáférhető SIKU-adatbázisok szerint, ami nem tűnik helyesnek, szerintem ez nagyobb lesz - a héten kiderül, hogy miért gondolom én ezt. Az alvázán olvasható
műszaki adatok szerint 1273 köbcentis - ami bizonyosan elírás, 1275 a helyes adat -, 63 lóerős motor dolgozik
benne és 148 km/h a végsebessége.
Ami
nem derül ki az, hogy mikor készülhetett. Érdekes módon évszám
nincs az adatok közt, ahogy azt a legtöbb kisautógyártónál
megszokhattuk és a netes adatbázisokban sem leltem információt
erről. Annyi biztos, hogy a SIKU-időszámítás szerint a Super
Series-ből származik, tehát 1975-től napjainkig bármikor. Rájen
2009-ben írt róla és már akkor sem volt feltétlenül új, tehát
14 éves biztosan elmúlt.
Érdekessége,
hogy létezik jobbkormányos verzióban is, ugyanazen szám alatt, de
akkor UK Mini Cooper a neve – az alvázon olvasható “Rover Mini”
ellenére az adatbázisok “Mini Cooper” néven emlegetik.
Nekem
tetszik, csinos kisautó, de legalább Csikós Zsoltnak kéne lennem,
hogy érdemben tudjam kritizálni.
A kamera elképesztően kegyetlen vele, felnagyítja a bibijeit és olyan hibákat is mutat, amit én szabad szemmel egyáltalán nem látok...
Ez a British Racing Green-szerű zöld nagyon jól áll neki!
A kéttónusú festés pedig mindig menő!
A bal hátsó sarokban az ott nem plezúr, hanem tanksapka. Érdekes, szabad szemmel kicsit sem látszik bibinek. Amúgy szerintem ennek balrább kéne lennie egy kicsit.