Matchbox MB-73 Mercury Commuter – Update

Egy óriási kedvencemből sikerült végre beszereznem egy makulátlan darabot! Én pontosan tudom, hogy egy csatahajó méretű, amerikai kombi maga az ásító unalom, nekem mégis gyerekkorom egyik meghatározó darabja. Korábban megírtam már mindent róla, amit érdekesnek tartottam – meg a testvérkéiről is. A jelenlegi post oka pusztán csak az, hogy sikerült emberi áron vásárolnom belőle egy példányt, aminek nincs makulája.

Tudom én, hogy unalmas, gyerekkoromban valamiért mégis imádtam - pedig nem is volt nekem. Még ez a szín is büntet...

Igen, ez az ős-, Regular Wheel változat. Az ilyen szuperközeli képek nem csak a fantasztikus részleteket tárják fel, hanem a legapróbb hibákat is. (A porszem nem hiba, hanem szolgáltatás!)

A részletek! A Mercury felirat nem tintából, hanem bizony fémből kiöntve és az egész úgy van fényezve, hogy a festék nem eszi meg az ilyen apró részleteket. De még csak az ajtókilincset sem. A kikandikáló blökik olyan részlet, amiktől generációk zárták a szívükbe a Matchboxokat úgy általában. Az sohasem zavart, hogy az ebek pofája nincs részletesen kidolgozva, hiszen olyan aprók, hogy nem is tűnik fel.

DeAgostini Legendás Buszok a Múltból sorozat – Ikarus 556

Ez az a busz – pontosabban ennek csuklós változata, a 180-as – amiről már annyira eleven emlékeim vannak gyerekkoromból, hogy világosan emlékszem, hogy a személyem elleni sértésnek vettem, amikor a BKV elkezdte lecserélni őket a 200-as sorozatra a budapesti 1-es vonalon. Csak annyira szerettem. (A régi Ikarus-embléma. A sorozat további részeiben már az új emblémával napvilágot látott buszok következnek.)

1965-1973
Az Ikarus első, önhordó karosszériájú városi busza. Újdonsága volt a két tengely közötti, padló alatt elhelyezett motor, mely jelentősen csökkentette az utastér zajszintjét. A korábbi típusokhoz viszonyítva tágabb utastérrel rendelkezett, viszont ezzel együtt csökkent a vezetőfülke mérete, mely az utastérből nyílt. A busznál középső ajtót is alkalmaztak, így az ajtóelrendezés (1-2-2) lett, viszont az ajtóméretek nem feleltek meg: az első ajtó 800 mm, a középső 1100 mm, míg a hátsó 1600 mm széles volt. Az első ajtó egy utas számára széles, a középső kettőnek szűk, míg a hátsó ajtó két utasnak széles, de háromnak keskeny volt. Nagyméretű ablakokkal rendelkezett, melyek jó bevilágítást és komfortosabb utazást biztosítottak. Háromfajta ablaktípust terveztek, attól függően, hogy az autóbusz milyen éghajlatú országban fog közlekedni: Eltolható oldalablak a trópusi éghajlatú városoknak, vízszintesen osztott, alsó kétharmadban eltolható, felül egyharmadban fix üveg a mérsékelt éghajlatú városoknak és vízszintesen osztott, alsó kétharmadban fix, felül egyharmadban befelé billenő ablak a hidegebb éghajlatú városoknak. (Szöveg: Wikipédia) Összesen 5651 példány készült belőle, ebből 275 futott Budapesten.

Az Old-Ikarus.hu-n fent van az eredeti gyári katalógus az összes létező paraméterrel és az ablakváltozatok rajzaival is. Keressétek fel, egyszerűen nem volt képem ellopni!

 

Azért ezt a csehszlovák híradórészletet választottam illusztrációnak, mert úgy tűnik pontosan ilyen verziót mintázott meg a DeAgostini. Ez a hűvösebb éghajlatra szánt ablakú verzió. Egészen meglepődtem, hogy Csehszlovákiában volt busz élet Karosán kívül is.

Hidegre
A fenti leírásból egyértelműen kiderül, hogy az az apró busz, amit a DeAgostini kínál, bizony a hűvösebb klímára szánt változat. Gyanús, hogy a festés a standard exportszínek lesznek, mert nagyon úgy fest, hogy a fenti csehszlovák híradórészlet is ilyen lehet – már amennyire ugye a fekete-fehér képsorokból ez megítélhető. A minőség a szokásos „deagosztínis”: lehetne sokkal jobb is, de akkor sokkal többe is kerülne. A kompromisszumok vállalhatóak. Például az oldalsó viszonylatjelző ablakocska – amit szintén szerettem a BKV-buszokon anno – a modellen csak jelzés szintjén létezik, nincs „leüvegezve”, de az utasteret a vezető munkahelyétől elválasztó fal az ajtóval megvan. (Érdekes, a csehszlovák buszon nincs ilyen egyáltalán.)

Szerethető modell, nyilván BKV-színekben még klasszabb lenne, de teljesen elégedett vagyok ezzel is.

Eddigi Ikarusos bejegyzések a megmintázott eredetik gyártásának sorrendjében:

• 1951-1957 Ikarus 30

• 1952-1973 Ikarus 66, és egy másik Ikarus 66 post, illetve egy harmadik is

• 1954-1973 Ikarus 55

• 1959-1971 Ikarus 630

• 1960-1972 Ikarus 311

• 1965-1973 Ikarus 556 – ez a bejegyzés, amit most olvasol

  
  Fényszórók a szélvédő anyagából, hűtőrács műanyagból, ablaktörlők szintén, a vezető munkahelyét az utastértől elválasztó fal is megvan... Ezért  a pénzért ez teljesen korrekt!
  
  
  Az oldalsó, viszonylatjelző ablak - amire nagyon elevenen emlékszem gyerekkoromból, ha minden igaz, akkor még ki is volt világítva - csak jelzés szinten létezik, nincs "leüvegezve". Teljesen vállalható kompromisszum! Érdekes, hogy a csehszlovák buszon nincs is ilyen.
  
  
  
  A csehszlovák exportbusz festése megegyezhetett ezzel - már amennyire meg lehet ezt ítélni egy fekete-fehér felvételből.
  
  
  
  Egyszerű, de egyáltalán nem nevezném csúnyának, sőt!
  

Matchbox MB-32 Cadillac CTS Coupe, MB-37 Cadillac CTS Wagon és Hot Wheels Cadillac CTS-V - UPDATE

Nem túl gyakori dolog, hogy a Mattel egy adott autótípus összes karosszéria változatát elkészíti, még ha azt le is osztja két kisautó márkája között. Szép dolog volt ez tőlük, éppen ezért anno be is szereztem mindhárom variánsból egy-egy példányt hasonló színben. Természetesen nem várható el, hogy a Hot Wheels is pontosan ugyanazzal az árnyalattal dolgozzon, mint a Matchbox, de azért egészen jól össze passzolnak. Látszik az is, hogy külön utakon jártak a típus megvalósításakor, ami a képeket nézve elég egyértelműen látszik. Mivel már a szedán, a kupé és a kombi is szerepelt nálunk, így a bővebb leírásért Joe postjainak fogyasztását ajánlom, én csak szerettem volna megmutatni a három változatot együtt.

A Hot Wheels ezüstösebb árnyalatú, mint a két Matchbox

Tetőablakok csökkenő méretben

Látszólag a kombi lett a legkisebb

Mindhárom karosszéria kivitel egyazon anyacégtől

Matchbox MB-32 Cadillac CTS Coupe - 2011

Matchbox MB-32 Cadillac CTS Wagon - 2011

Hot Wheels Cadillac CTS-V - 2010

BadBoy Custom Diecast Garage – Szezon 1 Epizód 4

 

Ez alkalommal nem tudok szolgálni az epizódban szereplő autókkal - a W124-ekben nem is vagyok biztos, hogy miből vannak. Viszont nem állom meg és beszúrom ide a Taxi ikonikus üldözési jelenetét. A vicces az, hogy a sikátorokban, meg a felüljáró alatt nem is mennek igazán gyorsan - naná, kaszkadőrök, nem hülyék - amitől igazán működik a dolog az a zene. Az autópályás rész - főleg a helikopterről rögzített rész -, na az már egy másik történet.

Corgi Superhaulers – Scania Esso Tanker

Szép, masszív, aprólékosan kidolgozott és nyomokban nagymacskát tartalmaz. Mi az? Mai posztunkból kiderül!

Mint a tévésorozatok elején, a gyors összefoglalót az előző részek tartalmából – mi az a kamionkórság, mi köze a griffmadárhoz és egyáltalán mi az az ETS2 – letudhatom egyetlen linkkel. Tessenek kedves lenni visszakattintani igény szerint.

Kisgriff
Nagyjából annyira nem számítottam arra, hogy nekem daycab Scaniám lesz, mint a viccbéli, műrepülni vitt parasztbácsi arra, hogy bizonyos dolgok megtörténnek. A „daycab” igazából amerikai kamionos szleng. Az olyan fülkéjű vontatókat hívják ennek, amiben egyáltalán nincs hálóhely, mert csak rövid távon, jellemzően nappal közlekednek városon, vagy egy bizonyos területen belül. Délután a sofőr leteszi a gépet és este otthon alszik. Tehát innen a „nappali fülke” elnevezés. A nagy vízen innen sem ismeretlen teljességében a dolog, de a modern nehézvontatók közt nagyítóval kell keresni olyat melyben valóban egyáltalán nincs fekhely. A jellemző, hogy egy van, csak a fülke felfelé irányba nem terjeszkedik, nincs sok rakodóhely, illetve második ágy emeletes elrendezésben. A hazai szleng ezeket hívja kis fülkének. Ilyenem érkezett, ugyanabból a generációból, amit a fenti linken is bemutattam, de teljesen másik (kisautó)gyártótól.

A brit eb
Tulajdonképpen állandó bűntársam és egyben felhajtóm a kisautóhalmozásban, porsche kolléga tehet arról, hogy felfigyeltem az 1:64-es Corgi Superhaulers sorozatra. A Welly Transporterekről is ő tehet, szóval „bosszúból” én meg rákapattam a SnowRunner című PC-s, árkon-bokron átteherautózós játékra. És ezzel azt hiszem mindenki nyert!

A Wellyket is nagyon szeretem, ár-minőség viszonyban nagyon rendben vannak, de ezek a cirka húsz éves Corgik egy ligával feljebb játszanak. Igen, #regenmindenjobbvolt, #venvagyok, #protkocsattogas és a többi, de az egyértelműen a játékszer kategóriában indulva masszívságban messze lekörözik a kortársakat, mert abban a korban készültek, amikor még belefért, hogy alapvetően valamiféle fémből legyenek, ne pedig műanyagból.

Hozzá ez a tartályszerelvény olyan trükköket is tud, ami bizony Matchbox SuperKings-magasságokba emeli a minőséget, amit én az abszolút csúcsnak gondolok játékszer kategóriában. Gumik feszülnek minden kerekén, ami gurítási szempontból kevésbé előnyös, de mi gyűjtők nagyon szeretjük, mert szép. Stratégiai helyeken festékkel vannak kiemelve apró részletek – gondolok itt a világítótestekre. A tartály két oldalán még a töltő gumicsövek is ott vannak egy tartóban – Matchboxnál volt olyan megoldás, hogy le lehet őket venni a helyükről és csatlakoztatni az öntvényben kialakított csőcsonkokhoz, de azért ilyen magasságokat nem várok el –, ami apró, de nagyon szerethető részlet. A tartály nem szimmetrikus, az alsó dobozok, akszesszoárok és aláfutásgátlókban bizony különbözik, amiről megint azt gondolom, hogy igényes részlet. Nem utolsó sorban a rajta lévő motívum – tamponnyomás a fülkén, matrica a tartályon – pedig kifejezetten szép, a nagymacskával engem megvettek kilóra.

Nincs mese, rácsavarodtam erre a sorozatra, ami amúgy meglehetősen ritkának számít a mi földrajzi koordinátáinkon.

Először nem értettem, hogy miért kellett őket ekkora dobozba tenni, hiszen nagyon szellősen van, de megvilágosodtam. Remélem hamarosan meg is tudom mutatni, hogy mi volt az ok.

Abszolút NRFB. Ez sohasem járt dobozon kívül. Tengelyfeldrótozó ember annyira odaadóan tette a dolgát, hogy csipőfogóval kellett nekimennem a művének. Ha már neki vacak melója volt, nekem se legyen jobb, értem én!

Csomagolástechnika! Kis védő izécske papírból, hogy a vontató esetleg még nedves festéke ne ragadjon össze a félpót királycsapjának - amúgy műanyag ezért könnyen elforduló - környékével.

Apró kiemelések festékkel a stratégiai helyeken, tamponnyomott Esso motívum a daycab oldalán. De a Scania felirat hiánya viszont kifejezetten fáj nekem!

Mondj nemet a plasztikra!

A tartály két oldala nem szimmetrikus, ami ismét egy igényes részlet - bár hogy ezen az oldalon mik vannak pontosan ott alul, azt nem tudnám megmondani. A narancssárga leeresztő-cső egy külön darabból olyan részlet, amiért én feltartom a képzeletbeli pontozótáblámon a 9,9-et!

Ezen az oldalon már egyértelmű, hogy aláfutásgátlót látunk. Klassz részlet, szeretem.

Néz a nagy cica! Megvettek kilóra. Az Esso szlogenje is egy jópofa és a szóvicc is átjön nagyjából - bár angolul sokkal frappánsabb mint magyarul: "Ár-figyelő".

ADR-tábla, bárca és futó nagy cica. Matricából, nem tamponnyomással, de úgy gondolom így is teljesen "ér".

Hátsólépcső, kifestett világítótestek. Teljesen rendben van!

Matchbox MB-54 Chevrolet Lumina Stock Car

Gyerekkorom kisautóinak visszapótlása során néha elcsábulok olyanokra is, amik ugyan nekem nem voltak meg, de a környezetemben találkoztam velük és nagyon tetszettek.

Ilyen ez a kék Lumina is, amivel az egyik osztálytársam rendelkezett anno és első pillantásra beleszerettem. Persze nem sikerült elcserélnem vele, így egészen mostanáig váratott magára, hogy birtokoljak egyet.

Túl sok mindent már nem tudok elmondani róla, hiszen volt már a birtokomban ilyen Chevrolet, nem is egy. Az első posztban minden lényegi információt leírtam róla, de persze azt diplomatikusan elhallgattam, hogy ez a kék, a premiermodell az, ami igazán tetszik mind közül. 1990 és 1992 között került a boltokba ebben a formában, pont gyerekkorom azon éveiben, amikor a legfogékonyabb voltam az ilyesmire. Semmiféle NASCAR kötődésem sincs - hol tudtuk mi azt akkor egyáltalán, hogy mi az? - de hát tudjátok, a szerelem vak.

Ha akkor nem is, így húsz évvel később a második gyerekkoromban legalább már sikerült egyet a birtokomban tudni ebből az 1990-es NASCAR versenyautóból. Kicsit fura érzés volt újra kézbe venni, egyből előjött az emlék mikor az iskolában először tapiztam meg, igazából nem is tudom miért vártam ilyen sokat, hogy vegyek egyet.

Felnőtt fejjel is nagyon tetszik az összkép

A feliratos gumik mindig jól állnak egy versenyautónak

Sokat dob rajta, hogy a rajtszám mellett a hűtőrács és a másik "lámpa" is ki lett festve

A belseje is kellően versenyautós puritánságú

Matchbox MB-54 Chevrolet Lumina

Matchbox MB-72 Dodge Commando Delivery Truck – Update

Az, hogy halmozom ezeket az apró teherautókat, a vanitisz és kamionkórság betegségem szövődményeiből eredhet. Nyilván mindenki más számára halálosan unalmasak, de én kifejezetten kedvelem a tarkaságukat.

Beszereztem három új verziót, melyek közös vonása, hogy mind promóciós darabok – talán nem hiperpontos, de hajlamos vagyok egységesen MB-72-ként elkönyvelni őket. A két ausztrál dobozos 1988-ból származik, az amerikai 1989-ból. Nem szándékozom felbontani őket, de ezeket a régi, ablakos Superfast papírdobozokat könnyű fotózni és fel is tárják a tartalmukat.

1988-ból származik ez a promóciós darab. Az ausztrál doboz ne tévesszen meg senkit, a Mitre 10 egy új-zéladni vasárú kereskedés. (Valami olyasmi, mint nálunk az Obi, vagy Praktiker.)

Szeretem ezeket a klasszikus Superfast dobozokat. Könnyű fotózni és feltárja a tartalmát is. A fényképezőgépem viszont nem szereti a kéket, a valóságban ez sokkal melegebb árnyalat.

A "ronda és finom" csokit kell bemutatni valakinek? Ez már bizony tényleg ausztrál kiadás.

Van ennek is hátulja.

Egy évvel későbbről és az Egyesült Államokból való.

Ha elég sokáig nézitek mereven, a négyzethálós háttérre fókuszálva, akkor beüt a 3D-s optikai csalódás és az ablak, meg a Matchbox logó lebegni tűnik! Komolyan!

BadBoy Custom Diecast Garage – Szezon 1 Epizód 3

 

A BBCDG mára blister-készítés sulit tartogat. A szereplő autók inkább csak statisztálnak ez alkalommal, ami nekem ad egy kis fórt, ugyanis nem szerepeltek még ilyenek nálunk.

Átalakítás: Matchbox MB-69 1933 Willys Street Rod

Ez a Willys is egy tipikusan olyan Matchbox, amit eleve átalakítási célzattal szereztem be anno. Nem volt kifejezetten nehéz, ugyanis például ebben a kék színben 1983-tól 1992-ig készült változatlan formában. Szóval 2012-ben vásároltam egyet, majd bele is fogtam az átalakításba, amit végül idén sikerült befejeznem.

Maga az autó formavilága tetszik, ám a Matchbox által kiadott verzió eredeti formájában nem nagyon jön be, ez a stílus valahogy nem az én világom. Igazából a hotrodok eme stílusát se tudom pontosan behatárolni, a gasserek vannak megemelve, hogy a hatalmas hátsó kerekek ne a csomagtartóban végezzék egy jókora karosszéria átalakítás után - de azok sem így kaptak emelést. A jókora kompresszorral megspékelt motor és a fékezőernyő egyértelműen nagy sebességű versenyzésre utal, ahogyan a hátsó keresztvas is, amivel mondjuk a Bonneville-i kiszáradt sóstóban betolják az autókat egy kezdő sebességre. Az ablakok hiánya viszont elég furcsa, azokat azért nem szokták kivenni. Hozzá a neve "street rod" szóval ez elvben akkor egy utcai autó. Szóval számomra - laikusnak - ez egy katyvasz, nem az én szememnek való. Ezért fogant meg bennem a gondolat, hogy kellene csinálni belőle egyet azon részek eltüntetésével, átalakításával amik nem tetszenek rajta.

Első körben a hasmagasságot csökkentettem elég rendesen, miután az egyik akkori börzén egy turkálóban találtam hozzá megfelelő kerekeket - egy névtelen gyártó formula kisautójáról származnak. Ehhez az alvázat alaposan át kellett alakítanom. Többek között az eredeti első keréktartót hátra helyeztem, az így megszüntetett elsőt pedig csak egy sima lappal helyettesítettem. Persze a karosszériát is kellett módosítanom a kerekek befogadásánál, majd utána eltüntettem a tetőablakot és a fékezőernyőt is. Utóbbival drasztikusan megváltozott az autó kinézete, sokkal letisztultabb lett a fara. Ezzel a résszel nem is voltak más terveim,  csak egy pár lámpát kapott, hogy "Street Legal" lehessen. Tetszett, hogy megvannak a sárvédői, a küszöböt viszont kivették az oldalsó kipufogó miatt. Ezt a megoldást részben meghagytam, a kicsipkézett végű kidörrentőt én is ott vezettem ki. Kicsipkézett, ugyanis nem egy patika állapotú rod megépítése volt a fejemben, hanem inkább a patkány stílusba hajló végeredményt szerettem volna elérni. Ha már az eredeti is egy kicsit öszvér volt, a végeredmény is legyen az! Ezért a festést alaposan visszakoptattam, mattítottam, majd gondoskodtam róla, hogy itt-ott kis visszafogott rozsda is felüsse a fejét. A motor csak egy újrafestést kapott, illetve a kompresszor szívótorkát kifúrtam a hatás kedvéért. A Willysbe a kék-oválisos márkától származó blokk került, de még az ilyen fődarabok cseréje is nem hogy nem volt szentségtörés, hanem egyenesen mindennaposnak számított. A beltér az üléseket leszámítva fekete festést kapott, illetve az ablakok jelentenek újdonságot. A különc és egyedi stílus kedvéért a kerekek kaptak egy jókora kúp dísztárcsát - amik eredetileg egy farmermellény díszítő szegecsei voltak. Így állt össze apránként, röpke kilenc év alatt.

Így nézett ki mikor hozzám került

Sokat játszhattak vele, amit elég jól is bírt

Darabokban

Ilyen lett a módosított alváz

A tetőablakot és a fékezőernyőt is eltüntettem

Ez lett a végeredmény

Az első szélvédő beragasztása nem ment könnyen

A hátsó rész ürességét egy pár lámpával ellensúlyoztam

Nem Moon disc az már biztos

Az árak a csillagokba tartanak - Matchbox aukció

Sokunknak vannak már elvonási tünetei az elmaradó börzék miatt. Lassan itt a nyár - még ha az időjáráson nem is látszik - ami egyébként sem a börzék ideje, így várnunk kell még őszig. Bár van kezdeményezés egy nyári Legenda börzére de majd meglátjuk mi lesz belőle. Nincs ez másként más országokban sem. Minap leveleztem egy német gyűjtővel, Ő is erre panaszkodott. S nincs ez másként Angliában sem, ahol most május 26-27. én volt egy aukció. A Vectis aukciós ház rendezte. Biztos sokan ismeritek, aki nem annak pár szóban bemutatom. Egy klasszikus aukciós ház Angliában, árvereznek mindenfélét. A www.vectis.co.uk oldalon találjátok meg őket az interneten. Főleg sok játékot, abból is néha matchboxokat. Ez a mostani is egy ilyen volt regular és superfast modelleket árvereztek. Jogosan kérdezitek, hogy rendben, de miért írok én erről ?

Berakok egy pár tételt mutatóba:

Szerintem ezek valami egészen elképesztő árak. Még hozzátenném, ezen kívül még ki kell fizetni az aukciós ház jutalékát, ami további 25%! Rendben, hogy ritka vagy prepro darabok, na de akkor is! Kíváncsi lennék a véleményetekre szerintetek mennyire reálisak ezek az árak? Minek lehet betudni? Ki vannak éhezve az emberek a börzék hiánya miatt? Vagy mi lehet az ok? Kommentekben indulhat a diskurzus! ;-)