Átalakítás: Corgi Kenworth Logging Truck

Ma idegen tollakkal ékeskedem. Játékdoki barátunk zsenijét dicséri ez az átalakítás, amit úgy tudnék összefoglalni: Jobb mint az eredeti!

Végre eljutottam oda, hogy a dolgozószobám – egyben férfibarlangom – kezd eljutni oda, hogy a szívemnek kedves darabok állandó kiállítóhelyre (értsd: vitrin) kerüljenek. Játékdokitól igazolt át hozzám ijesztően régen ez a Corgi Kenworth teherautó, de mielőtt hozzám került volna, az eredeti gazdája vállalta, hogy átalakítja.

Az ötletgazda én voltam, mert elmeséltem neki, hogy az a tervem, hogy majd átmegyek rőzseszedőbe, fogok pár gallyat és befőttes gumival rögzítem őket a platón. Neki tetszett az ötlet, leginkább az a része, azt hiszem azt érezte kihívásnak - ami nekem persze mg sem fordult a fejemben, hiszen hozzáértésem pont nulla -, hogy hogyan kezelje a fát úgy, hogy élethűnek tűnjön a rakomány ebben a méretarányban. A tartókeretről azonban szó sem esett. Amikor átadta nekem egy börze alkalmával a végeredményt, akkor sokáig kerestem a lepottyant állam darabjait a padlón. Külön hihetőbbé teszi a végeredményt, a rajta lévő pár plezúr, meg némi kosz.

Az átalakítást ő kitűnően dokumentálta, úgyhogy arra biztatnálak benneteket, hogy tekintsétek meg a folyamatot nála! Ciki, nem ciki, még sokkal jobb képeket is csinált mint én.

Nekem annyi maradt, hogy megmutatom, hogy eredetileg milyen volt a kiindulási alap és eldicsekedek a végeredménnyel.

 

Ilyen volt eredetileg. Már Játékdokihoz is daru nélkül érkezett. (Kép: eBay.)

A rajta lévő sérülésektől, meg kosztól még hitelesebb, mint sarat gyakran látó rönkszállító.

A rakomány és az azt tartó akszesszoár is teljesen hiteles.

Nézzétek meg az "évgyűrűket"! Óriási! A "spanifereket" nálam megette az UV. Nem pótoltam őket, mert az időközben végzett tanulmányaim szerint az ilyesmi nem feltétlenül jellemző a faiparban.

Katalógusok: Majorette 1976

 

Matchbox MB-35 2015 Mazda MX-5

Arra jöttem rá, hogy a kisautógyűjtésben az is jó, hogy bármilyen verdát megengedhetsz magadnak. Nem csak anyagilag, mert a Bentley Matchbox pont annyiba kerül, mint mondjuk a Honda, hanem a szeterotípiák sem játszanak. Például nem fogsz kapuzárási pánikos szánalomnak tűnni, aki utoljára próbál kétségbeesetten becsajozni egy roadsterben ülve, kevés sikerrel a kormány mögé beerőszakolt pocakkal, mint ahogy én tenném.

1989-óta
Kevés autó maradt a mai világban, ami a vezetési élményről szól úgy, hogy nem akar mintegy mellékszolgáltatásként meggyilkolni. Az MX-5 a kezdeteitől fogva ilyen. Azt szeretem benne, hogy nem akar többnek látszani, mint ami. Azt mondják, hogy kicsit olyan mint a legdurvább kábszer, egyszer kipróbálod és vagy azonnal beszippant és nem ereszt, vagy egyáltalán nem fogod érteni.

 

Annyira jó ez a reklám, ami végigszalad az MX-5 generációkon, hogy szinte nem is érződik rajta, hogy reklám. Gyönyörűen fotografált, jól vágott, itt a helye!

Kerestem egy jó cikket a hazai sajtóban a 2014-ben debütáló, legfrissebb MX-5 generációról az ND-ről. Kérlek fogyasszátok típusismertetőként, majd térjetek vissza ide!

 

Két sajtófotónak sem tudtam ellenállni...

2016-óta
A Matchboxnál az ND széria 2016-ban debütál. 2017-ben és 2018-ban is megjelenik egy-egy verziója, de aztán csak 2020-ban tér vissza. Ez utóbbi az, amit ebben a postban igyekszem bemutatni nektek.

Nagyjából ez az a szint, amit én egy játékszernek szánt kisautótól és 2021-ben elvárok. Jó arányok, szép szín, festékkel szépen kiemelt részletek, a beltérben is azonosítható részletek. Egyetlen ponton tudok belekötni: Az a nyomorult pizzakormány, az ne lenne! Egy nyitott tetejű autóban ez egy fájóan elnagyolt pont, ami nélkül egy jelző illene rá: Tökéletes.

2020-as MB-35 verzió. Jó szín, szép kerekek.

Szépen kiemelt részletek a nózin...

...és a püspökfalatján is!

A szélvédő a helyén, a belső részletek is, csak a pizzakormányért kár.

Matcbox Originals No7 MX104 - Horse Drawn Milk Float

Nem tudom más hogy van ezzel, de néha olyasmi is bekerül a gyűjteményembe, ami amúgy teljesen kívül áll az érdeklődési körömön. Ezeket vagy ajándékként kapom, vagy több másmilyen tárggyal együtt érkeznek, melyekkel csomagban vettem valamelyik internetes piactéren. Mai szeánszunk alanya is ilyen és bár kívül esik az érdeklődési körömön, rengeteg mesélni valóm van róla, mert a korai Matchboxokhoz van köze.

Soha nem az vezetett a kisautók gyűjtésében, hogy az adott darab mennyire értékes, hanem az, hogy tetszik az adott darab vagy sem. A csillagászati áru ős-Matchboxokról mindig azt gondoltam, hogy szépek, érdekesek, de különösebben nem érdekeltek sohasem, mert bő húsz évvel korábban készültek mint ahogy én egyáltalán megszülettem. Szóval a beszerzésük esélytelen, de egyáltalán nem fáj, mert mondjuk egy szép Convoy szerelvény a nyolcvanas évekből sokkal jobban érdekel. Viszont ha már így szóba kerültek, egy picit mesélnék ezekről a korai darabokról.

Oké, de mi az a Moko?
1953 karácsonya előtt a Matchboxok gyártójánál a Lesney Productsnál felismerték, hogy minden évben az ünnepi időszakban óriásit ugrik az igény az általuk gyártott játékokra. Az alapítók nem akartak – vagy talán inkább nem tudtak – arra pénzt és energiát áldozni, hogy évente néhány hónap kedvéért megnöveljék az értékesítő csapat létszámát, növeljék a raktárakat amik az év nagyobb részében üresen állnak és úgy egyáltalán a marketinggel foglalkozzanak. Ezért inkább marketinggel foglalkozó ügynököket kerestek a termékeik terjesztésére.

Ezek egyike volt a Moko. A céget Moses Kohnstam alapította aki 1900 környékén települt Nürnbergből Angliába – és egyben a neve kezdőbetűit is adta a cége nevéhez. Ő kifejezetten a kisebb játékgyártók – mint amilyen a Lesney is volt akkoriban – finanszírozására, a termékek csomagolására, raktározására és terjesztésére specializálódott. Ezért – nem meglepő módon – az eladási ár bizonyos százalékát kérte el. A Moko függetlenül attól, hogy az adott terméket ki gyártotta, a saját márkaneve alatt értékesítette azokat. Így néhány Lesney gyártotta terméken, mint például a körhintán, vagy az exkavátoron egyáltalán nem is szerepel a gyártó neve, vagy a Matchbox márkanév.

Márka és nem cég
Alapvetően a Matchbox egy márkanév. Bár a márka történetének egy elég sötét és zavaros időszakában létezett a termék terjesztésével és talán a gyártásával is foglalkozó cég melynek a nevében szerepelt a Matchbox kifejezés, a gyártó és a név birtokosa jellemzően mindig olyan cég volt, aminek nem. Az alapításkor és a fénykorban ez végig a Lesney, mely cégnév a három alapító John W. "Jack" Odell (1920-2007), Leslie Charles Smith (1918-2005), Rodney Smith (1917-2013) közül a két Smith keresztneveiből állt össze. (A „smith” angolul kovácsot jelent és mint vezetéknév is pont olyan gyakori mint a magyar megfelelője. Így egyáltalán nem csoda, hogy a két Smith nem volt rokon.) Jelenleg pedig az amerikai játékóriás, a Mattel birtokolja a nevet.

Visszatérve az eredeti témához: 1948-ban a Lesney legyártotta az első öntéssel készült fém termékét egy úthengert, melyet 17 további követett 1953-ra. Ezek közt nagyjából minden volt a kerekeken guruló játékoktól kezdve a horgászkiegészítőig. Az előbbiek sikere aztán elsöpörte a más irányokban történő próbálkozásokat. A Koreai Háború időszakában, 1950 és 1952 közt a brit kormány korlátozta a cink felhasználását a nem létszükségletű termékek elállításánál. 1953-ban Jack Odell kisebb léptékű termékeket tervez. Ezek először már meglévő Lesney játékok kisebb változatai voltak. A sikerük annyira elsöprő volt, hogy ezekből lett később az 1-75 – még később az 1-100, és az 1-120 – széria. 1954-re a nagyobb léptékű játékok gyártását beszünteti a cég.

1953-ban a Moko a Lesney disztribútora. Ez az év az 1-75 széria születésének is az éve. 1954-ben a Matchbox terméknév is védjegyi oltalmat kap, melyet 50-50%-ban birtokol a két cég. A Moko 18 Lesney terméket terjeszt. A Matchbox névvel változik a csomagolás is, az első „Gyufaskatulya” design a skandináv, „Nordic Biztonsági Gyufa” címkéjére hajaz. Ebben az időszakban Rodney Smith Ausztráliába költözik és elhagyja a Lesneyt. A dobozokon „Moko Lesney” szerepel gyártóként a Matchbox márkanév mellett. Ezeket a nagyon korai Matchboxokat szokás „Moko” vagy „Moko Matchbox” néven emlegetni.

A tojás meg a tyúk
A népszerű történet szerint Jack Odell lánya csak akkora játékot vihetett magával az iskolába, ami belefért egy gyufásdobozba és ez adta az ötletet a termékhez és a név levédéséhez. Nem akarok legendákat rombolni, de alapvetően az, hogy gyufásdobozra emlékeztető csomagolást kapjanak apró játékok nem volt teljesen új. Már az 1900-as évek elején bizonyos német játékszereket így csomagoltak és az 1940-es években is használták ezt a marketingötletet. A Lesney volt az első, aki levédette a „Matchbox” márkanevet és a hozzá kapcsolódó csomagolási designt. Mi több, ezeket az apró játékokat „gyufásdoboz játékokként” is emlegették akkoriban – pont a méretük miatt. Milyen érdekes, hogy az egész történet teljes kört írt le! Mind a mai napig ha betérünk egy játékboltba és 1:64 méretarány körüli kisautót keresünk, akkor biztos „mecsbokszok” felől kell érdeklődni az eladónál, függetlenül hogy az Hot Wheels, Matchbox, Welly, Siku, vagy bármi más. Közben a Matchbox pedig úgy kapta a nevét, hogy már létezett a „matchbox játék” mint fogalom.

„Diszizdiendofabjutifulfrencsip”
Ott tartottunk, hogy változatlanul a Moko a Lesney termékek, így a Matchboxok terjesztője világszerte. 1958-ban Leslie Smith úgy érzi, hogy van potenciál a termékeik Ázsiában történő értékesítésében, leginkább Japánban lát fantáziát. De a Moko akkori feje, Richard Kohnstam nem ért vele egyet. Így azért, hogy ezen a piacon is nyithassanak a Lesney szakít a Mokóval és kivásárolják annak 50%-os tulajdonrészét 1959-ben. 1958-ban napvilágot lát az első Matchbox katalógus a Lesney új marketingstratégiájának részeként, melyben már az akkor vadonatúj „Models of Yesteryear” termékek is szerepelnek.

A negyvenedik születésnap
1988-ban volt a Matchbox negyvenedik születésnapja. A márkanév akkor a Universal Toys tulajdona volt – erre utaltam fentebb mint „sötét és zavaros időszak”. Megünnepelendő az évfordulót öt, az 1950-es években gyártott Moko Matchbox replikájának elkészítésével ünnepli a cég. Az MX101 Road Roller, MX102 Massey-Harris Tractor, MX103 London Bus, MX104 Milk Float, MX105 Dennis Fire Engine ajándékdobozba kerül. Ebből német és angol nyelvű is készül. Francia kiadást is terveznek, de végül ez sohasem jelenik meg. Miközben igen örvendetes, hogy a már akkor is igencsak borsos áru eredetiek másolatát így akarják elérhető közelségbe hozni a rajongók számára, remek alapot nyújtanak a hamisításhoz, mivel a díszdobozokba az eredetiekkel azonos színű és azokra megszólalásig hasonlító verziók kerülnek.

Az 1988-as Originals ötös sor. (Kép: AuctionZip.com)

1991-ben ismét előveszik az ötletet és akkor már szóló csomagolásban, az eredetiektől eltérő színekben kínálják a modelleket „Matchbox Originals” néven. 2002-ig – ekkor már a Mattel tulajdonában van a márkanév – készülnek ezek, összesen 15 különböző modell. Dan Zsebeházy kitűnő oldalán meg is tudjátok nézni őket. Ő néhányból színváltozatokkal is bír.

Lovaskocsi mint olyan
A tejszállító lovaskocsival kapcsolatban nehéz dolog részletes típusismertetőt nyújtani, ezért csak nagy vonalakban próbálkozom: A ló négylábú állat, mégis megbotlik. Elől harap, hátul rúg, középen meg baromi kényelmetlen. Folyamatosan üzemanyagot fogyaszt, ezért a fenntartása költséges. Négyláb meghajtású, de nincs rajta felező és terepfokozat. A kocsi lóvontatású jármű, eredetileg a szekérnek a 15. században Kocs községben kialakult változata. Könnyű, finom kidolgozása révén gyors és viszonylag kényelmes volt, ezért Európa-szerte híressé vált. A későbbi lóvontatású járművek ősének tekinthető.

A ló működés közben.

Kalandosan érkezett
Mint arra utaltam a bevezetőben, ez a darab sem az én érdeklődésem, vagy ízlésem tükrözi. Igen kalandos útja volt a gyűjteményemig. Apósom aki az Egyesült Államokban él vásárolta nekem ajándékba akkor, amikor még szóba állt velünk. Egy barátjuk hivatásos katonai karrierje végén, őket is meghívták a szintén magyar származású hölgy (!) leszerelési ünnepségére a Hawaii szigetekre. Apósom a légibázis üzletében megvett mindent ami Matchbox volt, 3-4, 1-75 sorozatú, a Tyco-érából származó kisautó mellett ezt, meg egy másik Matchbox Originalst is. Figyelembe véve, hogy ez mikor történt és hogy 1991-ben adták ki ezt a darabot az első Originals sorozat részeként, nem kevés időt tölthettek azon a bizonyos polcon.

Matcbox Originals No7 MX104 Horse Drawn Milk Float. 1991-ből, NRFB. Az eredeti nem létezett zöldben, a doboz viszont szakasztott ilyen volt.

A fogatos buksijáról a blister már lekapta a festéket. Jól látszik a tejesüvegekből álló rakomány.

A polcok oldalt és hátul azonban üresek.

A blister hátulján az első szóló sorozat többi darabja. Nem akartam agyonnyomorgatni, ezért itt-ott a szélein elállt a szkenner üveglapjától. A lényeg azonban olvasható.

Katalógusok: Majorette 1976

 

Welly Transporter MAN TGX XXL

Újabb 1:64-es méretarányú kamion kontingens érkezett hozzám a Welly gyártósoráról, hogy csatlakozzon társaihoz a neki szánt vitrinben – majd ha megtelt megmutatom. Viszonylag kevés újdonságot fogok mutatni, egyetlen mentségem, hogy a vanitisz mellé úgy fest elkaptam a kamionkórságot is.

Számos okból irányítanálak benneteket egy korábbi posthoz, mely tárgyalja, hogy mi ez az egész az 1:64-es kamionok halmozásával, mi az SCS szoftvercég Euro Truck Simulator 2-jének szerepe és a Welly munkásságát az ügyben, az általuk készített Transporter sorozat erényeivel és hiányosságaival egyetemben. Nem ismételném magam, ha nem baj. Tehát az előbb linkelt posthoz képest annyi az újdonság, hogy újabb vontatót sikerült birtokolnom az ETS2 flottámból.

Nem minden BMW ami bajor és hárombetűs
MAN Truck & Bus SE – korábban MAN Nutzfahrzeuge AG – Münchenben székel, éppúgy mint a BMW. A nevükből sejthető, hogy nem ugyanabban a súlycsoportban indulnak – és pontosan mivel foglalkoznak. A TG-sorozatú teherautókat 2000 óta gyártják. A széria az F2000, L2000 és M2000 sorozatot váltotta. Jelenleg a TGL, TGM, TGS és TGX verziókat gyártják, amibe beékelődik még a TGE is, ami nem nyerges, nem nehéz teherautó, hanem egyenesen egy átmatricázott Volkswagen Crafter. Erre a magyarázat, hogy a cég a VW csoport tagja. Az iniciálé a Maschinenfabrik Augsburg-Nürnberg emblémája. Ezzel túl vagyunk az MAN mozaikszó feloldásán is. Az oroszlán az 1971-ben bekebelezett Büssing öröksége és az azt alapító Heinrich Büssing előtti tisztelgés.

Nem kell hozzá Sherlock Holmes-nak lenni, hogy kisüssük, hogy a TGX az összes közül a legnagyobb. Az MAN 2007-ben mutatta be a ráncfelvarrott verziókat az összes fentiből, ami nem a TGE, így a TGX-ből is. Amit tehát a Welly dobozában találunk, az a második, facelift utáni verzió.

Ez lenne az eredeti. A három tengely ne zavarjon össze benneteket, Wellyből is létezik ilyen - elvben -, csak szólóban, nem félpót elé fogva. (Kép: MAN sajtófotó. Elvben jó nagy, háttérképnek is kitűnő.)

„Mint korábban arról beszámoltunk...”
Tökéletesen ugyanazokat az erényeit és hátrányait látom a kis MAN-nek, mint a Scaniának – nem ismételném magam, inkább kattintsatok vissza –, így a végső verdiktem is ugyanaz: Játékszernek nem a legacélosabb, de ár-teljesítmény viszonyban teljesen rendben van és vitrinlakókét, afféle „szegény ember makettje” szerepben is elmegy.

Már csak a Volvo FH hiányzik ebből az 1:64 szériából, de az meg olyan mint a jeti, a Welly katalóguson kívül – bizonyíték alább – még senki nem látott olyat. (Nem mintha a jeti a jetikatalógusban lenne. Értitek, na.)

Játékszerként szerintem teljesen rendben van, némi festékkel egészen más szintre lehetne hozni.

Az újrahasznosítás hatalom! Aha.

Jelentős mennyiségű műanyagot tartalmaz, ettől megfizethető. De játékszerként nem biztos, hogy tartós lesz.

NRFB x 3. Mivel a félpótok ugyanazokkal az erényekkel és hátrányokkal bírnak, mint a post elején linkelt bejegyzésben láthatóaknál, nem ismételném magam.

Ez pedig a Welly saját, házijetije. Elvben létezik, gyakorlatban nem láttam még. Pedig kéne.

Matchbox MB-48 Ground Grinder

Valószínűleg gyerekkori emlékem tudatalatti unszolása késztetett arra, hogy a Matchbox Caterpillar Motor Grader mellé beszerezzek egy viszonylag friss kiadású földgyalut is.

Mint az kiderült, a régi Caterpillar nem más, mint a Hot Wheels Street Cleaver megszelídített változata, de a Ground Grinder már egy teljesen saját "fejlesztése" a Matchboxnak. 2013-tól folyamatosan a kínálat részét képezi, ebből én a premier darabbal szinte megegyező kivitelű 2018-as fekete-sárga változatra csaptam le. Munkagépben szerintem ez a legjobb színkombináció, így mikor elém került egy üzletben habozás nélkül tettem a kosárba. Elég korrekt munkát végzett a gyártó, kellően részletgazdag, még ha ez a kifestések nélkül elsőre talán fel sem tűnnek, mint például az első és hátsó lámpák, a visszapillantó tükrök, vagy a villogók a fülke tetején. Kapott előre is egy kisebb simító alkalmatosságot, de a gép lényegi eleme, a tolólap jó nagy méretű. Utóbbihoz imitált hidraulika is jár, de sajnos nem állítható - ezt a funkciót meghagyták a Real Working Rigs sorozatnak. A játékélmény azonban így is meg lehet vele a homokozóban, ugyanis mindkettő elég közel került a talajhoz. Összességében egy teljesen korrekt földmunkagépet kapunk a Ground Grinder által.

Klasszikus földgyalus kinézet

Jó nagy és sajnos fix a fő tolólap

Kellően részletes kidolgozású

Kicsit nagyobb méretű, mint az elődje

Nem sok felület van a feliratoknak, ezért minden kis helyet alaposan kihasználtak

Matchbox MB-48 Ground Grinder

Ha már említettem a Hot Wheels-ből lett Matchbox dolgot és feljebb szerepel is a Bulldozer, amit korábban mutattam, most itt van a kettő egy képen

Van köztük pár év különbség

Katalógusok: Matchbox 1974-1975 Sammlerkatalog Deutsche Ausgabe