Matchboxon kívüliek - Hot Wheels: '90 Honda Civic EF

Megint egy Honda Civic? Megint egy Honda Civic!

Azt hiszem, talán csak a Ford címkéje mutat több bejegyzésre a blogon, mint a Hondáé. Hogy miért? A kisautó-gyártók jobbnál jobb példányokkal látnak el minket gyűjtőket, így nem kell csodálkozni azon, hogy sok kerül közülük bemutatásra. És hogy mennyi minden van még, amit be szeretnénk mutatni, az megint egy más történet...

Civic EF, alias 4. generáció

1987-ben a Civic típus teljes átalakuláson ment keresztül, hogy a következő évtől globális modellé válhasson. Ez olyannyira sikerült neki, hogy gyártották például a Dél-Afrikai Köztársaságban is. Az AE86-os Corolla kapcsán elemeztem már egy kicsit a japán autós nevezéktant, de most sem mehetek el mellette. Az EF Civicek a 4. generáció utolsó példányai, nagyjából a 90-91-es modellévből. Motorválasztéka kizárólag benzinesekből állt 1,3-1,6 literes hengerűrtartalom között, illetve ebben a típusban jelent meg az első VTEC. A karosszéria lehetett 3 ajtós, szedán, coupénak a CRX típus nevezhető, illetve létezett az emelt tető- és/vagy hasmagasságú, összkerékhajtással is rendelhető Shuttle. 4, 5, valamint 6 sebességes kézi-, kényelmesebb vevőknek 4 sebességes automata váltóval volt rendelhető, a motortól is függően. Sokáig nem marad a kínálatban a típus, 91 végén váltja a gömbölydedebb ötödik generáció, csak a Shuttle él túl egészen 1996-ig.

Mit hozott ki ebből a Hot Wheels?
Többször említettem már a blogon, hogy kedvelem a 80-as és 90-es évek típusait, így ez a 2014-ben megjelent Civic is kötelező volt a gyűjteményembe. A belteret le sem fotóztam, mert a feltét nélküli pizzakormányt mindenki ismeri. Nem versenybelteret csináltak, hanem egy normál személyautóét. Jobbkormányos, tehát JDM, kívülről pedig szinte tökéletesen hozza az eredeti formáját. Egyetlen hibája van: a hátsó tengely egy hangyaherényit előrébb van a kelleténél, de ezt is csak akkor vesszük észre, ha közelről, tüzetesen vizsgáljuk.

Sajnos mostanában megszokott, hogy a tamponnyomás nem tökéletes.

Nem csak az unokán, ezen is kicsit indokolatlan a szárny.

A legkisebb felirat: Programmed Fuel Injection, azaz "Programozott üzemanyag-befecskendezés".

Íme az eredeti. Látszik, hogy a HW inkább egy kicsit módosított csúcsmodellt mintázott meg.

Matchbox MB-51 Combine Harvester

A múltkoriban meaculpáztam, hogy elhanyagoljuk a mezőgazdaságigép vonalat a Matchboxnál. Hát ne érje szó a ház elejét, most pótolom.

Na de ennyi?

Mint azt már a fentebb linkelt postban is leszögeztem: Sajnos kicsit sem értünk a mezőgazdasági gépekhez. Míg személygépkocsik, kis-, közepes és nagy teherjárművek esetében elég jó eséllyel meg tudjuk állapítani, hogy mi lehetett az eredeti, ha úgy mintáznak egy létező típust, hogy nincs rajtuk márka és típusjel, a mezőgazdasági gépek számunkra teljes terra incognita.

The Wurzels, Combine Harvester című dala, DJ Tommi Samara ajánlásával!

Ez esetben elképzelésem sincs, hogy ez a betakarítógép mire hajaz – már ha egyáltalán hajaz valamire is. Az biztos, hogy kombájn, meg az is, hogy a már citált felmenőjétől örökölte a forgókaszát – a vágóasztalt nem, az más – meg a hátsó kerekeket.

A bizonyosan Claas terméket mintázó gépet nem közvetlenül követte ez, volt hat év kihagyás betakarítógép fronton. 1978-ban debütált, mint MB-51, tartotta magát 1982-ig, bár ez utolsó évben az Egyesült Államokból eltűnt. 1999-re és 2000-re aztán még visszatért afféle hattyúdalra, de öt piacon, négyféle számozással.

Az érdekes az, hogy még az első öt évében is úgy változtattak rajta jelentősen, hogy abból a felületes szemlélő igazából semmit sem vett észre. Azon túl, hogy az első, nagy kerekei változtak – a nagy regular wheel-ből, díszítetlen Superfast lett –, teljesen elhagyták az alvázát. Ezt elmagyarázni nagyjából lehetetlen, de a képekről kiderül majd, hogy hogyan jártak el.

Egy dolgot viszont töredelmesen be kell ismernem: Halvány fogalmam sincs róla, hogy hogyan lett nekem ebből a holmiból három! És még ezen kívül is van, csak mint remek farm-készlet része, tehát azokról tudom, hogy hogyan és miért lettek és az indokolt is. De hogy ebből hogy halmozódott fel ennyi? Pedig semmilyen tudatmódosító szert sem fogyasztok...

Ezek itt színárnyalat változatok, bár nem biztos, hogy látszik rajtuk. Normális esetben nem halmozok olyan változatokat, amikről csak akkor látszik, hogy eltér a többitől, ha hosszas összehasonlító, érzékszervi vizsgálatnak vetjük őket alá.

 Kombájnok eddig nem látott szögekből. Mint az itt jól látszik, a tetejükön lévő készség körbeforgatható.

 Balról regular wheel, jobbról Superfast verzió.

 Így egyszerűsítették le a modellt. Kis módosítás után egyszerűen elhagyták az alvázát.

Katalógusok: 1964 Matchbox Brit, Francia és International

Három katalógus, szokás szerint az azonos oldalak nem szerepelnek többször. Igen, tudom, hogy az "International" azt jelenti, hogy "Nemzetközi", de... Szerintetek nem hangzik bénán, hogy "Nemzetközi Katalógus"?

Matchbox MB-33 BMW 328i Police (E46)

Határozottan ki merem jelenteni, hogy BMW E46 ügyekben jól állunk. Több gyártótól, többféle kivitelben, civil és megkülönböztető jelzéses verziókban bemutattunk már számos változatot.

A mai napra egy Matchboxot tartogatok, ami 2001-ben viselte az MB-33 számot az összes piacon. Egynyári darab, ebben a brit rendőrségi festést utánzó festésben csak abban az évben kínálták.

Elő fogom most már szedni a ronda festésű E46-osokat is, mert hogy vannak.

 Előre elfért volna még némi festék.

 Akkor még a Mattel támogatta a fényhíd-ipart!

 Hátulra került festés a világítótestekre.

 Ilyen dobozban lakik amúgy.

 Engem erre emlékeztet. Nyilván nem olyan mimikri, mint édes tesója, a BMW X5 esetében, de mindenképp hangulatos.

Matchboxon kívüliek: Hot Wheels - Honda Civic Type-R 2003

Elég sok Civic szerepelt már a blogon, főleg a Hot Wheels kínálatából az EK-szériás (avagy 6. generációs) Coupé, de a köznyelvben csak UFO-ként emlegetett, a Matchbox által megmintázott Civicről is esett már szó. Jelen posztunk a kettő közötti EP-szériát tárgyalja.

Civic EP, avagy a 7. generáció

2000 szeptemberében kezdődött a típus forgalmazása Japánban és el is nyerte az azévi "Japán év autója" címet. Motorválasztéka 1.4-től 2.0-ig terjedt, kizárólag benzinesek. A csúcs a Type-R, 200 lóerővel, önzáró első differenciálművel és hatfokozatú kézi váltóval. A többi egységhez 4 sebességes automata, vagy 5 sebességes kézi váltó járt. A karosszéria 3/5 ajtós ferdeátú, 4 ajtós szedán, vagy 2 ajtós kupé lehetett.

A'la Hot Wheels
Az első változat 2003-ban jelent meg, majd az év végén el is tűnt a kínálatból. 2006-ra visszatér, majd év végén ismét kikerül a kínálatból, igaz ekkor háromféle verzió jelent meg belőle. Ezek egyike a mai bejegyzés tárgya, az FTE kerékkel szerelt verzió.

Annyira nem is elrugaszkodott,...

...de a hátsó szárny egy kicsit túlzás.

Pizzakormány + 1 db ülés = Versenyautó-beltér a HW szerint.

Matchbox MB-55 Ford Sierra XR4i

Mostanában rákaptam arra, hogy nem írok igazán hosszú postokat, hanem több részre bontva adagolok egy-egy érdekes témát. A Ford Sierra történetét ráadásul – ha nem is a végéről –, de legalábbis a közepéről kezdtem el. Itt a folytatás, izé... Előzmény.

Gyanús!

Piszok leszek, mert tulajdonképpen ami az autó történetét illeti, az amerikai változatról szóló postban – linkelt TotalCar postból – minden kiderül. Ezért e helyütt csak a kisautóval kell foglalkoznom.

Tulajdonképpen egészen meglepett, hogy az 1-75 sorozatban kerek tíz évig szerepelt ez a kisautó – és akkor még nem is beszéltünk a spéci kiadásokról. Az amerikai piacon 1983 és 1987 között mint MB-15 létezett, majd visszatért 1990-re, mint MB-40. Viszont a világon mindenhol máshol 1983 és 1993 közt mint MB-55 regnált. Rengeteg színváltozatban és motívummal készült – 1987-ben még csaltak is vele egy kicsit, mert az oldalára XR4x4 feliratot kap, ami ugye nem az XR4i – de szerintem mind közül a legszebb a legegyszerűbb, a postban is szereplő premiermodell.

Eleve a klasszikus, 8-pöttyös (8-dot) kerék nagyon jól áll neki – minden Matchboxnak nagyon jól áll – másfelől nagyon szeretem ezt a korszakra jellemző, szendvicsszerű felépítést. Szerintem remek kisautó, minden részlete a helyén, a hátulján ott vannak a márka és típusjelzések is, a belseje is részletes, a jellegzetes hátsó, „kétfedelű” légterelő kialakítása is elsőrangú.

Pont ez a szendvics felépítés ami lebuktatja a Maisto értelmezést, hogy a nyilvánvaló különbségek ellenére is gyanús, hogy a tervezői látták egészen közelről a Matchbox megoldását, mielőtt tervezőasztalhoz ültek. Pont ezért is fotóztam össze a kettőt.

UPDATE: Teljesen kiment a fejemből, hogy szerepelt már e lapokon Matchbox Sierra, mégpedig olyanok, amit ebből az öntvényből képeztek. A Light and Sound szériából származó sheriffmobil és taxi, amelyek külön-külön is valószínűtlenebbek, mint egy teljes csapat fehér holló.

 Ebből a szögből...

 ...meg ebből a szögből...

 ...de innen is teljesen egyértelmű, hogy a Maistonál valószínűleg nagyon alaposan tanulmányozták a Matchboxot, mielőtt nekiültek volna megtervezni.

 A Maistónál hátul teljesen máshogy oldották meg, hogy egy darabban maradjon. Ezt javarészt elfedi a hátsó légterelő, ezért nem bántó, de a Matchbox munkája sokkal elegánsabb.

NRFB. Marad is így. Porsche kolléga érdeme a felfedezés: A spoiler ezen fehér.

Katalógusok: 1963 Matchbox International és Franciaország

Ismét két katalógus változat ugyanabból az évből, a nemzetközi kiadás - egyszerűen képtelen vagyok rájönni, hogy milyen korabeli valutának a váltópénze a "d", amiből ez 2-be került, várom a tippeket kommentben - és a francia.Update: 1971 előtt a Font váltópénzének, a pennynek a jele volt a "d". Akit bővebben érdekel a téma, arra keressen rá a Font történetével kapcsolatban, hogy "decimalisation", de közszolgálati jelleggel a Wikipédia szócikk itt található. Tehát az a katalógus 2 pennybe került az Egyesült Királyságban.