Matchboxon kívüliek: Tomica PorscheTurbo

Sokáig nem volt Tomica modell a birtokomban, abszolút nem is törekedtem rá, hogy legyen, aminek több oka is volt. Az egyik, hogy nemigen kerültem vele közelségbe, azaz nem volt a kezeim között, nem tudtam képet alkotni róla, hogy szükségem van-e bármelyikre. A másik pedig az, hogy nem túl gyakoriak, ami annak köszönhető, hogy a Tomica egy japánban alapított cég, ami főként a helyi autógyárak termékeit dolgozta fel, és nemigen vitték termékeit országhatárukon kívülre. Tehát nem forgalmazta Európában modelljeit, ráadásul nem is igen importálja őket senki, amire ugyan voltak korábban kísérletek, de viszonylag magas lett az ára mire forgalomba került. Emiatt nem nagyon tudott labdába rúgni a Matchbox kategóriájában, amire ismeretlensége is rátett egy lapáttal. Manapság mind a két dolog könnyen áthidalható, elég csak kilátogatni egy autómodell börzére, ahol többnyire felbukkan néhány példány, így egy füst alatt letudhatjuk a tapogatást és a vásárlást is, ha megtetszett. Az indokom, hogy elkezdtem érdeklődi a Tomica termékei iránt, az Rájennek köszönhető, ugyanis egy szép piros Porsche Turbo-val válaszolt az MB-03 Matchbox Porsche Turbo modellem bemutatására. Nem sokkal ezután a fizikai kontaktus is megvolt az egyik kedvenc kisautó beszerző helyemen, melynek eredményét alant láthatjátok.

Amint megpillantottam ezt az ezüst Tomica Porsche Turbo-t, tudtam, hogy haza fogom vinni, mert nagyon megtetszett. A Matchbox modelljénél egy picivel kisebb, de a kidolgozása viszont túlmutat rajta. Minden kis részletet megtalálunk, még a hátsó lámpák közt húzódó műanyag betétben található Porsche feliratot is megcsinálták - bár egy picit nagyra sikeredett. A lámpáknál maradva kiemelném, hogy ugyan nem festettek, de elöl ezt egy krómozott műanyag betéttel pótolták. Kiegészítő festést csak a Porsche emblémán és pár jellegzetes elem feketére dekorálásán érhető nyomon, mint például a spoiler műanyag szélei, vagy a típusra jellemző festés a hátsó sárvédőkön. A konkurenciához hasonlóan az ajtók nyílnak, ami mögött egy szépen kidolgozott belteret találunk. A kormányba lehet egyedül belekötni, mivel az eléggé felfele áll, hozzá is ér a szélvédőhöz - nem kizárt, hogy ez egyedi eset. Tomica-nal nem nagyon bővelkednek a kerékvariációkban, szinte minden modelljükön az ezen is látható vékony kerék található. Tulajdonképpen szép, időtálló formájú, mely szinte minden autónak jól áll. Jelen esetben azonban elég keskenynek tűnik a Turbo szélesített sárvédői alatt. Doboz is járt az autóhoz, ami egyszerű, de szép grafikával bír. Számomra elég szokatlan, hogy szinte minden japánul van rajta, le sem tagadhatja származását. Ez volt az első, de már nem is az utolsó beszerzett Tomica modellem, ami köszönhető a remek megvalósítás és minőség párosának. Azt nem mondom, hogy hívő lettem, ugyan számos nagyon szép, más által meg nem formált modelljeik vannak - persze főként japán típusok -, de én csak a Porsche kínálatukat szeretném lefedni, főleg ami a 356 Speedster-t illeti.

Tomica Porsche Turbo

Festés helyett krómozott műanyag elem a fényszóró

A kerekek kicsit alul lettek méretezve

Egy kis fekete festék csodákra képes

Az ajtók nyílnak

Szép a beltér, annyi a bibi, hogy a kormány hozzáér a szélvédőhöz

Szép doboza is van

A nyelvezetből kiderül, hogy belpiacos termék

Matchbox MB-37 Lexus GS430

1983-ban merült fel a Toyota vezetőinek egyik találkozóján, hogy luxusautó fronton is meg kéne tanítani a világot kesztyűbe dudálni.

A Világ nem elég!
Az elsődleges cél az Észak-amerikai piac meghódítása volt, így nem meglepő, hogy egy V8-as motorral és hátsó kerék hajtással látták el az első modelljüket. Hat év, számtalan munkaóra és temérdek elköltött pénz eredményeként került a szalonokba az első Lexus modell. Az LS 400-as minden elképzelhető extrát tartalmazott. Mérete egy S osztályos Mercedesnek felel meg és sokak szerint a tervezők jó sokat nézegették az európai luxuslimuzinokról készült képeket, amikor kifaragták a formáját. A szám az LS név mögött pedig a motor méretére utal, vagyis a 4 literes V8-ra. Merész vállalkozás egy új márkát bevezetni, majd azt felfuttatni, de a Toyotának sikerült, amihez a márkától megszokott minőség is hozzá segített. (A Honda 1986-ban hozta létre az Acurát ugyanezzel a céllal, a Nissan is ez idő tájt alkotta meg a saját luxus márkáját, az Infinityt).

A sikeren felbuzdulva később hamarosan bővült a kínálat, többek közt az 1993-ban megjelenő GS széria (Toyota Aristo néven is árulták), ami méretileg egy ötös BMW-nek felel meg. Az első széria még háromliteres sorhatos motort kapott, kifutása végén viszont már az első Lexushoz hasonlóan négyezer köbcentis vényolcas is rendelhető volt hozzá. A második generáció eljövetel 1997-ben lett esedékes amikor is megkapta az E Mercire emlékeztető négyes első lámpa kiosztását. Ez idő tájt kezdtek népszerűek lenni a sportos szedánok, ami a motorválasztékában is megnyilvánult. Az alap háromliteres sorhatosnak létezett turbós kivitele is, illetve a vényolcasból volt egy 4,3-as is. A motorkínálat átesett egy kis változáson a jelenleg is futó, 2005-ben megjelenő harmadik generációnál, eltűntek a soros motorok, helyettük is V elrendezésű motorokat találunk. A lökettérfogatok is megnőttek, maradt alapnak a 3 liter, a turbóval szereltet váltja ki egy 3,5 literes erőforrás, a 4 literes eltűnik, helyét a 4,3 literes veszi át, a csúcsot pedig már 4,6 literes blokk képviseli - 2007-től kapható 4,5 literes motorral is, ami hibrid hajtáslánccal van kombinálva. A karosszérián megint finomítottak, megtartották a négy fényszórós kialakítást, de a légellenállási tényezőt sikerült a 0,27-es értékre levinni. A lényeg azonban a beltérben van, ahol a finom bőrkárpitot talán említeni sem kell, de ilyen alap például a hőelnyelő és akusztikus szélvédő, esőérzékelős ablaktörlőkkel, és a víztaszító oldalüvegek. A visszapillantók automatikusan sötétednek, a kormány és az ülések beállításai programozhatóak, mely utóbbiak szellőztethetőek is. Ha már kényelembe helyeztük magunkat, akkor a héthüvelykes kijelzővel ellátott DVD-s, navis központi egység kényeztet minket egy 5.1-es prémium hangrendszer segítségével. Luxusból tehát nincs hiány, amit személyes tapasztalatból meg tudom erősíteni - bár inkább a menetteljesítménnyel voltam elfoglalva a próbakör alatt - de ezen nem lehet csodálkozni, hiszen a név kötelez.

Matchboxban ugyanez
A Matchbox a GS430-as típust szemelte ki megformázásra, amit 2007-ben már meg is vásárolhattunk MB-23-ként. Következő évben sem maradt ki az 1-75-ös sorban azonban a pezsgő szín pirosra, számozása pedig MB-37-re változott, amiből utóbbi 2009-ben is megmaradt, ám metálkék színt kapott. Ezek mellett még számos pakkba is belekerült, valamint az 55-ik évfordulós, metálzöld festésű triumvirátusba is beválasztották. Megvalósítása megfelel a maiaktól megszokott, részletes, szép darab. Nagyon jól kidolgozták a belsejét, kapott tetőablakot is, valamint a tamponnyomás is szépre sikeredett. Hátrányként az arányát tudnám megemlíteni, ugyanis nem nagyon adja vissza a valódi méretét, tömzsibbnek hat, de a blister szabta korlátokat már amúgy is megszokhattuk. Gyengén sikerült résznek említeném még az első lökhárítót, ahol a középső levegő beömlőt sikerült teljes mértékben elnagyolni, mint ha ott sem lenne. Ezt a kis bibit viszont orvosolhatták volna egy kis festéssel, de az összkép így is meggyőző. A felnik jól passzolnak hozzá, de szerintem nincs olyan modell, aminek ne állna jól ez a sokküllős felni. Nem vagyok kedvelője a nagy, luxus szedánoknak, de ez a modell megfogott, jobban tetszik, mint eredetiben.

Matchbox MB-37 Lexus GS430

Az alsó beömlők picit elnagyoltak, egy kis festéssel feldobhatták volna

A beltere is szépen kidolgozott

Hátulról teljesen rendben van, mindent kifestettek, amit kell

Az én példányom ebből a hármas pakkból származik
Egy igazi GS430-as
A kicsinyített változaton nem érzékelhető a valós hossza

Matchboxon kívüliek: Hot Wheels 1969 Dodge Charger UPDATE

Nem voltam túl jó véleménnyel a Hot Wheels 1969-es Dodge Charger modelljéről, ami főként a nyitható motorháztetőnek volt köszönhető. Mivel elég hiánypótló számomra ez a darab, így nem tudtam ellenállni, az idén felbukkanó változatának, főleg, hogy a festése jóval szebb, mint a fentebb linkelt fehéré. Nem a normál sorozatban, hanem egy Mopar Mania névre keresztelt ötös csomagban kapható, ami a színén kívül kivitelében is eltér a korábban kapható daraboktól. Ez a változás pedig nem más, mint az, hogy immáron nem kukkanthatunk be a motorház alá, azaz már nem nyitható. Nem hittem volna, hogy fogok ilyet mondani, de ezúttal kifejezetten örülök ennek, de ha egyszer nem tudták jól és szépen megvalósítani a nyithatóságot, akkor inkább hagyják a csudába - pedig a motor szépen sikerült. Illesztési hézagok persze továbbra is akadnak, de a legrondábbat sikerült orvosolniuk.

Talán a legszebb részlete az autónak a B oszlop

Már innen is látszik a fő különbség a két modell között

Ha nem tudjuk szépen megcsinálni, akkor inkább hagyjuk ...

... a nyitható motorháztető készítést

Matchbox MB-75 Quick Sander

A Matchbox 2009-es évi újdonságai között a valódi autókat formázó modellek mellett akad fantázia szülte jármű is, bár ezzel gondolom semmi újdonságot nem mondtam. Az ilyen járműveket általában övezi egy kis ellenszenv jellegükből adódóan, ám mára azért érdemes némelyikük mellett megállni. Mondom ezt úgy, hogy én sem vagyok oda az ilyen fejből kipattant modellekért, az ok amiért még is ezt gondolom az az, hogy egyre kevésbé hagyatkoznak a tervezők teljes mértékben a saját fantáziájukra, gyakran inkább keresnek egy létező autót, amit kis átalakítással általánossá, vagy márkafüggetlenné lehet tenni - mint például a Jungle Crawlert. Ezzel a módszerrel tehát olyan kisautókat tudnak készíteni, ami ránézésre márt az sugallja, hogy "láttam én ezt már valahol, hasonlít valamire". Leginkább egy versenyzésre szánt jármű megalkotása tűnik kézenfekvőnek, hisz ott gyakran elég rendesen átalakítják őket, szabadabban lehet garázdálkodni a formával, jelen alanyom is ezek közé tartozik.

Futóhomok
Quick Sander-re keresztelődött ez a terepralira, vagy nevéből adódóan talán a Dakar-ra szánt autó, amiből nem ő az első a kínálatban, hiszen ott van a Ridge Raider, illetve szervizkamionként be lehet fogni a Desert Thunder V16-ot. A név egy nehezen fordítható szójáték, a "quicksand" futóhomokot jelent, úgyhogy ha át akarnánk ültetni ugyanezt a mi nyelvünkre, akkor a "futóhomok-homokfutó" lenne tán a legközelebbi fordítás. Tehát az autó szükségessége megkérdőjelezhető, de van, megcsinálták, és nem is akárhogyan. A lényeg az utóbbi felvetésemen van, ugyanis beleadtak apait-anyait, aminek egy jól átgondolt, részletekben gazdag kisautó lett a végeredménye. A forma jól sikerült, szinte bármelyik Dakar-os autó így néz ki, egybenyíló orr és farrész, hatalmas reflektorok elöl, de az alap dolgok, mint a tükrök kilincsek, levegő beömlők sem hiányoznak. A fém kasztnit számos helyen feldobták egy kis műanyag betéttel, ami kivételesen nem a beltér műanyagjából, hanem a szélvédő anyagából készült. Az első lámpáknál ez még érthető is, a tetőn található hűtőrács, valamint a két pótkerék esetében már kicsit furán hat - utóbbiak mintája és mérete megegyezik a rendes kerekeivel. Mivel sötétített szélvédőről van szó, így elsőre nem nagyon tűnik fel a dolog, de a sárga alapszín erősebb fénynél gyorsan lebuktatja. Az imént szóba került járműbelső versenyautósan puritán, de igényes, a műszerfalon megtalálható a navigációs berendezés is, egyedül a kormány nagy ovális mivoltát nem értem, kár érte. A por ellen kapott mind a négy kerék mögé sárvédő gumikat, ami a beltérrel képez egy darabot. A futóművet is sikerült feldobni azzal, hogy rugózik, bár az első tengely jóval nagyobb ellenállást tanúsít, mint a hátsó. Összességében szerintem egy igen jól sikerült darabról beszélünk, ami fantázia modellhez képest részletekben igen csak bővelkedik, nem véletlenül ez lett a 2010-es Toy Fair modell.

Matchbox MB-75 Quick Sander

Semmivel nem nyújt kevesebbet, mint egy valós járművet mintázó modell

Itt is felbukkan az Asada logó, főszponzora saját maga

Erős fényben áttetszővé válnak a pótkerekek

Matchbox Burnin' Key Cars - Porshe 959

A nemrég kitárgyalt Burnin' Key Cars-nak volt egy második szériája is - 1986-ban készítették -, amin már érződik, hogy nem teljesen házon kívüli termékről van szó. Az alapelv maradt ugyanaz, azaz műanyag héj, fém alváz, gumi a felniken és gumi lökhárító elöl, de mindez már arányaiban illeszkedve a meglévő Matchbox termékpalettába. A "saját termék" dolgot tovább erősíti, hogy immáron nyoma sincs Kidco feliratnak, helyüket a kulcson és az alvázon is Matchbox logó váltotta fel, azaz "honosították" ezt az egész kulcsos témát. (Itt azért megemlíteném, hogy a Burnin' Key Cars dolog le van védve, de ekkor még mindez házon belüli dolog volt, mint ahogy most a Mattel égisze alatt van a Hot Wheels és a Matchbox is, és nem nagyon van közös alapokra építkező termékük. Ha meg van, akkor a gyűjtők azt rossz néven veszik és lebuktatják őket.) Ebből az érából én egy Porsche 959-es modellt mintázó darabbal rendelkezem, ami elég nagy hasonlóságot mutat az 1-75-ös sorozatban futó testvérével. Elég részletesre sikeredett ezúttal is a megvalósítás, a karosszériát alkotó műanyagot a színe mellett egy kis metálos beütéssel is ellátták, nem beszélve a "kötelező" dekorációról. Ezek azonban eltörpülnek a tetszetősre sikeredett, krómozott és hátul gumiköpenyt viselő kerekek mellett. Sajnos egy kicsit azonban alul lettek méretezve, de az összkép így is pofás.

Tetszetősek ezek a kerekek

Viszonylag vaskos fém az alváz

"Kulcslyuk"

A kulcs nélkül "csak" tologathatjuk

Startra készen

Hasonló arányokkal rendelkezik, mint a normál kivitel
Nyoma sincs már a Kidco-nak

Matchbox MB-07 Porsche 959, mint statiszta

Matchboxon kívüliek: Maisto Allstars Elite Transport – 1987 Chevrolet 1500 – 1987 Chevrolet Caprice

Már régóta mondogatom, hogy a Maisto-ra érdemes odafigyelni, mert időről-időre el szokott sülni a kezük és hiánypótló modellek jönnek ki tőlük, gyakran nem is akármilyen minőségben. A ma terítékre kerülő szett is ilyen. Több mint fél éve őrizgetem, mert egyszerűen nem volt lelkem felvágni a csomagolását. Szerencsémre Rájen kolléga megelőzött, ő felbontotta a saját példányát. A képei meggyőztek arról, hogy jó elgondolás az, hogy az enyém NRFB maradjon. Viszont bőven hagyott róla mondanivalót nekem is.

Gyerekrajz-autók

Ha egy kissrácnak ceruzát és papírt adsz a kezébe és arra kéred, hogy rajzoljon egy pickupot és egy személyautót, akkor pont olyan szögletes autókat fog rajzolni, mint a Chevrolet 1500-as és a Caprice.

A szerelvény elején helyet foglaló jármű, a Chevy – hűha, ilyet már többé „nem szabad” mondani – szóval Chevrolet C/K szériájú, „teljes méretű” pickupjának értelmezése. Az 1500-as az alapkivitelt jelenti, azaz kétajtós fülkét, ami három személyt képes befogadni és rövid platót. A megmintázott darab a harmadik generációba tartozik, amit 1973-tól 1987-ig gyártottak inkább kisebb, mint nagyobb változtatásokkal. Igazi igásló és mint ilyen nem is igazán izgalmas. A motor elől van és hátul hajt, opcionálisan az összes kerekét meghajtó verzióban is rendelhető. Az erőművek leginkább benzinesek – ne feledjük, amerikai piacra szánt modellről van szó – és 4,1 literes sorhatostól, egyetlen 4,3 literes V6-os lépcső beiktatásával, 7,4 literes V8-ig tartanak. Mindössze kétféle dízelmotorral kínálják őket, egy 5,7-es, meg egy 6,2-es V8-assal. A hozzájuk tartozó váltók három és négysebességes automaták és manuálisak. A típushoz egyetlen érdekesség kapcsolódik. Elterjedt a pletyka, hogy a rosszul elhelyezett üzemanyagtankok miatt az autó hajlamos a robbanásra és a lángba borulásra oldalsó ütközéseknél. Ezzel szemben a halálos balesetekről szóló statisztikák szerint az autó semmivel sem rosszabb, mint a konkurens modellek, és az amerikai közlekedésbiztonsági hatóság szerint az autó megfelel az oldalütközésekre vonatkozó biztonsági szabályozásoknak. Nem is Amerikában lennénk, ha nem próbálkoztak volna perekkel a GM ellen ezért, amiket rendre nem nyertek meg.

A Chevrolet Caprice nem teljesen új vendég itt, hiszen korábban már szerepelt, pont egy Maisto modell kapcsán, igaz az egy későbbi kiadású verziót mintáz. Ez a sorban a harmadik generáció 1977-től 1990-ig készül a GM-nél. A szintén „teljes méretű”, azaz csatahajónyi jármű különböző változataiból minket leginkább most a rendőrségi felszereltség érdekel. Az érdekes az, hogy egészen 1986-ig nem volt ilyen felszereltségi csomag a kínálatban, de amikor 1985-ben a cég felhagyott az Impalák készítésével, amikhez kínált ilyet, a Caprice volt a logikus választás a sor folytatásához. A 9C1 nevű rendőrségi csomag mindössze kétféle motort kínált, a 4,3 literes, 140 lovas V6-ost, vagy az 5,7 literes, 190 pacis V8-ast. Mindkettőhöz ugyanazt a négysebességes automata váltót kínálták. A kisebbik erőmű inkább azoknál a városi rendőrségeknél volt népszerű, ahol a leggyakoribb felhasználási mód az utcákon való cirkálás és ezért nem sok szükség van az igazán nagy teljesítményre, míg a másik pedig az országúti járőrözéshez tűnt nyilvánvalóan jobb választásnak. 1986-ban a Michigan State Police kemény tesztnek vetette alá a Capricet mielőtt beszerezte volna flottáját és az nagyon jól teljesített a Ford, Dodge és Plymouth modellekkel szemben így olyan szerződést írtak alá a GM-el, ami mellett egészen a Caprice termékvonal 1996-os megszüntetéséig kitartottak.

A Caprice igen sikeres volt, mint rendőrségi jármű, de nyilvánvalóan csak ez a felvevőpiac nem volt elég nagy ahhoz, hogy a civil felhasználók között egyre népszerűbb SUV-k és minivanek térhódításával amúgy egyre népszerűtlenebb típust egymaga eltartsa.

Piros-fehér-arany

Amit a Maisto blisterbe tett, meglehetősen ellentmondásos. Szerencsére Rájen kolléga alaposan ellátott minket a kibontott járgányokról készült képekkel, hogy alaposan szemügyre vehessük őket. A pickup nyitható motorházteteje és eltávolítható plató borítása szerethető részlet. Az óriási vonóhorog, amiről egészen nehezen tudom elképzelni, hogy játék közben hogyan működhet, már kevésbé jó. Én magamtól nem is jöttem volna rá, hogy ez az alkatrész ilyen bénán van megoldva, mert a csomagolás ez esetben ápol és eltakar.

Ami mellett Rájen sem tudott szó nélkül elmenni, az az igencsak feltűnő ültetés, olcsó lemezfelnivel párosítva. Eleve a teljes szerelvényről nehéz megmondani, hogy egészen pontosan mi is akar lenni. A piros-fehér fényezés, az ajtókra festett, létrás-tűzoltószekercés jelvény és a „Rescue” felirat tűzoltóságra utal. Mint ahogy a „The Desire to Serve, the Courage to Act” jelmondat – „A vágy a szolgálatra, a bátorság a cselekvésre” – meg ha lehet még inkább. A Caprice-ról simán elhiszem, hogy tűzoltó parancsnoki jármű, de az őt vontató Chevy 1500 és trailer kombótól olyan fura ez az egész. Miért kell egy tűzoltó parancsnoki járművet egy szemlátomást erre a célra tartott traileren egy szemlátomást erre a célra tartott pickuppal hordozni? Miért kell ezeket leültetni? Miért kell a Caprice-ba krómozott bling-bling kormány? Hogy egy klasszikust idézzek: „Nem tudom, de meg tudom magyarázni”. Az Egyesült Államokban nem ritkák a speciális feladatra szánt, harsány festésű, rendőrségi – vagy éppen csak annak látszó – járművek. Gondolok itt a D.A.R.E. program – a kissrácokat célzó, prevenciós program, ami a drogoktól, bandáktól és az erőszaktól próbálja őket távoltartani – járműveire. Ezekkel a gépekkel hivatásos rendőrök, vagy gyakran már nyugdíjba vonult a feladatot önként és ingyen ellátó rendőrök járnak az iskolákba – vagy jelennek meg gyerekeket is vonzó közösségi eseményeken – hogy afféle spéci osztályfőnöki órákon magyarázzák el a gyerkőcöknek, hogy a „Drog rossz, ééértem?” (Na jó, az előző linket visszaszívom! Nem akarok én ezen gúnyolódni, mert ez egyáltalán nem hülyeség. Ha csak egyetlen kisklambónak jut eszébe, hogy nem biztos, hogy a kokótól lesz menő és hagyja az egészet a francba, már megérte.) A kiccsávók figyelmét meg fel kell kelteni valamivel. Máshol meg egyenesen dragstereket építettek azért, hogy felhívják a figyelmet például az utcai versenyzés veszélyeire. Tehát ha nagyon akarom, akkor meg tudom magyarázni, hogy mire fel az ültetés, bár azt már nehezen tudom megindokolni, hogy milyen speciális program lehet, amire a tűzoltóknak kell ilyesmi. Talán a „ne hajts ész nélkül, mert akkor mi kellünk, hogy kivágjunk a papa kocsijából” program? Persze van egy sokkal prózaibb magyarázatom is az egész ültetés ügyre: A Maistonál a civil, ültetett, óriás krómfelnis változatok – melyből a Caprice-t Rájen kolléga prezentálja is –, készültek el ezekből a járművekből először, a tűzoltósági alkalmazás ötlete csak később született meg, az új szerszámok elkészítésének költsége pedig nagy úr. (Erről ki is teszek egy szavazást, kíváncsi vagyok, hogy Ti mit gondoltok erről.)

Még egy érdekessége van a szerelvénynek, afféle easter egg. A „Rescue 343” motívum a World Trade Center ikertornyai összeomlásakor életüket vesztett tűzoltókra és mentősökre utal. Ennyien veszítették életüket közülük. (A félreértések elkerülése végett: nem én magyarázom bele ezt a jelentést a számba, az információ hivatalos és a Maistótól származik.)

Maisto Allstars Elite Transport – 1987 Chevrolet 1500 – 1987 Chevrolet Caprice, NRFB

A Chevy 1500-as motorházfedele nyitható, de ez csak Rájennél tekinthető meg.

A platót védő ponyva is leszedhető - fotó róla, mint fent. De miért van ültetve?

A plató ajtaján felirat: "Maradj le 91,44 métert!". De mi a bánatnak? A "Rescue 343" pedig egy easter egg.

Ültetett tűzoltósági Chevy Caprice? Fehér lángnyelvek a trailer sárhányóin? Valószínűtlen.

Krómkormány, ültetés és lemezfelnik. Akkor most mi is ez?

A rendszám 343 még a traileren is.

Maradj le 91,44 métert! De miért?

Matchbox MB-68 4x4 Chevy Van és MB-71 GMC Wrecker UPDATE - 1995 Police 5 pack

Az itt bemutatott mennyiség után már bizonyára nyilvánvalóvá vált számotokra, hogy a Matchbox kínálatából a Porschéi mellett a Chevy Van és GMC Wrecker modelljeit részesítem előnyben a többi modelljükkel szemben. Az, hogy most egy poston belül mindkettő helyet kap, az annak köszönhető, hogy egy 1995-ben megjelenő, rendőrségi járműveket felsorakoztató ötös csomagból származnak - ebből kifolyólag a címben megadott számozások nem fedik a valóságot. Mindkét jármű Matchbox helység egyes számú rendőrségénél lát el szolgálatot, ám mindkettő másik egységhez tartozik. A 4x4 Chevy Van-t kapta meg a SWAT különleges egység, ami érthető, hisz abban bőven elfér egy osztag a felszerelésükkel, ráadásul az autó futóművének hála, szinte mindenen átgázol, az elakadás szinte kizárt. Ha azonban még is sikerül elakadni, vagy esetleg lerobbanni, akkor jön jól az autómentő, ami nem árt a háznál, főleg a nagyobb autóparkok esetében. Elég jó választás volt erre a célra ez a GMC Wrecker, aminek talán a sárga szélvédőjét ezúttal lecserélhették volna kékre, hogy megkülönböztető jelzést használva száguldhasson ki a bajba jutott kolléga megsegítésére.

4x4 Chevy Van és GMC Wrecker

Ha műszaki gond van, házon belülről jön a segítség

A különleges taktikai egység szolgálatában

Amikor az egyik befejezni kényszerül, akkor kezdi a másik a műszakot

Matchbox MB-04 '57 Chevy White Rose Collectibles Collector's Choice No. 1

Még márciusban fenyegetődztem azzal, hogy az 1957-es Chevyk iránt érzett rajongásom kapcsán szép sorjában előjövök a felhalmozott verziókkal e lapokon. Akkor a típus története mellett a kétféle Matchbox értelmezés közül az újabbat és jobbat mutattam be. Most elérkezett az idő a régebbi és gyengébben sikerült elővezetésére és az alkalomhoz egy ritkább, egzotikusabb változatot választottam.

A White Rose Collectibles történetét és a kapcsolatát a Matchboxszal már tárgyaltam itt korábban, érdemes átkattintani és elmerengeni azon, hogy mennyi köze van a logikának ahhoz, hogy a gyűjtők mit tekintenek értéknek és autentikusnak. Az 1994-es, 24 tagú WR Collector's Choice szériából ez az első darab. Ugyanolyan krémszínű – szerintem nagyon pofás – dobozban lakik, mint az előbb linkelt Flareside Pickup testvére. Amin pedig alapul, az az alvázán 1979-es keltezést viselő, de amúgy 1981-ben debütáló MB-04 1957 Chevy. Ez a – húha, milyen is ez? – fakó rózsaszín verzió mindössze egy évig marad a kínálatban. 1982-ben váltja a sokkal harsányabb „Cherry Bomb” és aztán kismillió egyéb változat. Az ok, amiért ezt a kettőt kiemeltem, az az, hogy ezek egy – na jó, másfél – apró részletben eltérnek az összes többi, későbbi verziótól! Nem lövöm le a poént, a kommentek útján várom a helyes választ az egyetlen, apró eltérésre. (A helyes megfejtők között személy és tehergépkocsik, valamint mezőgazdasági gépek lemosásának a jogát sorsoljuk ki, a lakóhelyükhöz közeli települések egyikén.)

A Matchbox első 1957-es Chevy értelmezése egyértelműen nem az autó utcai változatáról szól, ez egyértelműen egy Hot Rod, azon belül pedig egy Street Rod. A legszembetűnőbb sajátosság az oldalra kinyúló két kipufogócső – sidepipe –, ami egyáltalán nem jellemző erre a típusra és szerintem jobbára nem is, vagy csak nagyon körülményesen lehet megcsinálni egy 1957-es Chevyn. Kategorikusan nem merem kijelenteni, hogy lehetetlen, de elnézve az autó alsó kiképzését – lásd a mellékelt fotókat – el nem tudom képzelni, hogy hol lehetne elvinni a csöveket a leömlőktől, illetve hogy hogy lehetne nyitni az ajtókat tőlük. A behegesztett ajtó meg aztán végképp nem jellemző egy street rodra. Az autó eleje még érdekesebb, mert nem csak a motorház teteje, hanem minden, ami az A-oszlopok előtt terül el, előre buktatható. Ismét valami, ami nem annyira jellemző erre a típusra és leginkább egyes dragstereken látni ilyesmit. A motorházban egy eléggé elnagyolt, V-blokk búvik meg, amit a két, szűrő nélkül a szabadba meredő beömlő kapcsán hajlamos vagyok az 1957-ben alap, 4,3 literes V8-as blokknak gondolni, mert annak volt két karburátora. (Persze bármi lehet, rodder körökben nem volt ritka, hogy a kasztnihoz képest teljesen idegen hajtáslánc dolgozzon, például egy Ford roadsterben egy Cadillac blokk.) Az autó elejével és hátuljával tulajdonképpen elégedett vagyok. Ebben a méretarányban sokkal rosszabbakat is láttam már. A White Rose kiadásokra úgy általában jellemző az 1-75 változatokhoz képest részletesebb, gazdagabb festés. Ez most sincs másként, az igyekezet nyomon követhető, de a korábban már bemutatott, későbbi, teljesen más öntvényre épülő kiadással ebben a versenyszámban nem képes felvenni a versenyt.

Az 1981-es kiadású, Matchbox 1957-es Chevy az arányait és az elől-hátul látványos, krómmal gazdagon díszített frontend részleteit tekintve nem egy rossz modell. Azonban a típusra nem jellemző részletek miatt teljesen egyet kell értsek azokkal, akik szerint ez egy elég béna értelmezése a típusnak. Én viszont elfogult vagyok az eredeti autóval kapcsolatban, ezért szeretem ezt a modellt is.

A krómban gazdag eleje és a Bel Air-re jellemző arany "szárny" rendben van az MB-04-en alapuló, White Rose Chevy Bel Air-en.

Az oldalán lévő festés és a hátsó fertály is teljesen elfogadható ebben a méretarányban.

A két hatalmas sidepipe csak a valódihoz képest kissé "bigfoot" Matchbox alatt fér el.

Így nyílik az eleje, ami szintén nem jellemző erre a típusra, meg egy Street Rod-ra.

Ilyen az eredeti autó alja a motorblokk alatt...

... és így folytatódik hátrafelé. Elképzelésem sincs, hogy ebből hogy lehetne sidepipe-okat csinálni, annyi minden van útban.

Matchbox Burnin' Key Cars - Kenworth Truck és Chevrolet Corvette

A Matchbox a nyolcvanas években számos termékcsaládot kínált az 1-75-ös sorozat mellett, az egyik ilyen volt az 1984-ben megjelenő Burnin' Key Cars nevű sorozat is. Ennek a sorozatnak a pikantériája, hogy valójában egy másik játékgyártó cég termékéről van szó, történetesen az 1977-ben alapított Kidco gyermeke. Az alvázon olvasható évszámból kiindulva három-négy évvel korábbról való, mint ahogy felbukkan a Matchbox katalógusokban. Felmerülhet a kérdés, hogy miként kerül is ez oda. A Kidco látta el az amerikai piacon a Universal Toys képviseletét, mely 1982-ben megvásárolta a Matchbox-ot, és utána a Matchbox termékkínálatába beletette a Kidco termékeit - a szintén az ő tulajdonában levő LJN-el együtt.

Mi fán terem is az a Burnin' Key Cars?

A sima "gurítósdinak" létezik pár alfaja, mint például a Hot Wheels Streex, ami a lejtő és a gravitáció párosát egy adag levegő lökettel váltja ki. Nem véletlenül hoztam ezt fel példának, ugyanis az elv lényegében itt is hasonló, csak pneumatikus helyett mechanikus az erőátvitel. A kisautókban hosszában elhelyeztek egy rugót, amit kívülről egy kulcsra hasonlító műanyag eszközzel tudunk összenyomni, ha azt betoljuk az autó hátuljában található nyílásba. A kulcs lényegi része a szára, ami két párhuzamosan futó szálból áll, a vége felé kis pöcökkel - tulajdonképpen egy U alakot kell elképzelni. A pöcök akadályozza meg, hogy kilökje a rugó az autóból a kulcsot, összeszorítva viszont a pöcök beljebb kerül - ezért van két darabból a szára, közte egy kis távolsággal -, így szabad utat annak, hogy a rugó visszanyerje eredeti állapotát. Mivel a kulcs ekkor a kezünkben van, így az úgymond fixen rögzített, ezért a rugó a kisautót fogja lelökni a kulcsról, ezzel azt útjára engedve. Leegyszerűsítve a gyakorlatba ez így néz ki: autóba kulcs bedug, majd összenyom, majd keresel valakit aki visszahozza neked a remélhetőleg jó messzire gurult verdát.

Burnin' Key Cars fizikai valójában
Mivel nem illeszkedik szorosan a Matchbox termékpalettájába, így nem meglepő, hogy az autók dimenziói is mások. A hosszuk nagyjából megegyezik a Matchbox modelljeivel, azonban jóval keskenyebbek, ettől egy picit fura arányúak, de könnyen azonosíthatóak a részletes kidolgozásuknak köszönhetően. Mindemellett a tervezők elég alapos munkát végeztek, ugyanis a súlypontot levitték, amit fém alváz és műanyag karosszéria kombinációjával értek el - beltér nincs. A stabilitást gumiköpenyekkel ellátott kerekekkel is fokozták az iránytartásra is gondolván, amire szükség is van az induláskor fellépő "hatalmas" erő miatt. Ha netán túl rövid lenne a "versenypálya", vagy esetleg egy asztal lába közbe szólna, akkor sem kell nagyon megijedni, ugyanis az autók orra gumiból van, mely kiválóan tompítja egy esetleges becsapódás erejét. Jelenleg két Kidco féle kisautóval rendelkezem, az egyik egy Kenworth kamion, amit nemrég vásároltam, hogy legyen egy viszonylag hibátlan példányom, a gyerekkoromból fennmaradt Corvettem mellé. A Vette-nek már se a - ha jól emlékszem zöld - kulcsa, sem a bal első kereke sincs meg teljes valójában, amit a bal hátsó gumiköpeny hiánya koronáz meg. Ebből kifolyólag nem sajnáltam szétkapni a csavarral összefogott járművet, így jól szemügyre vehetitek mindazt, amit fent írtam.

Magyar vonatkozás
A nyolcvanas években a Metalbox ennek a szériának az ötletét nyúlta le és igazi fából vaskarikát alkotott. A Ford Escort alapját egy Matchbox adta, az 1979-es MB-9. Azonban ez sohasem létezett, mint Burnin' Key Cars. A másolat nagyon könnyű volt, gurulni annyira nem szeretett, sokkal inkább repült.

Matchbox Burnin' Key Cars sorozat egy tagja a Kidco-tól

A hátulján található nyílásba megy a kulcs

Kilövésre készen

Az alja fém. Típusjelzés nincs, de a szakavatott szemlélő számára egyértelmű, hogy ez egy Kenworth W900-as

A Vette az gyerekkori örökségem

Elég nagy a nyílás a méretéhez képest

Nos, erre nincs mentségem

A rögzítő csavar oldása és az alváz levétele után ez a látvány fogad

Tovább boncolva pedig előkerül az autó lelke is

A Matchbox 1984-es katalógusában