Matchbox Memories: Matchboxon kívüliek: Corgi Porsche 911S Polizei

Egyáltalán nem ritka, hogy mindössze egyetlen példányban létező autót mintáz meg egy kisautógyártó. A koncepcióautók például mind ilyenek. A mai post tárgya azonban máshogyan egyedi.

Fedél nélkül

Igazán nem újság, hogy a sebességkorlátozás nélküli autópályák országában, a rend őrei Porschékat használnak arra, hogy utolérjék azokat akik ott hajtanak gyorsan, ahol meg van határozva a maximum sebesség. A stuttgartiak autóinak feldolgozása eleve hálás téma, ha még megkülönböztető jelzést is visel hozzá a kisautó, akkor meg egyenesen olyan, mint a kutya vagy gyerek szerepeltetése a színpadon, azaz biztos siker. Még akkor is, hogyha teljesen légből kapott, az ötlet és szemben a német zsaruk autóival, az adott ország rendőrei sohasem hajtottak ilyen gépeket.

Hollandia rendőreinek egy része Porschékban teljesít szolgálatot. Ezeket kisautóba önteni határozottan jó ötlet. Egy 2016-os cikk szerint a Hollandok 500 különböző Porschét rendeltek már, igazán van miből válogatni, de amiért igazán izgalmas a feladat az az, hogy a Rijkspolitie egészen különleges autókat tart flottában. A történet a 356-osokkal kezdődött, amikből kabrió kiviteleket használtak, majd amikor 911-esre váltottak, akkor jöttek a Targák!

Hogy a tető nélküliséget mi indokolja, az egészen meglepő és nem lennénk meglepve, ha minden jóérzésű autószexuális lábon hordana ki tőle egy infarktust: a rend őre ezekben az ülésre felállva tudja irányítani a forgalmat. Értitek, egy Porschéban az ülésre állva! Uhhh...

Tehát amit a Corgi készített, az teljesen valós, az 1968-as évjáratú 911 stimmel, mint ahogy a narancssárga-fehér festés, a szokatlan kék lámpa, a motorházfedélen lévő hangkeltő berendezés is teljesen valóságos. Egy dolog hibádzik, a „Polizei” felirat, ami bizony németül jelent rendőrséget.

Ilyen állat pedig van!

Nem hagyott nyugodni a dolog, mert biztos voltam abban, hogy a Corgi ilyen szarvashibát nem követ el. Az is megfordult a fejemben, hogy esetleg így akarták megúszni a licencelési folyamatot és esetlegesen a díjfizetést. Aztán találtam pár cikket, amiből kiderült, hogy bizony létezik egy Porsche, ami szakasztott így néz ki. Egyetlenegy.

A holland festési sémájú, de német feliratú 1968-as, 911-es Targát, csak és kizárólag az Amerikai Egyesült Államok autós rendezvényeire szánták, mint figyelemfelkeltő bemutatódarabot. Olyannyira megegyezik a hollandoknak szállított darabokkal, hogy eredetileg nem is az amerikai előírásoknak megfelelően készítették el.

Bár a Porschénál senki sem erősítette meg a feltételezést, valószínű, hogy az amerikai rendvédelmi szervek figyelmét akarták felkelteni vele, állami megrendelésekre számítva. Ha csak abból indulunk ki, hogy mi mindent láttunk már rendőr egyenruhában az Államokban, akkor egészen valószínűnek tűnik a dolog.

Miután az autó számos autóshown szerepelt, a sajtónál is járt, majd visszaszállították Stuttgartba a gyárba, ahol egy évig állt. 1969-ben egy kaliforniai Porsche kereskedő vásárolta meg, aki amikor ott járt látta meg és esett vele menthetetlenül szerelembe. A cég eredetileg nem akarta eladni az autót, de végül beadta a derekát az 1968-as év kereskedőjének, aki meggyőzte őket, hogy mennyire remekül is tudná promóciós célokra használni. Az autó az 1980-as évek közepéig töltötte be ezt a szerepet nála, majd amikor visszavonult és eladta a kereskedést, akkor megtartotta. Az ő, 1996-os halála után egy gyűjtő vásárolta meg.

A járgány köszöni szépen, ma is megvan. Futásteljesítménye a pályafutását tekintve nem csoda, hogy nem tükrözi a korát, még ma is 10000 mérföld alatt jár. Valamikor élete során azonban csak megkapta az amerikai használathoz használatos akszesszoárokat, mert mint az a róla készült képeken látszik, például Fahrenheitben mérő vízhőmérője is van.

911S Targa

Az eddigiekből már tudjuk, hogy a 911-es Targa kivitele a fő téma, de nézzük meg honnan is jött ez az egész és mi az a mágikus S betű!

Mivel a Porschénak mindig is az egyik fő piacának számított az Egyesült Államok, így adta magát, hogy a 356-os után a 911-ből is készítsenek vászontetős kivitelt, mivel ott az nagyon népszerű dolognak számított. A gond csak az volt, hogy a hatvanas évek közepére szigorodtak az efféle előírások, így került a B oszlop helyére egy vaskos bukókeret, amit egy panoráma üveggel, vagy vászonnal zártak le az 1965-ben bemutatott modellen. Az utasok fölé pedig egy kivehető kemény/vászon tető került. Ezt nevezzük Targa tetőnek, aminek a neve az olasz országúti verseny, a híres Targa Florio neve után kapta - targa olaszul pajzsot jelent.

Nem ez az első ilyen, hogy a Porsche egy versenyről nevezi el típusait - persze ahol korábban sikereket arattak -, hiszen a Carrera név is ilyen, ami a Carrera Panamericana után jött. E különleges formájú - én imádom a Targa kiviteleket - kivitelből 1966-ban készült el az S - Super - kivtiel. Ez annyit tesz, hogy az alap 130 lóerős motort kicsit megpiszkálták, így már 160 lóerő felett garázdálkodhat a sofőrje. Ebben segítségére vannak az erősebb Koni lengéscsillapítók, a hűtött tárcsafékek és a hátsó kanyarstabilizátor is. Ez sokat javított a kezelhetőségen, de a farnehézség által okozott kitörések enyhítésére később 11 kilós súlyt helyeztek az első lökhárítóba. Nem mellesleg ekkor és konkrétan az S modellen debütált a cég legszebb könnyűfém felnije is, a Fuchs.

Corgi módi

Bevallom a frankót, egyáltalán nem terveztem, hogy bővítem a gyűjteményemet egy ilyen kisautóval. Nem elég, hogy nem Matchbox, de ráadásul még Superkings méret is, ami nálam igencsak a tartalék vágányt jelenti. Na jó, persze ezzel a 924-el jól meg is cáfolom magamat, ráadásul annál előre is vetítettem burkoltan, hogy nem zárom ki ilyesfajta bővítési lehetőségeket, de konkrétan nincs napirenden.

Aztán eljön egy vasárnap, amikor éppenséggel börze van és caplatok az asztalok között, majd a sejtelmes félhomályban megpillantom ezt a Corgi 911-est. Már messziről feltűnt, hogy mind a matricák, mind az egyéb kiegészítők hiánytalanul megvannak rajta, amik az eddig elém kerülő példányokról nem mondható el. Szerintem ezen tulajdonsága volt az ami miatt nem tudtam végül ott hagyni, pedig kopás és javítási nyomok is voltak rajta. Itt jön be a félhomály, ugyanis kicsit több volt a javítás, mint elsőre látszott, de azért nem csüggedtem el, ettől függetlenül örülök, hogy elhoztam magammal. Itthon kicsit megtakarítottam, folytattam a fehér részeken a hibajavítást.

Kézben tartva, körbe forgatva még inkább megtetszett, látszik rajta, hogy azért játszottak vele, de azért valamennyire vigyáztak is rá. Kidolgozása kor szellemét idézi, minden fontos részlet meg van, a lámpák külön műanyag elemek - a beltérből kialakítva, ha jól sejtem -, a fényszórók strassz kövek, valamint a villogó és a sziréna sem hiányzik. A targa tető a helyén van, de figyelmet fordítottak arra is, hogy lefessék. Az ajtók mellett a motorháztető is nyitható, alatta egy egyszerű motorteret látunk, de máshol sem szokott ez jobb lenni, sőt. Összességében véve egy csodás darab, ami csak akkor lehetne még szebb, ha hibátlan állapotú lenne.