Szolgálati közlemény: Sony meghalt, avagy La commedia è finita!

Napok óta gondolkodom rajta, hogy megírjam-e ezt a postot – merthogy kit érdekel más nyomora –, de végül úgy döntöttem, hogy igen, mert az igenis a közre tartozik, ha egy blog jobbára felfüggeszti a működését. A „miért” részt pedig elolvasni fakultatív.

A hír

A Matchbox Memories mindig is hobbiblog volt, ami úgy működött, hogyha a „van miről”, „van ihlet”, „van idő” háromság metszetbe kerül akkor írtunk. Igen, többesszám, mert ez bár nem nyilvánvaló, ez a blog több szerző műve. Hogy úgy alakult, hogy mostanában ez egyikünknél sem sikerült túl gyakran, az a véletlen / a sors / kis zöld marslakók műve. Nekem – a blogalapítónak, aki ide a legtöbbet írt, a nevem ott van valahol a post alján – most bejött egy negyedik faktor: a „mivel”.

„Kár érte, jó ügynök volt!”

2004-ben született, hűséges, a fél világot velem bejárt Sony W1 fényképezőgépem feladta. Azt gondolom, hogy bár nem vagyok jó fotós – szemben Andrew0807-el aki az –, a blogon publikált képeim egészen jól sikerültek, ami kizárólag ennek az 5 megapixeles kompakt gépnek az érdeme.

Nem róhatok fel neki semmit, tíz évnél tovább szolgált hűségesen, megtette ami tőle tellett, pedig volt, hogy a mínusz ötven fokos, fűtetlen repülőgép raktérbe kényszerítette az ***** légitársaság, túlbuzgó, mitugrász kis biztonságija – „Tomikának” szólította a fél reptér, valószínűleg hogy bosszantsák a túlfejlett egója miatt – merő kiszúrásból.

RIP W1!

Először az objektíve koszosodott el belül, aztán megkergült az elektronikája, mintha szellemkezek forgatnák a funkcióválasztóját. Nedvességet nem kapott, leejtve nem volt, tehát igazi oka azon túl, hogy elaggott nem lehet. Természetesen egy tízéves, digitális fényképezőgép értéke maximum négy számjeggyel kifejezhető forintban, javíttatni nem érdemes, mert a feltáró beavatkozás óradíja is több, mint az egész cájg értéke.

Megoldás? Na, az nincs.

Igyekeztem megoldást találni. Az androidos, műanyag lencsés, olcsó telefonom pocsék képeket készít, a makrózás pedig teljes mértékben meghaladja a képességeit. Próbálkoztam egy a családban lévő, használaton kívüli, 4 megapixeles Pentax géppel, amit évekkel ezelőtt kaptunk ajándékba használtan. Hát nem véletlen, hogy már akkor is félretettük, megint szembesültem vele, hogy iszonyatos egy vacak! Makró üzemmódban mindenhová helyezi az élességet, csak jó helyre nem, fél óra szenvedés után feladtam.

Ennek fényében egyszerűen nem merek találomra kompakt gépet venni a számomra megfizethető 20 000 – 30 000 forintos kategóriában.

Az a digitális kompakt gép amit biztosan meg mernék venni a célra, még a legolcsóbb helyen, a legszerényebb kivitelében is a 120 000 forinttól indul. Ennyit pedig nem tudok rááldozni a hobbimra.

Részemről a folytatás bizonytalan.

La commedia è finita!