Matchboxon kívüliek: Tomica No. 38 – Mazda Cosmo L Limited

Egy japán autó, japán játékgyártó által megmintázva, 1978-ból milyen lehet? Természetesen csak tökéletes!

Minek nevezzelek?

Őrületes bajban vagyok a típusismertetővel, mert japánul kéne tudnom bármi részletesebbhez! Az biztos, hogy a Mazda Cosmo második generációja 1975 és 1981 között regnált. Japánban Cosmo AP-nak hívták, ahol az AP az „Anti-Pollution”, azaz „szennyezésellenesből” jön. Más piacokon Mazda RX-5-nek hívták, míg a dugattyús motorral szerelt verziókat meg Mazda 121-nek. Nos igen, a soknevű Mazda alapvetően kéttárcsás, 1146-, illetve 1308 köbcentis Wankel motorral készült.

Őrületes meló van ennek a két képnek a fellelésében! Holland katalógus a 121-es, tehát a négyhengeres, soros motorral szerelt verzióról. Halogén lámpa, a kor xenonja.

Beltér. Megkockáztatom, hogy pofás.

A Mazda America a Mazda Cosmo nevet használta 1976 és 1978 között, mikor is megérkezett az RX-7, melynek nem akarták rombolni a piacát, hiszen az szintén Wankel motoros volt de sportkupé. Postunk tárgya kétféle kivitelben létezett, mint púposhátú, és mint lépcsőshátú kupé. Ez utóbbit Landaunak hívták, a B-oszloptól hátrafelé lévő, bélelt vinylborítás – ha ez nem óriási rozsdacsapda, akkor nem tudom mi az –, és oldalsó kisablak miatt – ezt meg „opera windownak” nevezték.

Őszintén szólva nekem nagyon tetszenek a korabeli japán autók, melyek őrületes kavalkádját nyújtják az innen-onnan ollózott stíluselemeknek. A rossz nyelvek szerint ez az egész Landau dolog onnan jön, hogy a japán tervezők látták a kortárs Lincoln Continentalokat.

Érdekes módon az exportpiacokon nem volt túl népszerű az autó, miközben japánban csak a forgalmazás első évében 55 000 feletti számban értékesítették. Pont a gyenge nemzetközi eladások miatt – ezért is vetették be az RX-7-et – csak a hazai piacon értékesítették tovább.

Csodás reklám videókat találtam az autóról - igaz, nem a lépcsőshátú verzióról, hanem a másikról! Az első 1976-os.

Ez már 1979-es és az alapján gyanús, hogy a belpiacos modellé válás egyben azt is jelentette, hogy a kör alakú ikerfényszórók helyett szögleteseket kapott. Rémlik valami, hogy akkoriban a kör alakú fényszórókat követelt meg az USA szabvány...

Végül pedig a kedvencem 1980-ból, lengén öltözött japán hölggyel és kitűnő muzsikával!

Akkor ez most mi is?

Nem vagyok egy nagy dobozfotós, de muszáj volt megörökítenem a dobozt, hiszen mint a mellékelt ábra mutatja, azon zömmel csak japán feliratokat olvasni. Így csak a kisautó alján lévő feliratokból tudok következtetéseket levonni abból, hogy mi az, amit japán barátaink megmintáztak.

Ott a Mazda Cosmo L Limited felirat és 1978-as keltezés olvasható, tehát ez alapján ez az amerikai kivitel kellene, hogy legyen. Ennek viszont ellentmond, hogy a kormánya meg a jobb oldalon található. A lecke fel van adva, hogy ez most mi is, de a fentebb olvashatók alapján ez most vagy valami, vagy megy valahová.

Hogy amúgy milyen? Kívül részletgazdag, precíz, finom kivitelű. Mesésen rugózik, csodásan gurul. Belül picit elnagyolt, de még így sem bántja a pizzakormány betegség. Japános precizitással kidolgozott, csodás kisautó, mely egy kevéssé ismert, inkább csak a belpiacon népszerű autót mintáz.

 Részletek, részletek, részletek!

 Teljesítményfokozó dekorcsík, hajszálpontosan kifestve.

 A beltér egy pöttyet elnagyolt, a kormány meg a jobb oldalon van, ami nincs összhangban az elnevezéssel.

 A bélelt vinyltetőt némi rücsivel jelzik és pont annyival vastagabb ott, hogy kiadja. Nekem bejön.

 Nem vagyok valami nagy dobozhalmozó, vagy dobozfotós...

 ...de ezt a dobozt...

 látnotok kell!

 Naná, hogy a szóviccek miatt!

Matchbox GMC Wrecker Indy 500

A hűséges látogatóknak nem újdonság, hogy az egyik kedvenc Matchbox kisautónk - illetve hát ez sem teljesen igaz, mert nem csak Matchbox emblémával az - a GMC vontatókocsi.

Indy, de nem a Jones
Amerika talán legrangosabb autós rendezvénye az Indianapolis 500-as futam, közkedveltebb nevén az Indy 500-as.

Ezt 1911 óta rendezik meg, a háborús hősök emléknapja (május 30.) hetének hétvégéjén. A helyszín természetesen az Indianapolis Motor Speedway versenypálya, ahol "open wheel", azaz olyan versenyautókkal állnak rajthoz, melyeknek a kerekei kívül vannak az autó testén. Igazából nem is tudom, hogy mi a frappáns fordítás erre a kifejezésre, a "formula autót" talán jobban ismerjük, de ezt sem nevezném fordításnak.

Népszerűsége hatalmas, mindig nagy figyelem övezi a futamot, csak a helyszínen 300 000 - 400 000 néző vesz részt rajta.

A nagy figyelem miatt az autógyártók rajta tartják a szemüket, minden éven más felvezető autó - pace car - vezeti fel az indulókat a rajt előtt. Többnyire a Chevroletnek sikerül kivívnia ezt a pozíciót - gondolom nem kevés ellenszolgáltatásért cserébe -, ahol rendszerint valamilyen új és/vagy speciális festéssel ellátott modellt vetnek be. Nem volt ez másként 1993-ban sem, ahol egy különleges festésű Chevrolet Camaro Z28-at vezetett körbe Jim Perkins.

Mörcsöndájzing

Természetesen a Matchbox sem maradhatott ki az Indy 500 ajándéktárgy üzletből, így megtalálható a kínálatukban több versenyautó, különféle szettek, kamionok. 1993-ban is kiadtak egy sorozatot, ahol extraként egy kis érmét csomagoltak az autók mellé, melyek egy kis papír emelvényen helyezkednek el a blisterben.

Ebből a sorból most a számomra oly kedves GMC Wrecker-t sikerült beszereznem. Még a klasszikus kiadás erényeivel rendelkezik, azaz narancs a szélvédő és Convoy kerekeken fut. Persze itt nem is ez a fő, hanem a festése, ami hasonlóra sikeredett, mint az az évi felvezető autó, vagyis alul fehér, felül fekete, amit egy kis dekoráció választ el egymástól. Az oldalán levő felirat és a versenyautó sziluett is egyértelművé teszi hovatartozását, amit csak fokozni tud a versenypálya logója, amit a motorháztetőn helyeztek el jó nagyban. Maga a kartonlap hátul is fényes és színes, ahova pár érdekesség is felkerült a versenysorozatról, de természetesen a többi Matchbox modell begyűjtésére ösztönzés sem maradhatott le.

 Matchbox GMC Wrecker Indy 500

Nagyon dekoratív lett a festése

Elöl nem kapott semmi extrát

Jókora logó került a motorháztetőre

Hátulra is került némi extra festék

A csomagolás hátulja

Az 1993-as Indy 500 felvezető autója

Matchbox 75 Challenge: MB-26 4x4 Chevy Van

A Matchbox az 1997-es évet kicsit feldobta azzal, hogy az éppen aktuális 1-75-ös sorból, egy limitált kiadású sorozatot is készített, mely a 75 Challenge nevet kapta. Jellegzetessége, hogy minden autó aranyszínű, és a bliszterébe belecsomagoltak egy dobozt is. Így abban az évben tulajdonképpen két 75-ös sor jelent meg az Egyesült Államokban.

Persze ezt még tudták fokozni egy kis extrával, mert ha vettél öt ilyen arany színű kisautót, a mai fogalmaink szerinti szelfit készítettél a társaságukban, majd elküldted nekik postai levélben, akkor reménykedhettél, hogy azon 750 szerencsés közé fogsz tartozni, akik megkapják a 76-ik speciális modellt - ami egy gumikerekes 1957-es Chevy - és felkerülsz a Matchbox honlapjára.

Hasonlót követtek el a negyvenedik évfordulós kiadásnál is. Számomra ebből 75 kisautóból kettő az, ami igazén érdekes, ebből sikerült nemrég az egyiket birtokba vennem, ami nem más, mint az alant látható 4x4 Chevy Van, ami - tőlem nem megszokott módon - egyelőre marad bontatlan.

Ilyen színű az összes modell a sorozatban

A bliszter hátoldalán egy rövid ismertető a kihívásról

Katalógusok: 1962 Matchbox International és USA

Az 1962-es Matchbox katalógus nemzetközi és amerikai változata csak a borítóban és a hátsó oldal árlistájában tér el. Íme:

Matchbox Convoy CY-20 Scania Readymix Bulk Carrier

Cirka tíz hónapja, hogy utoljára szerepelt a Convoy sorozat e lapokon, úgyhogy legfőbb ideje, hogy ismét terítékre kerüljön. Ez alkalomra viszont valami igazán pusztítót tartogatok!

Csőrös és svéd

A Matchbox, Scania T142 értelmezése afféle mostohagyerek nálunk – de egyáltalán nem szándékosan. Az 1-75 szériában megjelent változatait letudtuk a múltban, volt már statiszta egy Porschéhoz, még felújításos post is született róla, de annak ellenére, hogy egy igazán ritka – még a tudományos convoyológia által is az – változatban is megjelent itt, „főszerepet” még nem kapott. Egészen mostanáig.

A jármű történetét teljesen nyugodtan ellustálkodhatom, mert Ikarus 256 olyan remek munkát végzett a múltban – kár hogy blogja már jó ideje szunnyad. Amivel viszont szolgálhatok, az némi sajtótermék a géppel kapcsolatban.

 Mely földrészről való ez a Scania katalógus? A helyes megfejtők között Matchbox Memories blog előfizetéseket sorsolunk ki!

A műszaki rajz nem a katalógus része, de ha már leltem ilyet...

„Szeretünk mind, Barbie!”

Azon töprengtem, hogy mi okozott annyira komoly sérülést a retinámnak, mint ez a szerelvény a színével és csak a „Barbie Villamos” ugrott be, azaz a 90-es évek végén, a budapesti 4-6-os villamosvonalon közlekedő, rózsaszínű Ganz Ipari Csuklós tuja, de egy fia képet nem találtam róla. De tényleg, csak a színe az, ami felróható neki.

Ez egy klassz játékszer, hiszen a billencs félpót működik, képes felnyitva maradni és a hátulján is lenyílik az készség, aminek biztos van valami spéci neve, de mi nevezzük csak az egyszerűség kedvéért ajtónak. Ez amúgy 1986-ban debütál, mint CY-20, de nem a Scania, hanem a Kenworth COE mögött – a legfelső ezen az oldalon. Az év és az elnevezés nem tévedés, év közben váltottak a Scaniára, de érdekes módon a 1987-es katalógusban már megint a Kenworth szerepel. Amúgy ez a ritkább fajta Convoy félpótok közül való. A Scaniához képest nekem kicsit nagynak tűnik, bár elvben az ugyanúgy 1:90 méretarányú, mint a Kenworth.

 1986, ekkor volt új.

Maga a Scania T142 1985-ben jelenik meg a Convoy sorozatban, de ezek már más postok témái lesznek.

 Ez a tehénfogó rács... Ez nem ismerős valahonnan? Ki gondolta volna, hogy gyári extra?

 Jobbkormányos, tehát ausztrál is lehetne. Nos, igen, ezzel a példánnyal játszottak.

 A félpót színe nem tökéletesen olyan, mint a nyergesvontatóé, de ez nem az idő múlásából adódó fakulás, hanem gyárilag ilyen. Ha megnézitek a katalógusfotót, azon is látszik némi eltérés az árnyalatokban.

 Billencs lecsukva, menetkész.

 Billencs közel teljesen felnyitva. Nem hullik vissza, megáll, pedig 29 éves.

Teljesen felnyitva és a hátulja is kinyílik. Nos igen, valami ilyesminek képzelek én el egy olyan játékszert, amit gyerekeknek terveztek, azzal a céllal, hogy játszanak vele. Gondolom rengeteg végezte homokozóban, ami a Matchbox halála.

Matchbox RoadBlasters: Turbo Force – Turbo Special / Mercury Park Lane Police (Lightbar)

A blog rendszeres olvasói számára nem újdonság a súlyos Mercury Park Lane függőségem. Megkockáztatom a következő epizódot a szappanoperából, egy igencsak fura szerzet bemutatásával.

Bad Max

Pedzegettük már ezt a sorozatot a múltban – igazából ez a távoli múltban volt, csak a Blogger.com úgy döntött, hogy annyira komolyan beleavatkoztam porsche postjába, hogy az már új –, ahol a szomszéd úr segítségével kiderül, hogy ez egy videojáték feldolgozásból jön. Mármint hogy a hivatalos verzió szerint. Nem hivatalosan pedig képtelen vagyok szabadulni az ötlettől, hogy ez egyfajta Mad Max nyúlás, bár évekkel későbbi a filmeknél – természetesen az idén debütáló részt nem számítva. Jó, hát kandírozott mandarínzselébe mártott, Miami Vice szín és ízlésvilágú, de akkor is Mad Max!

Turbo Special

Porsche fentebb már linkelt járgánya a konkurensektől, a Motor Lordstól való, míg ez – a szomszéd fentebb linkelt járművével egyetemben – a Turbo Force-nál teljesít szolgálatot. Az enyém a tipikus nyolcvanas évek végi menőzés csúcsát jelenti, hiszen Turbo Special! Igazából azon csodálkozom, hogy egy fia „laser” sincs a sorozatban, pedig az a másik súlyos menőség akkoriból.

A műanyag pajzs alatt óriáskerekekkel és teljesítményfokozó-, golyó- és rakétaálló festékkel aljasított Mercury Park Lane lapul. A szekérkerekekhez teljesen új alváz kellett alá, úgyhogy erről a kisautóról elmondható, hogy az egyik legtöbb változatban létező, de változatlannak tűnő Matchbox.

A páncélzat nem illeszkedik pontosan, a hátsó-felső darab túl szűkre lett véve, két számmal nagyobbat tudna csak viselni és ez nem csak erre az egy darabra igaz – volt másodpéldányom, az is ilyen volt –, ez bizony el lett szúrva.

Felnőtt gyűjtőként viccesnek – ha nem bénának – tűnik a komplett sorozat úgy ahogy van, de tegyük a szívünkre a kezünket! Kölyökként nem mi lettünk volna vele az óraközi szünetek császárai az iskolában?

 Nos, hát ez egy olyan, mintha a Mercury Park Lane lovagi páncélt öltött volna.

 Mad Max beájulna!

 A páncél felső része legalább két számmal kisebb, mint ami kéne rá, tehát ilyen csúful eláll. Nem csak ennél a darabnál, az összes ilyennél.

 Ilyen a páncél alatt.

 Tulajdonképpen ezek a kerekek nekem nagyon tetszenek,...

 ...de azt ne feledjük, hogy ez az autó eredetileg ilyen hasmagasságú.

Cilinder hajtja! Vagy henger. De leginkább a gyermeki képzelet.