(félperces) Átalakítás: Matchbox MB-25 Toyota Prius

Mivel nem vagyok az a nagy kisautó-átalakító, nagyjából szökőévente egyszer olvashattok tőlem ilyen jellegű bejegyzést, ráadásul azok sem a hosszukról híresek. Ez a bejegyzés sem lesz közel a Háború és Békéhez, ráadásul csak egy fotót csatolok az egész szöveghez.

Ezt a Priust még két éve, a Realtoy 6-os BMW átalakításakor szedtem szét, hogy a kerekeit felhasználjam, de mint a korábbi posztban láthatjátok, mégsem tettem. Aztán amikor Andrew tavaly készített kicsinyített stickerbombot, kaptam belőle én is egy keveset, de nem igazán jutott eszembe, mit kellene vele kidekorálnom, így csak pihent a fiókban. Nemrégiben azonban ráakadtam szegény kerékdonor Priusom maradványaira. Gondoltam, első kísérletnek jó lesz, hogy mennyire tudom szépen ráhúzni a dekormatricát. Ilyen lett:

Félreértések elkerülése végett: Az első fényszórók gyárilag festettek. :-)

A kerékszett Welly, de nem emlékszem, mit szedtem szét érte.

Matchboxon kívüliek: Yat Ming Road Signature – 1932 Ford B 3-Window Coupe

Mikor ezek a sorok megjelennek a blogon, valószínűleg éppen nagyban készülődök az esti Beach Boys koncertre. Budapesten ez az első és a tagok korát tekintve valószínűleg sajnos az utolsó is. Az ő egyik művük is sokban hozzájárult egy autó ikonizálásához, ami apropót szolgáltatott ahhoz, hogy a nekem meglévő kicsinyített mását előkeresem – még akkor is, ha kilóg abból a méretarányból, ami a blogunk profilja.

Little Deuce Coupe

Típusismertető és Hot Rod ügyekben javaslom kezdjetek ezzel a posttal, már csak azért is, mert a mondandómat ebben a postban, abból a postból kiindulva folytatom.

A háromajtós, 1932-es Ford kupé, pont ugyanaz a második világháború utáni roddereknek, mint ami a Honda Civic a jelen tunerjeinek. A beceneve „Deuce Coupe” szerintem van annyira érdekes, hogy kapjon egy részletes magyarázatot. A szóösszetételből a második felét, miszerint „kupé” nem magyaráznám túl. Az elsőt viszont alaposan körbejárnám. A szótárban olvasható magyarázatok közül itt a „kettes” az ami ül és nyilvánvalóan a jármű kétajtósságára vonatkozik. A szlengben a „deuce” jelentheti a kétdollárost, nagyjából párjaként a mi „bélás” kifejezésünknek ami a valamikori kétforintost jelentette és pont annyira idejétmúlt a tengerentúlon is. Viszont változatlanul aktívan jelenti a szerencsejátékos szlengben a kettes értékű kártyalapokat, vagy a dobókockán a kettest. Ez a magyarázata annak, hogy ezek a motívumok szerves részét képezik a rodder szubkultúrának. Plüss kockapár a visszapillantó tükrön megvan?

A Deuce Coupe – vagy röviden Deuce – jelenti a 32-es Ford ötablakos verzióját, és a háromablakos, előre nyíló ajtósat (suicide door) egyaránt. (Azt viszont nem tudom, hogy a három, meg az öt hogy jön össze! Nyilván az oldalablakok, de hogy plusz a szélvédő, vagy plusz a némileg lőrésszerű hátsó, na azt pont nem tudom. Amúgy az előző linken megtekinthető, háromablakosért amúgy bármelyik szervemet felajánlanám. Próbálkoztam vele ott ahol árulták, nem kellett nekik.)

A legfontosabb a Modell B-vel kapcsolatban: V8! (Kép: http://www.lov2xlr8.no)

You don't know what I got!

Most van az, hogy szemérmetlenül rányúlok a Wikipédiára: „A Little Deuce Coupe a Beach Boys negyedik nagylemeze, s a harmadik 1963-as kiadványa. Az albumot egyetlen nap alatt vették fel, miután 1963 nyarán a Capitol Records, Shut Down címmel jelentetett meg egy válogatást autós témájú dalokból, rajta többek közt a Beach Boys „409” és „Shut Down” című számaival – mindezt a zenekar tudta és beleegyezése nélkül. Brian Wilson válaszként sebtében befejezett néhány autós dalt, amelyeken éppen dolgozott (legtöbbjükön a rádiós DJ Roger Christian szövegírói közreműködésével), a zenekar villámgyorsan felvette a nyolc új számot, amelyhez hozzácsaptak négyet („409”, „Shut Down”, „Little Deuce Coupe”, „Our Car Club”) a korábbi albumaikról, és az új LP alig egy hónappal a Surfer Girl kiadása után már a boltok polcain volt.

Noha kockázatos lépés volt néhány héten belül két LP-t is kiadni, a Little Deuce Coupe rendkívül kelendőnek bizonyult, a 4. helyig jutott, és platinalemezzé vált. Mivel az összes szám az autókról szól (leszámítva a Be True To Your School-t, amelyben csupán szó esik az autós cirkálásról), a lemezt sokan a poptörténelem első konceptalbumának tekintik.” (A lemez borítója a post bevezető képe. Forrás: Wikipédia)

A fentebb említett „409” már ismerős kell, hogy legyen a blog hűséges olvasóinak, hiszen a Matchbox, Chevy Impala Taxi kapcsán már emlegettük a közelmúltban.

Well I'm not braggin' babe so don't put me down

Hogy tudatosan miért kirándultam az 1:64 méretarányon túlra arról már szolgáltam magyarázattal a szintén remek, Yat Ming Ford Ranchero kapcsán. Hogy teljes legyen a lista, álljon itt link a többi, 1:43-as méretarányú, Road Signature sorozatba tartozó járgányra is! A Ford Thunderbird és Chevy Bel Air is pont ennyire kitűnő – bár pont a jelen post tárgya helyenként még ezekre is ráver.

Amivel konkrétan most dolgunk van, az a háromablakos Deuce Coupe, még molesztálatlan, gyári állapotában, legalább egy, nagyon látványos gyári extrával felvértezve. Ez pedig a Continental Wheel, aminek a mibenlétét az 1957-es Ford Thunderbird kapcsán tárgyaltuk már – hogy, hogy nem, ez is pont egy Beach Boys dallal lett illusztrálva. (Lehet, hogy a manapság népszerű dzsásztinbíbereket – akik simán belepusztulnának, ha lepottyannának az egojukról a tehetségükre –, is jobban elviselném, ha mondjuk... mittudomén... Nissan 350Z-kről danolásznának?)

Az 1:43 méretarány, meg az a tény, hogy ezek a járgányok már nem játékszerek, hanem egyértelműen dísztárgyak, már más minőségi elvárásokat tesznek indokolttá. Azt kell mondjam – tudván azt, hogy nyilván ebben a méretben is van olyan, ahol az ár határa a galaxis túlsó végén van valahol – a Road Signature-ök, a 2000 forint alatti árukkal nagyon jó ár-érték arányt képviselnek!

 Ez a piros amúgy eredeti, Ford gyári szín.

 Bizonyára van olyan 1:43-as modell, ahol a küllős felnik nem ilyen megoldásúak. Az áruk sem ennyi.

 A fényképezőgépem változatlanul imádja a pirosat.

 Feltűnő gyári extra: Continental wheel.

 Amiért ezt a modellt - többel között - kitűnőnek gondolom: A tartóban az ott egy igazi kerék!

 Ilyen talapzaton érkezik. Sajnos plexi tető nem jár hozzá, bár a helye megvan.

Érdekes dolog a kémia! Ezt a darabot még 2002-ben vettem. Feltételezve, hogy nem állt sokat a játékboltban,  cirka 12 éves lehet. Ez idő alatt, a gumiabroncsok ezeket az elváltozásokat produkálták a műanyag talapzaton ott, ahol érintették azt. Nem győzöm elégszer mondani: doboz nélküli kisautót, festetlen papírtörlőben tartunk, nylonzacskót, befőttes gumit még a közelébe se teszünk, mert elképesztő módon képesek reakcióba lépni egymással ha érintkeznek!

Matchboxon kívüliek: Majorette No. 257 – Renault R5

Teljesen véletlen, de az előző postban pont azt feszegettem egy Majorette termék kapcsán, hogy milyen az, amikor a Franciák, német autót mintáznak meg. Most pedig szintén egy Majorette termék kapcsán azt fogom vizsgálni, hogy az milyen, amikor a Franciák, francia autóval teszik ugyanezt.

L'original

Az eredeti történetét ebben a postban már kimerítően tárgyaltuk, ez alkalommal nincs is hozzáfűzni valóm – majd később viszont lesz. Amit mostanra szánok az egy korabeli promóciós filmanyag – a borzalmas plöm-plöm zenéért én kérek elnézést.

Renault promófilm a hetvenes évek elejéről - a plöm-plöm zenét a rövid szoknya ellensúlyozza.

Franciák mikor franciáznak

Az első katalógus, amiben megtaláltam az R5-öst a Majorette-nél, az 1974-es. Érdekes, hogy abban az évben, meg a következőben is a kis Renault, csak mint rajz létezik a katalógusban, ami hol fotókkal, hol rajzokkal operál. Szerény, mérvadónak csak bajosan tekinthető véleményem szerint a kiadvány olyan minőségű munka, amit minden bizonnyal Étienne, a nagyfőnök félbolond unokaöccse volt képes produkálni és a beosztottak nem mertek szólni, hogy rettenetes. Viszont az 1976-os évet Éti, már valamelyik rehabon tölthette, mert a katalógus jelentős fejlődést mutat, annak ellenére hogy ebben is elpattannak rajzok a fotók mellett. Még mindig pont annyira kreatív és vonzó, hogy akár a fejfagyártók és koporsókészítők termékjegyzékének is simán elmenne, ha képeket átcserélnék. Az első Majorette katalógus ami már némi nyomát mutatja annak, hogy ráébredtek arra, hogy ők tulajdonképpen játékszereket gyártanak és nem klinkertéglát, amit nem ártana a reklámkiadványaikban is megjeleníteni, az az 1979-es. Állíthatom, hogy a brit gyártók évtizedeket vertek ez ügyben a franciákra. Elkalandoztam! Szóval az utolsó kiadvány, amiben nyomát láttam az R5-nek, az 1980-as.

Mint azt kifejtettem, nekem R5 téren a Matchbox lesz az „igazi”, de el kell ismerjem, ami jó az jó, a Majorette értelmezés legalább annyira vonzó, mint a brit. Nem tud olyan trükköt, mint az, nem nyílik semmije, de a részletgazdagsága, a két nagyon menő tükre és az antennája legalább olyan szintre emeli. Hozzá ez csodásan rugózik is! Ici-picit kisebb amúgy mint a Matchbox, ez 1:55, az nincs számosítva, de olyan 1:53 körülinek sejtem.

Szerintem nagyon klassz darab, nekem nagyon tetszik.

 A Lófarkas Lány, még mindig az R5 dílernél alkuszik.

 A menő tükrök és az antenna eredetileg krómszínűre voltak festve.

 Nyilván játszottak vele. Belül amúgy nem olyan részletes, mint a Matchbox.

 Viszont ez kitűnően rugózik!

Matchboxon kívüliek: Majorette No. 203 - VW 1302

Hogy milyen az, amikor a franciák, német autót mintáznak meg? Nos, semmiképp sem pontos és precíz, ugyanakkor mégis szerethető.

Volkswagen Bogár ügyekben semmiféle bemutatóra nem pazarolnám a karaktereket, aki bármiféle típussal kapcsolatos visszatekintésre vágyik, annak ajánlom ezt a postot visszaolvasás kiindulópontjaként.

Hogy mégis szolgáljak valami érdekességgel VW ügyben, szerepeljék itt az 1971-es, amerikai katalógus!

42+

A VW Bogár első nyomát az 1972-es Majorette katalógusban leltem fel. Ekkor a száma még 202 és nyílik az orrán a csomagtartója – bár ez nem ebből a kiadványból derül ki, ugyanis ebben még rajzok láthatóak és nem fotók, ráadásul olyanok, amiknek zéró közük van a késztermékhez. A további kijelentéseket rengeteg kutatás előzte meg, de hitelt érdemlő forrás és így bizonyosság híján kénytelen vagyok nagyon óvatosan fogalmazni.

Az egészen biztos, hogy az utolsó katalógus, amiben a 202-őt megtaláltam, az az 1980-as. Találtam olyan képet a neten, amiben olyan bontatlan csomagolásban látható a Majorette Bogara, ami később került bevezetésre a cégnél, ezért szinte biztosra vehető, hogy a fenti dátumnál tovább gyártották, de hogy meddig, azzal kapcsolatban nem bocsátkoznék találgatásokba.

Az is biztos, hogy valamikor az idők folyamán a nyitható csomagtartó „lefalazódik”, de azt nem merném kijelenteni, hogy ettől válik a 202-es számozású kisautó 203-assá, mert bőven találtam olyan fotókat a neten, ahol 202-esnek írja a kép készítője a portékáját – az alvázról olvasni meg nyilván tud az illető. Így sajonos elképzelésem sincs, hogy ez a lila színű holmi egészen pontosan mikori kiadás lehet ez az 1:60 méretarányú kisautó.

Valahogy az a furcsa helyzet állt elő, hogy bár a Majorette értelmezése arányait tekintve közel sem tökéletes – szerintem furcsán lapított és nyújtott – valahogy mégis... Nincs lelkem belekötni! Részletgazdag és a hibái ellenére valamitől szerethető darab.

Szerintem kicsit furák az arányai, lapított és nyújtott.

Nagyon részletes és talán ettől is szerethető.

A hátsó lökhárító külön érdekes. A Majorette sajátosság, a "nyuszifüles" vonóhorog helyett itt csak egy kis pöcök áll ki a lökhárítóból.

A fentebb linkelt képhez képest látszik, hogy változtattak az alváz feliratain és a 202-ből valamikor 203 lett.

Felújítás: Matchbox MB-75 Ferrari 250 GTL Berlinetta

Lassan már idejét sem tudom, hogy mikor fogtam bele átalakításba. Azt is csak onnan tudom, hogy mikor írtam posztot, hogy vissza tudom keresni. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem ötletek. Csak azok a tervek nehezebben jutnak el a tényleges megvalósításig. Néha azért egy-egy projekt átcsúszik és pár nap múlva készen pihen az asztalomon.

Joe is már megírta párszor, hogy nagyon jó dolog, amikor a Matchbox elővesz egy-egy régebbi öntőformát. Csak az a baj, hogy ritkán nyúlnak ilyen mélyre. Jelen posztunk alanyából sem lett reinkarnáció. Eddig. Bízni szabad!

Öreg csataló

A Matchbox a Berlinettát jelen formájában összesen 4 évig gyártotta, 1965-től 68-ig, majd 69-ben átváltottak a sokküllős kerékről a még mindig gumizott, de teli dísztárcsás verzióra, amit számos más modell is megkapott. Végül még 1970-ben megérte a Transitional érát és megkapta a vékony Superfast kereket. Emellett a zöld színt is elhagyták és megkapta az autentikus piros színt.

Az igazság az, hogy egy kissé elfogult vagyok a modellel kapcsolatban. Részben azért, mert az eredeti is számomra a világ egyik legszebb autója. Részben azért, mert különösen kedvelem a Matchbox gumikerekes éráját is. Ebben pedig egyesül a kettő. Plusz itt már történt egy méretnövekedés, ami miatt bátran oda lehet tenni egy mai Matchbox mellé. Sőt! Talán még picit nagy is. Emellett szerintem borzasztóan jól el vannak találva az arányai. A sárvédők nincsenek átalakítva, hogy a kerekek passzoljanak alá. Szépen be vannak suvasztva a kerékdob mögé. Megvan a finom kis B oszlop is és ami külön öröm, hogy nincsenek hatalmas öntési sorják. Tény, hogy a beltér nem egy mestermű. Kaptunk üléseket meg kormányt, de ez akkor is egy ötven éves játék. Ennél kissé bántóbb, vagy inkább furcsa, hogy kapott vonóhorgot. Lehet, hogy GT autó, de egy 612 Scaligettivel sem vontatnak Yachtot. Persze tudom, ez egy játékautó.

Sajnos a kora miatt elég kifogni egy jó állapotú darabot belőle. Az enyém is elég megviselt volt. A festék nagy darabokban kezdett leválni róla, így inkább felgyorsítottam a dolgot kromofággal. Szerintem már több mint fél éve lemartan, összerakva állt a polcomon, amikor rájöttem, hogy minden eszköz adott a felújítására. És akkor már egy kicsit tovább is mentem.

Az autó színét megtartottam. Nagyon hasonló árnyalatú zöld került rá. Viszont egy kis egyediesítés belefért. Ezért az egészet felpolíroztam- amennyire lehetőségeim engedték- és erre festettem rá üvegfestékkel. Igazából össze kevertem a szezont a fazonnal. Ugyanis hasonló elven festették anno az első Hot Wheelseket. Sőt. Ugyan ezt az elvet használtam a 280SL újraélesztésénél is. Végül csináltam egy kis részletkiemelést elöl, hogy mégse legyen teljesen olyan mint a gyári.

1965. Két évvel előtte készült el az igazi.

Ha belegondolunk olyan, mintha ma mintáznának meg egy 458 Italiát.

Méretben már akkora, mint a kortársak. Ezért is szeretem annyira.

Két parádés autó. Parádésan lekicsinyítve.