Vendégpost: Matchbox K-28 SpeedKings Drag Pack

Idejét nem tudom, hogy mikor volt nálunk utoljára vendégpost, a legfőbb ideje volt! A szó innentől Trolleybusé, akinek még a bemutatását is ellazsálhatom, mert megtette helyettem ő maga! Sam. Joe

Habár első posztomban elárultam, hogy nagy amerikai autó fan vagyok – ráadásul ez a blog a Matchbox nevét is magán viseli –, mégis egy francia gyártású német kocsiról írtam a VW K70 személyében, így itt az idő egy amerikai témájú Matchbox bemutatásának is és erre keresve sem lehetne jobb példát találni az impozáns K-28-as Drag Pack-nél, mely egy versenyautós készlet vontatóval, trélerrel és a versenygéppel.

Csapatszállító

Magában a készletben amúgy semmi új nincs: a versenygép régi kedves ismerősünk, a blog egyik állócsillaga, az 1968-as Mercury Cougar, akit majdnem mindenki megformázott már az elmúlt évtizedekben, maga a Matchbox kicsiben és (mint ábránk mutatja) nagyban – vagyis K-sban, ami a KingSize / SuperKings / SpeedKings sorozat jelölése – is megjelentette több verzióban, 2004-től kicsiben pedig újra még több változatban, lásd leginkább itt, de itt és itt is!

A vontató pedig az a derék Mercury Commuter márkatárs, aminek teleregényszerű történetét a közelmúltban volt szíves elmesélni nekünk Sam. Joe igen részletesen, így már csak ezért is aktuális a készlet bemutatása. Mindenesetre most nagyon örülök, hogy megúszom a típusismertetést, leszámítva a járgányok K-s verzióit, mert azok még nem szerepeltek a blogon. (Mea culpa, mea maxima culpa! Tény és való, jellemzően nem gyűjtjük ezt a méretarányt, aminek a legfőbb oka a helyhiány, a másik, hogy nem lehet hazacsempészni sutyiban. A „Drágám! Hazakísért! Megtarthatom?” meg nem működik. Próbáltam. Sam. Joe)

A KingSize változat az eredeti kocsi megjelenésével azonos évben, 1968-ban debütál K-21-ként, akkor még a szokásos (virsli)gumis és kormányozható(!) kerekű változatban, ahogy a kicsi is,
normál civil autóként metálarany fényezéssel. Ezt 71-ben váltja fel a lila/pink SuperKings drgaster változat, ami amolyan utcai használatra is jó gyorsulási versenygép némi dekormatricával, de a kicsivel ellentétben itt nincs civil KingSize / SuperKings. (Viszont pont ugyanúgy képzik a SuperKings dragster változatot, mint ahogy a RegularWheel-ből, a Superfast, Rat Rod Dragster: A hátsó kerékjárati ívet átszabják, hogy beférjen alá a nagy, új fajta kerék, a motorháztetőt pedig azért metszik ki, hogy beférjen a bazi nagy, blown blokk. Sam. Joe)

A King Size Commuter története már érdekesebb valamivel, az evolúciója hasonló a kicsi változathoz, de érdekesség, hogy itt pont fordítva történt, mint ott: a Commuter K-23-ként először rendőrautóként lát napvilágot 1969-ben, a Cougarhoz és a többi SuperKingshez hasonlóan kormányozható gumikerekekkel, aztán ugyanúgy a többiekkel együtt 71-ben kap ő is SuperKings papucsokat. Ebben az évben jelenik meg postunk tárgya, a K-28 Drag Pack is, ahova csak ezután érkezik meg „civilizált” változatban világos-, illetve sötétzöld színben. A rendőrségi Commuter 1973-ban kapható útóljára, de civilben külön nem, csak ebben, illetve az 1973-ban megjelenő K-46 Racing Car Pack készletben volt kapható, ahol némi matricával megtámogatva sárga színben jelent meg, hogy a K-34 Thunderclap nevű versenyautót vontassa. (Később hasonló sorsa lett a Dodge Monaco kombinak.) A Cougar azonban megtartva K-21 számát, a készlet mellett így, dragster változatban külön is kapható volt – a milyen meglepő – Cougar Dragster néven, egészen 1974-ig.

A Drag Pack az 1975-ös katalógusban szerepel útóljára és ezzel a Cougar végleg kikerül ebből a méretarányból, de a Commuter viszont a K-46-os készletben egészen 1980-ig megmarad, legalábbis az akkori katalógusban szerepel útóljára ez a készlet. Az eredeti „spiro” tárcsa helyett még újabb „dot dash” tárcsával is megjelenik, legalábbis a katalógusban. A mindig sárga trélerről annyit érdemes tudni, hogy az is itt jelenik meg először, és a sárga mellett narancssárgás platnival is leledzik Charlie Mack szerint, de egyik jármű színvariációja sem ritkább a másiknál. Fontos tudni, hogy a K-jelű sorozatoknál nem változtatták a sorszámokat, ahogy a 75-ösöknél, emiatt katalógusnézegetés nélkül nehéz megállapítani mikor kerültek ki az egyes darabok a kínálatból, Charlie Macknél is ezért a K-soknak csak a premierdátuma szerepel. (Amúgy volt szerencsém az ő könyvének nemrég megjelent 4. kiadásához is, ami gyakorlatilag a 3. újra kiadása, csak piros borítóval; még a listán is ugyanazokkal a 12 éves árakkal találkozni!)

Családegyesítés után

Most lássuk a készletet: maga szett nagyon impozáns és nagyon mutatós. Két részletben tettem rá szert, először a hibátlan, de doboz nélküli Cougar került hozzám nagyon jó áron, ami mindaddig egy C-vitaminos dobozkában lakott, amíg szembe nem jött az egyik börzén egy
hiányos Drag Pack készlet, melyből, hogy-hogynem pont a Cougar hiányzott, miközben a benne lévő Commutter és trélere az otthoni pőre Cougarhoz hasonlóan patika állapotú volt.

A doboz kicsit salátásodott az évtizedek alatt, de egyben volt és különben is, dobozos Drag Pack-et se előtte, se azóta nem láttam. Két „szépséghiba” volt mindössze, vagyis inkább csak egy: a doboz belterére az előző tulajnak szüksége volt, ezért ahelyett ő fabrikált bele szürke belsőséget, és leszámítva, hogy semmi nem rögzíti a járgányokat egész jól sikerült – talán pont ezért kellett neki is az eredeti –, a másik, hogy az átlátszó műanyag „ablak” sem volt az eredeti, de aki már látott eredeti harminc, negyven, vagy annál is öregebb matchboxos celofánt, az jól tudja, hogy legtöbbször hogy néznek ki ezek, gyűrötten, szakadtan, röviden borzalmasan. Ezért ezt nem lehet szépséghibának venni, inkább restaurálásnak – bár bizonyos holmiknál a jó minőségű restaurálás is levon a tárgy értékéből. A doboz ütött-kopottsága amúgy is jelezte, hogy a sokkal nebáncsvirágabb celofán már rég történelem, ellenben rajta volt még az egykori árcédula, mely szerint 1 dollár 24 centet kértek érte valamikor! (Hacsak nem nicaraguai córdoba volt, mert a „C” jelzésű számok is vannak rajta, bár annak „C$” a jele.) Némi hezitálás után két napra rá megvettem az illetőtől a hiányos készletet, hogy otthon így egésszé váljon, és most itt van.

Leszármazott

Hogy a Cougar mennyire rokona a Mustangnak, azt az a személyes élmény is erősíti, hogy mikor gyerekként először láttam ennek, a már akkor nagyon vágyott szettnek a képét, azt hittem, hogy Mustang. Akkor még persze fogalmam sem volt róla, hogy olyan márka, mint a Cougar a világon
van – leszámítva a magyar fordítását később, de mint tudjuk a „Puma” márka egészen más szegmensben érdekelt. Kissé ironikus, hogy a Mustangot még egy akkori vasfüggönyön inneni kisgyerek is ismerte, míg a Cougart még Amerikában sem taksálják sokra a lovas márka mellett. Erről Winkler Robi is megemlékezett a saját Cougarja kapcsán.

Részletek

Visszatérve eredeti témánkhoz: a kocsi nekem a brutális V8-cal, az amiatt kivágott motorfedéllel és a hátsó versenygumik miatt szintén kivágott sárhányókkal is tetszett, pláne régen, amikor még nem volt ennyi autó, mint mostanság. A szín ízlés dolga, én mindenesetre örülök a sötétlilának, a világos pink már nem jött volna annyira be.

Charlie Mack amúgy öt árnyalatot különböztet meg lila és pink színekből. Az ajtók az első civil változathoz hasonlóan nyílnak, a beltér teljesen rendben van, a kormány szokás szerint „+” küllős, mint valami csővezeték elzárócsapja, de ez legyen a legnagyobb baj!

Hátul extraként pedig mint a kicsinél, itt is kapunk egy ordenáré nagy vonóhorgot, hátha gyorsan akarunk elvontatni valamit. A „Dinamite” matricák is jó állapotban vannak mind az ajtókon, mind a csomagtartón. Ami a Commuteren élőben mindjárt feltűnt, hogy az első ajtón, mely ugyanúgy nyitható, gyárilag nincsenek kilincsek. Ez ugyanazért van, amiért a motorháztető is látványosan sima: az öntvény ugyanis a premiermodellé, vagyis a rendőrautóé, aminek az ajtajaira és motorháztetejére „Police” matrica került, emiatt minden azokat zavaró és potenciálisan megsértő kitüremkedés nélkül készült a kasztni. Ugyanezért van a pótkerekes cókmókhalom is a tetőn, mivel a villogók számára készült lyukakat így lehetett legitimen eltüntetni, illetve újrahasznosítani. A Commuter a 71-es katalógusban prototípusként olyan gyártásba nem került felnivel szerepel, ami a pótkerekek tartóján megmaradt. Charlie Mack szerint „lime green, dark lime green” és „metallic green” színekben létezik, de én maradok a közérthetőbb világos- és sötétzöld megnevezéseknél. A beltér itt is korrekt, de a kormány itt is a szokásos „+” küllős változat. A vonóhorga viszont sokkal karcsúbb a Cougarénál, emiatt arra nem is lehet ráakasztani a trélert, de ez abszolút nem is fontos. A Commuter preprodukciós felnije a GAMA Mini autókon fordult elő, hogy honnan a lehetséges kapcsolat fogalmam sincs. (Szerintem csak hasonlóságról lehet szó, de persze ez ugyanúgy feltételezés, mint az, hogy valóban van valami köze a kettőnek egymáshoz. Sam. Joe)

Összességében egy nagyon összeszedett készletről van szó, ami maga a hetvenes évek eleje!

 K-28 Drag Pack.

 2 Kettő, sőt három az egyben.

Mercury Cougar, régi kedves ismerősünk...

...ahogy a márkatárs Mercury Commuter is az.

A tréler is tetszetős, noha nem egy túlkomplikált dolog.

Nyitható ajtók, motorblokk...

...korrekt belső tér és vonóhorog.

A Commuter is nyitható ajtós, de a csomagtartó nem nyílik.

Nem véletlenül nincs kilincs elől és sima a motorháztető...

...mivel ez volt az ős.

Magában is mutatós...

...de dobozban még inkább az! Majdnem NRFB.

Hogy tudjuk milyen autó, márka...

...és típus.

A Cougaron is!

A doboz hátoldalán szereplő szemgyönyörködtető mű címe, "Iszkiri a versenyre!" Mellette használati utasítás az ajtókhoz.

Ugyanez élőben.

A doboz oldalára is figyeltek.