Matchboxon kívüliek: Renault Toys / Norev Renault 5 Turbo

Nagyon tessenek figyelni a következő pár szóra! A mai post tárgya az egyik legrészletesebb, legszebb, legigényesebb – és még sorolhatnám a további legeket – kisautó amivel az 1:6x méretarány környékén volt szerencsém valaha is személyesen találkozni – és volt szerencsém már sokhoz!

Hányféle az R5 Turbo, számold meg fiam!

A nem oly távoli múltban elkezdett Renault 5 sztori első részét javasolnám mindenki figyelmébe, mintegy „ez történt a sorozatban korábban” bemelegítésként. Elfogult vagyok, mert nekem mániám a sleeper, azaz olyan autó, amiről kívülről nem látszik semmi különös, miközben nincs híján a teljesítménynek.

1976 volt az év, amikor a Renault piacra dobta az 5-ös, Gordini / Alpine – ugyanazt az autót e két név egyikén hívták a különböző piacokon, aminek az volt az oka, hogy az Alpine név már foglalt volt például az Egyesült Királyságban – változatát. A sleeper szellemiséget követő, sokkal ismertebb Golf GTI-t egy picit sikerült is így megelőzni korban a dühödt pici dobozzal, aminek a sornégyes, 1,4 literes motorja, a gyári adatok szerint 92 pacis ménest szabadított az első kerekekre. A brit, Road Test magazin 168,5 km/h csúcssebességet, és 9,7 másodperces 0-60 mérföld per órás gyorsulást – amit bátran tekinthetünk 0-100 km/h gyorsulásnak – mért. Aki nem volt rest és visszakattintott az előző postra, az ugyanezekkel az adatokkal szembesülhetett annak a kitérőnek a kapcsán, amit a wmormo kolléga által elkészített, Ferjáncz-Dr. Tandari páros fémjelezte versenygép okán – amivel még mindig nem tudok betelni – ejtettem meg. Azért tartottam fontosnak az ismétlést, hogy leírhassam: Ez az autó természetes módon vette magához az orrában elhelyezett robbanómotor működéséhez oly fontos levegőt és a négyből, az első két kerekét hajtotta.

1982-ben született meg a Renault 5 Gordini / Alpine Turbo – a névváltozatok oka, mint fent. Ez a járgány is elől kapar és elől zörög, de az 1,4 literes motorjára – ami ugyanaz, mint az elődben – már ültettek egy Garrett T3-as turbófeltöltőt. Az eredmény számokban: végsebesség 179,9 km/h, 0-100 km/h-ás gyorsulás: 8,7 másodperc alatt, teljesítmény 112 lóerő.

R, mint Rambo

Jean Terramorsi, aki akkoriban a gyártásért felelős alelnöke volt a Renaultnál, látván a Lancia sikereit a Stratossal, úgy gondolta, hogy itt az ideje odaverni a konkurenciának egy szintén középmotoros autóval. A méltán híres Bertone stúdióhoz fordult az ötlettel, hogy egy új, sportverziót kéne faragni az R5-ből. Az ötletet tett követte és a Bertone közreműködésével megszületett a középmotoros, Renault 5 Turbo. 1980 volt az év, amikor piacra dobták. A jelentősen átdolgozott megjelenés amúgy annak a Marcello Gandininek a munkája, akinek a nevéhez pont az ötletet inspiráló Lancia Stratos, de az Alfa Carabo, Lamborghini Miura és talán nem is sejtenénk, hogy hány másik érdekes autó fűződik még.

R5 Turbo eredetiben.

Teljesen véletlenül olyan színben mint a kisautó. (Képek: Wikipédia)

A Turbo, az R5 ártatlan megjelenését csak részben tartotta meg, az orrától az A-oszlopig – bár a motorháztető(nek látszó tárgyo)n kialakított szipoltyú is sokat sejtet már. Az ajtó mögötti rész olyan, mint Silvester Stallone, atlétatrikóból kinyúló, két karja a két évvel később a mozikban játszott, Rambo című örökbecsű műben. Hogy úgy mondjam „sokat sejtet”. Ez már közel sem sleeper.

Nagyon fontos tisztázni, hogy a báránybőrbe bújtatott szörnyeteg, csak és kizárólag a megtévesztés okán viselte a kedves, barátságos kisautó, a Renault 5 gúnyáját! Ez a gép úgy volt középmotoros, hogy ahol a hétköznapi R5-ösök a hátsó ülésüket és a csomagterüket hordták, ebben a motor lakott, ami a hátsó kerekeket hajtotta. Az 1397 köbcentis sornégyes, turbófeltöltővel aljasított motor 158 lóerőt adott le, 221 Nm nyomaték mellett. Mármint hogy az utcai változata. A gyári versenygép változatok pedig 178-, 207-, 345 pacit tudtak. Természetesen változattól függően, melyekbe most talán ne is nagyon bonyolódjunk bele, hiszen minket most a civil kivitelek érdekelnek!

 Robbantott ábra Röntgenrajz az R5 Turbóról. Ott hordja a motorját, ahol a többi Renault 5-ös a hátsó ülését, meg a csomagterét és a hátsó kerekeket hajtja.

Maga az utcai verzió is kétféle változatban készült. Az első 400 darab, „utcai” R5 úgy készült, hogy megfeleljen a Groupe 4 homologizációnak és megfelelő felkészítés után indulhasson a nemzetközi ralikon. Ezek kivétel nélkül Franciaországban, az Alpine gyárban gördültek le a gyártósorról. A későbbi, kevesebb drága, könnyűfém alkatrészt tartalmazó, a tudományos R5 szexualitás által Turbo 2-nek becézett – ami nem a hivatalos neve a járműnek – verzió már Belgiumban, egészen 1986-ig. A Turbo 2 méltó párja volt az első verziónak, amit szokás értelemszerűen Turbo 1-nek is hívni. A végsebessége 200 km/h, a 0-ról, 100 km/h-ra való rugaszkodás pedig 6,6 másodperc alatt ment neki. Az R5 Turbo igen sikeres volt a raliban a maga osztályában – igazából a B-csoportnak nevezett, mind a négy kerekén hajtott özvegycsinálók okozták a végzetét. (A későbbi R5 második generáció és annak turbófeltöltős változata számunkra most érdektelen, ezért ezekkel itt most nem foglalkoztam.)

Hogy frappánsan átvezessek a kisautóra: Amit ma fogok mutatni kisautóba öntve, az a Turbo 2.

Non plus ultra

Ugyan a bevezetőben lelőttem a poént, de ismételnem kell magamat: én még ennyire részletes, ennyire remekül kimunkált, remek kisautót keveset láttam! A vicc a dologban, hogy elvben ez játékszer és nem gyűjtői kivitel kategória!

A gyártó neve megtévesztő, a dobozon „Renault Toys” szerepel, de akinek a gyárából kikerült az a Norev. Semmiféle információm nincs a Renault Toys és a Norev relációjáról, azt sem tudnám megmondani, hogy minden ami az előbbi márkanév alatt fut, az szükségszerűen az utóbbi gyártósoráról került-e le. Hogy ez a fajta csomagolás mit jelent, esetleg méregdrága, Renault dealer modell-e? Nos, ezt a kérdést is passzolom! Az viszont biztos, hogy a Renault 5 Turbo szerepel a Norev idei katalógusában is, a „Retro” kategóriában, rali versenyautó festéssel „Renault 5 Maxi Turbo” – ez volt a fentebb már többé-kevésbé citált, gyári versenygépek közül a 345 lóerős – fedőnéven és utcai változatban is. Szóval elvben nem beszerezhetetlen, játékautó áron.

Beszerezni pedig érdemes! Mondom sorban, hogy miért: Szuper részletes, de tényleg! Ami bárhol az autón hűtőrácsnak látszik, az műanyagból van. Az első világítótesteket szintén műanyagból alakították ki. A belső tér olyan részletes, hogy – kapaszkodjunk – a bajuszkapcsolók is megvannak – igen, 1:6x közeli a méretarány, bár azt hiszem ez a kisautó konkrétan pont 1:54. A legtöbb gyártó spórolni szokott az olyan részleteken, mint az egyedi kerekek. Például a Hot Wheels, a Vissza a Jövőbe időgépére is egyen (szekér)kerekeket használt, és a Knight Rider, KITT-jének is csak egy a San Diego Comic Con-ra kiadott, abszurd módon drága verzióján használt az eredetire hasonlítókat. A Norev elkészítette az erre az autóra jellemző, szerintem nagyon szép felniket, amire gumiból készült abroncsokat pakolt. (A katalógusképen a „felni” egyezik az én verziómmal, a gumis kereket nem tudom megítélni, de szerintem feltételezhetjük, hogy az, amit Norev dobozban mérnek, az teljesen ugyanaz.) Még a Turbora jellemző, az ajtókra festett felirat is ott van a helyén!

Ritka remek kisautó, nem beszerezhetetlen, csak ajánlani tudom!

 Részletek, részletek, részletek mindenhol! Ahol az eredetin műanyag hűtőrács van, ott a kisautón is.

 Az eredeti, gyári felniket is elkészítették hozzá. Drága apróság ez gyártói szempontból, tessék értékelni! Jó, hát színre fújva nincsenek, de ne legyünk telhetetlenek!

 Szuper részletes beltér, még a kormány mögötti bajuszkapcsolók is megvannak! A méretarány 1:54 és nem 1:18!

 Innen egyáltalán nem látszik, de később ki fog derülni, hogy a TURBO felirat is ott van ám az ajtókon!

 A hátulja sem kevésbé részletes. Egyedül az indexbúrára kellene még egy kis sárga festék.

 Na? Ugye, hogy ott a TURBO felirat?

Lehet, hogy dealer model? A gyártó a Norev.