Matchbox MB-07 Volkswagen Golf

Tulajdonképpen egészen vicces, hogy a Matchbox, 1977-ben debütáló, első generációs Golf értelmezéséből nekem pont a leggyakoribb darab nincs meg. Merthogy az a metálzöld, szörfdeszkatartóval és két deszkával a tetején – ez utóbbiak kivehetőek ezért általában az a sorsuk, hogy elvesznek. Merthogy van nekem belőle ritka japán változat, meg Nagyláb Nyufi, de a premiermodell, az zöld, az nincs. Illetve... Szóval van valamim, ami valószínűleg az volt, - az ismeretlen mester, aki az átfestését végezte, nem végzett szép munkát - de azért az mégsem ugyanaz.

Hát persze, hogy ez a mostani darab sem ez, hanem az „egynyári”, a Matchbox Golf, 1-75 sorozatban töltött utolsó évéből, azaz 1981-ből való, kanárisárga.

 A szörfös lány a partra ment. Érdekes, hogy jobbkormányos verzió készült a Golfból.

 Ma már szinte elképzelhetetlen lenne, hogy egy játékszernek szánt kisautón ilyen kicsi szörfdeszkák legyenek, hiszen ezeket nagyon könnyű lenyelni, vagy beszippantani. (Jó, a V-Dub Jadák határesetek, de azok kicsit nagyobbak és szerintem nem is igazán játékszernek szánják őket.)

 Persze a deszkák vesznek el erről a modellről először. Próbáltam volna pótolni utángyártott darabokkal, és kiegészíteni egy hiányos darabot, de ilyet még nem találtam. Talán túl korai? Nem elég öreg hozzá ez a modell, hogy kiegészítőt gyártsanak hozzá?

 Ha napon fotózol, a kamera kíméletlenül megmutat minden hibát. Olyanokat is, amiket amúgy szabad szemmel észre sem veszel.

 Tökéletes 1:6x Golf I márpedig nincs! Az 1981-ből származó Matchbox - szerintem - legkevésbé sikerült részlete: a hátulja.

Elcserélném - UPDATE!

Támogassátok kedvenc kisautós blogotokat, vásároljatok, vagy cseréljetek kisautókat velünk! Az amúgy a jobb felső sarokban, a „Használtautó-kereskedés” ablakban bármikor megtekinthető - klattyintásra előbújnak a nagy felbontású fotók - készlet ismét frissült, mutatom a friss készletet! 

Fast Lane (Realtoy) BMW 7 (E65)

Egyszerű túlvásárlás okán kell mennie a felesleges másodpéldánynak. Tökéletes állapotban, a részletek meg hogy mi is ez pontosan ITT olvashatóak el. Mivel már én sem tudom, hogy melyiket hoztam Tajvanról és melyiket vásároltam itthon, arra is van esély, hogy a világlátott darab lesz azé, aki megveszi/elcseréli velem ezt a szépséget!

Matchbox MB-20 BMW 328i Police (E46)

Gyönyörűséges, autentikus német rendőrségi festéssel és ennek sem látom hibáját, csak nem kell belőle kettő. Részletek itt!

Matchboxon kívüliek: Welly (NEX) Ford Crown Victoria Police – UPDATE

Szeretnék egy régebbi postot gyakorlatilag onnan folytatni, ahol az be lett fejezve. A szóban forgó post ez lenne.

Újabb „Hoppácska!”

A Welly megint megcsinálta! Az LAPD színekbe öltöztetett Crown Vic kapott egy Kaliforniai Autópálya Rendőrség (California Highway Patrol - CHP) uniformisba bújtatott testvérkét is. Az erényei és hibái szinte teljesen megegyeznek a korábban bemutatott változatéval. Igaz, a V alakú fényhíd itt már nem ormótlan, viszont csak egyszínű, az eredeti kék-piros-fehér színeivel ellentétben. Alább megtaláljátok a fotót az eredetiről, tessék bátran összehasonlítani!

Változatlanul a játékszer árkategóriában vagyunk – ez a konkrét darab a „gyerekeknek ajándékot szokás adni” szempontból uborkaszezon közepén 500 forint körül fájt, megkockáztatom hogy a Mikulás bácsi vizitjének közeledtével 600 fölé is fel fog kúszni – ezért a játékszer minőség pontatlanságai elnézhetőek. Nyilván az autentikus, 1:6x méretarányú rendőrségi járművek kategóriában változatlanul a Green Light a király, de azok árai sem ez a kaliber.

 CHP cirkáló a maga valójában. Tessenek csak összehasonlítani! (Kép: Wikipédia)

Meg merem kockáztatni, hogy a CHP festés – és talán az LAPD is – talán koppintás, előfordulhat, hogy a használatáról nem született licenciamegállapodás a felek közt, de ez valami olyasmi, ami miatt nem a mi fejünk kell, hogy fájjon. (Jó, hát a Welly nem is állítja sehol, hogy igen.) Filmrajongóként, kisautógyűjtőként nekem bőven elég az, hogy játékszer árban, vállalható minőségi kompromisszumokkal szert tettem LAPD, meg CHP kivitelű kisautókra.

Rettentő régen mondogatjuk már, hogy érdemes figyelni a másodvonalbelinek számító gyártókat. Ez a Mattel márkák – Hot Wheels, Matchbox – látványos mélyrepülésével egy időben még sohasem volt aktuálisabb. Sietve teszem hozzá, hogy sajnos. A Welly talán nem frissíti a kínálatát olyan gyakran, mint az amerikai óriás, de sok tekintetben igyekszik fejleszteni és olyan apróságokban is lépést tartani. Apróság, lehet, de a kinaiak mostanában olyan ablakos dobozba csomagolják az 1:6x méretarányú kisautókat, amihez hasonlót a Matchbox a 80-as évek környékén használt, amiket a lényegesen olcsóbb blisterek követtek.

 A Welly Crown Vic értelmezésének egyik nem túl jól sikerült részlete: az eleje.

 CHP festésű Welly, akárki meglássa!

 Mint egy képpel fentebb.

 A doboz, amit mostanában a Welly használ. Még akkor is tetszik, hogyha a NEX (New Exploration of Models) kicsomagolása (Új /földrajzi/Felfedezése a Modelleknek) eléggé furán hangzik. A Matchbox mikor is használt hasonló, ablakos dobozokat? A 80-as években?

Matchbox Convoy CY-07 DAF BP Tanker

Ez alkalommal az egyik – ha nem a – legszebb Convoy szerelvényt szeretném megmutatni nektek. Gyorsan tudjuk le a lexikális részt! A DAF 3300 Space Cab ügyben mondjuk innen érdemes kutatóútra indulni, az ős-tankerért pedig egészen 1981-ig kell visszaszaladnunk a múltba.

Ez a szerelvény 2001-ben szerepelt a Convoy sorozatban. A British Petrol színeibe öltöztetett szerelvény a játékszer kategóriában csillagos ötös! A festés gyönyörű, a tartálykocsira festett kapacitás beosztások még akkor is nagyon tetszenek, ha a tartály alakjából én ugyan nem értem, hogy jöhetnek ki ennyire. Vagy lehet, hogy a beépített lötyögésgátlók ennyit megesznek a kapacitásból? Így vagy úgy, nekem nagyon tetszik, nagyon szép darab.

Keserédes ízzel a számban mondom: 2001-ben még tudott ilyen pontosan tamponnyomni a Mattel. Bezzeg ma.

 Sajnos nem teljesen makulátlan - a bibikért még a gyár a felelős -, lehetne beltere is, de valamiért nekem még mindig nagyon tetszik.

 Szép, háromtónusú festés, amihez nagyon jól megy az alváz - és vele a hűtőmaszk - ezüst színe, plusz a klasszikus Convot kerekek. Telitalálat!

Szerintem ez az egyik legszebb Convoy szerelvény. Ráadásul teljesen közönséges Convoy széria, játékszer, nem pedig valami speciális kiadás.

 Nagyon tetszenek a kapacitás beosztások a tartályon, még akkor is, hogyha valószínűtlennek tűnnek. Hálás lennék, hogyha egy hozzáértő a kommentek útján megerősítene - vagy éppen cáfolna - abban, hogy ezek a liter (?) értékek mennyire valószínűek.

És még a hátuljára is jutott részletes festés! Pirosat csak és kizárólag itt használtak az egész szerelvényen. 2001-ben még tudott ilyen pontosan is dolgoz(tat)ni a Mattel.

Matchbox MB-14 Ford Transit

Az éppen aktuális napszaktól függetlenül köszöntök mindenkit, a Vanitisz Büszkeség Blogon! (Ezt a vanitisz dolgot közben bevettem a Gyüjtői Szlengszótárba is. Ha elég sokan fogjuk használni, akkor előbb-utóbb az MTA is felveszi a magyar szavak közé!)

Mai összejövetelünk tárgya egy a „vigyori” generációhoz tartozó Ford Transit, aminek a mibenlétét a múltban már tisztáztuk, így a Transitológiai tájékozódás útján erre indítanám el a tisztelt, érdeklődő nagyérdeműt!

A konkrét darabról annyit érdemes tudni, hogy 1999-ben szerepelt a németországi Matchbox sorban. Ugyanabban az évben egyébként ugyanebben a szériában volt még egy ugyanilyen generációs Transit, de az tűzoltó gúnyában. A konkrét darab a hétvégi börzén került a birtokomban egy turkálóból. Azonnal láttam rajta, hogy alapos, mosogatószeres és szivacsos kezelésre van csak szüksége. Maradt rajta pár plezúr, amit szerintem a turis dobozban szedett össze, de ezek valahogy nem is fájnak, mert hűen tükrözik azt, hogy egy reptéri haszongépjármű micsoda nyúzásnak van kitéve nap mint nap.

 Vigyori Transit. Német piacra, német légitársaság - a Lufthansa - színeiben.

 A harci sérüléseket szerintem a turkálós dobozban szedte össze.

 Ezen a verzión ott a Transit felirat, szemben ezzel.

Matchbox MB-21 Renault 5TL

Nehéz ügy! Olyan autóról fogok ismét írni, amit mindenki ismer, mindenkinek van róla valamilyen elképzelése, közben valamiért mégsem lett olyan kultuszautó mifelénk, mint pár más, pedig.

A kicsi szexi

Ez az autó egyidős velem – pontosabban pár hónappal idősebb. A Renault 1971 decemberében mutatta be a közönségnek de a forgalmazását picit később, 1972 január végén kezdte meg. Az autó sokban építkezett a Renault 4-es technikájára, sőt a Renault 8-ból is érkezett belé motor, úgyhogy forradalmi jelzőkkel még csak véletlenül sem dobálnám meg, amit a technikáját illeti. Viszont mégis forradalmi volt abban a tekintetben, hogy mint kortársa, a VW Golf, mindenkinek jól állt! Az egyik első olyan, elsősorban városi használatra szánt, de mindenképpen kisautó volt, ami úgy tudott megfizethető lenni, hogy nem mellékeltek hozzá gyári extraként egy csomó kompromisszumot, amikkel persze, együtt lehetett élni, de minden áldott nap együtt kell velük élni. (Szépen kérek mindenkit, hogy most ne jöjjön azzal, hogy „bezzeg a tetszőleges mára kultuszautó”! Nekem is Kispolák volt az első kocsim, de a nosztalgia sok mindent megszépít vele kapcsolatban. Például ma már semmi esetre sem vennék olyan autót, aminek nincs fűtése, csomagtartója és csak a forgalmija szerint fér el benne négy, olyan felnőtt, akinek vannak alsó végtagjai is, pedig akkoriban megjártuk vele a Budapest-Bécs-Budapest maratont négyen úgy, hogy alapos bevásárlást eszközöltünk műszaki cikkek terén. Nem, nem Gorenjét.) A Renault 5 praktikus volt és szexi, a formája akkoriban igazi telitalálatnak számított és messze túlmutatott a guruló esőkabát szolgáltatási szinten. Kit érdekelt, hogy a 845 köbcentis, sornégyes alapmotor csak 36 lóerős volt, a 0-100-as gyorsulás pedig 22,5 másodpercet vett vele a járgánynak igénybe? (Nem is beszélve a 782 köbcentis motorról, ami a Renault 4-ből jött, de azzal nem volt kapható minden piacon.) Alapvetően városi kisautó volt, és a korabeli forgalom tempóját simán fel tudta venni. Egy 1972-es (Ferrari) Dino 246GT is 7,5 másodperc alatt éri el a 100 km/h-át pedig az szupersportautónak számított akkor. A Renault 5 valahogy nem azt a képet sugározta a gazdájáról, hogy egy csóró, aki nem engedhet meg magának jobb kocsit, hanem már tudta azt mutatni, hogy „a gazdám városban él, nincs szüksége nagyobb autóra”. (A történet majd később, más postokban folytatódik!)

 Brit Renault 5 brossúra 1973-ból.

Ferjáncz és a tü-ti-tüp

A vasfüggönyön innen pedig a vágy elérhetetlen tárgya volt a „nyugati autó”. Gyanítom a széles közönség akkor szembesült azzal, hogy létezik ilyen autó, amikor a Ferjáncz-Tandari páros átült 1978-ban az R17-ből – az előző link kisautóra mutat, tessenek átfáradni rácsodálkozni! – az R5 Alpine-ba – ez a link is kisautóra mutat, tessenek kedves lenni ehhez meg még inkább átfáradni és még inkább rácsodálkozni, mert szerény véleményem szerint ütős egy darab! A páros – mint tudjuk – igencsak eredményes volt és én, meg gondolom minden akkor velem egykorú gyerkőc azt gondolta a kék apróságról, hogy „Hű, micsoda autó!” Pedig „csak” egy 1397 köbcentis motorja volt, ami az utcai változatban 92 lóerőt tudott – ami kétszer olyan erős, mint az akkoriban már alapmotornak számító 1,1-es – és 9,7 másodperc kellett neki az óránként 100 km-es robogáshoz. (A versenygépről készült képek gyűjteményét megtaláljátok az R5Alpine.hu-n, amit merek figyelmetekbe ajánlani, illetve hát – nomen est omen – Alpine ügyekben úgy általában.)

 A Ferjáncz-Tandari-R5 Alpine trió. (Kép: R5Alpine.hu)

Gyermeki fejemben még egy dolog ragadt meg a Renault 5-tel kapcsolatban. Egy francia tévéfilmsorozat, ami az akkoriban fogható másfél magyar nyelvű csatornán futott. A pontos címére nem emlékszem, vagy „Éjszakai Ügyelet”, vagy „Éjjeli Ügyelet” volt. Egyetlen részt sem tudnék felidézni belőle, csak azt, hogy a francia – talán párizsi? – éjszakai ügyeletes orvosok Renault 5-ösökkel rohangásztak benne, amik nagyon jellegzetes hangon szirénáztak. Az a hang meg annyira más volt, ami a hazai utakon futó – meg a különböző, jellemzően amerikai meg német sorozatokban szereplő – megkülönböztető jelzést viselő járművek kiadtak! Azonnal a Matchbox R5 lett a nagy durranás az óra közti szünetekben és lelkesen „tü-ti-tüppöztünk” velük a korábbi „nénó” és „vijjú-vijjú” helyett és még az sem zavart minket, hogy nem volt rajtuk megkülönböztető jelzés, vagy „Médecins de nuit” felirat az oldalukon.

Éjszakai Ügyelet. Az IMDB szerint a sorozat 1978-ra datálódik. Arra már nem emlékszem, hogy nálunk mikor futott, csak arra, hogy az osztálytársaimmal odáig voltunk érte, merthogy tü-ti-tüp!

(Csínján a hangerővel!)

Van szebb, van részletesebb, de...

Már mint felnőtt gyűjtő szembesültem a ténnyel, hogy a Renault kedvelt témája volt a kisautógyártóknak és igen, van is a tarsolyomban pár verzió a Matchboxon túl – meg Matchboxon innen is – de az „igazi” nekem a Matchbox marad, abból is ez a szépséges kék, amivel tengeren innen debütál 1979-ben. Hogy tengeren túl, illetve később milyen változatai lesznek, abban most egyáltalán nem merítkeznék meg, mert ezeket későbbi postok tárgyának szánom.

Az 1-75 szériában 1979 és 1984 közt regnáló apróság az én ízlésemnek kellően részletes és az a szolgáltatása, hogy nyílik a csomagtartója már gyerekként is nagyon tetszett. Az nem volt menő akkoriban, hogy nem rugózik, de a kunszt, hogy nyitható hátul, meg hogy „Ferjáncznak is ilyen van”, meg hogy lehet vele „tü-ti-tüppözni” azonnal a kisautó sztárok közé sorolta.

A Matchbox követte azt a régi receptet, hogy a modellre ráírta azt a felszereltségi szintet, amit az öntvény elbírt. 1979-ben az R5-nél ez a „TL” volt. Kívülről nem látszott semmi abból, amiket ez jelentett, például az első tárcsafékekből, illetve az erősebb motorból. Hát ráírták. Ebben az évben jelent meg amúgy az ötajtós R5-ös, de nekem egyáltalán nem fáj, hogy nem abból lett Matchbox, mert a 3-ajtós sokkal menőbb!

A Renault 5 volt az egyik első olyan kisautó, ami nem azt a képet sugározta a gazdájáról, hogy egy csóró, aki nem engedhet meg magának jobb kocsit, hanem már tudta azt mutatni, hogy „a gazdám városban él, nincs szüksége nagyobb autóra”.

 Bár a kormány egy pizza, a műszerfal jellegzetes kialakítását sikerült visszaadni!

 Azt utálom a kisautó fotózásban, hogy olyan hibákat is képes mutatni, amik a valóságban, szabad szemmel nem is láthatóak! Öltönyös Csóka II. meg egyenesen a kamerába bámul! Legközelebb rászólok, hogy ne tegye!

 Nos igen, a harmadik ajtónak a színét csak úgy sacc/kb sikerült passzítani a kasztnihoz.

 De cserébe nyitható!

Matchbox MB-20 BMW 328i Police / Matchboxon kívüliek: Welly BMW 328i (E46)

Kedves gyerekek! A mai mesénknek két tanulsága van: Az egyik, hogy egy kis festék mennyire meg tud változtatni egy kisautót, illetve hogy minden relatív.

A jó, a rossz és a...

Tudjuk le a kötelező köröket gyorsan! A Matchbox E46, azaz becenevén Derrick már szerepelt e lapokon civil verzióban – zanzásított típustörténet ugyanitt –, német rendőrségi uniformisban, szebb német rendőrségi uniformisban. A festék alatt ez bizony ugyanaz a kisautó! Amit ma mutatok belőle egy újabb, szerintem pofás festés, ami nyomokban emlékeztet a másodiknak linkelt változatra. A világítótesteket ugyan nem emelték ki rajta, de a kerekei például teljesen ugyanazok. Annyit érdemes még róla tudni, hogy ez a változat 2005-ben volt kapható a „rest of the world” régióban és egyúttal a típus hattyúdala is az 1-75 szériában.

Welly

Hogy mennyire relatív a szépség és az, hogy mennyire ítélünk meg pontosan megmintázottnak egy kisautót, az mi sem bizonyítja jobban, hogy addig nem tűnik fel egy csomó – hát ha nem is hiba, de – pontatlanság míg nincs mihez viszonyítani. A Welly – aminek a keletkezéséről és forgalmazásának idejéről amúgy a világon semmit sem tudok – alján olvasható felirat szerint ez ugyanúgy 328i. Nyilván a lépték más, ez a kisautó kisebb, mint a Matchbox, ami amúgy 1:59 méretarányú, de csak akkor tűnik fel, hogy a Matchboxnak mennyire tojásdadra sikerült a formája, ha megnézzük a Wellyt – az nyújtottabb. Az igazság az, hogy most hogy van mit hasonlítani mihez, szerintem egyik sem pontos, de mindkettő másként nem jó. Viszont szólóban egyikkel sincs semmi bajom, amúgy mindkettő tetszik. Elment volna az eszem?

BMW E46, csak emlékeztetőül. (Kép: Wikipédia)

Balról Welly 328i, jobbról a Matchboxtól ugyanez. Orrkialakításban egyértelműen a Matchbox a nyerő.

A motorház a Wellyn egyértelműen el van szúrva, a Matchbox talán egy picit pufi e tájékon.

Ami az oldalnézet értékelését illeti, eléggé tanácstalan vagyok. A Matchbox egyértelműen egy elhízott E46-ot mutat, a Welly meg egy egy kórosan soványat. A hátsó ajtó kialakítása szerintem még úgy is a Wellyn a jobb, hogy a valóságban az a merevítés nem olyan hangsúlyos.

Hátulról mind a kettő rendben van, bár szerintem a Welly csomagtartó fedele hosszabb, ami nekem valósághűbbnek tűnik.

Átalakítás: Zylmex U.S Mail truck

Sok víz lefolyt a Dunán azóta, mióta bármilyen átalakítást publikáltam volna. A legtöbb esetben mihelyt elkészül meg is írom az adott darabot, de most az az eset állt fel, hogy két autó is van készen, amit nem írtam meg. Kezdem a nehezebbel, a kevésbé ismert cég kevésbé ismert modelljével.

Fehér holló

Az egy dolog, hogy egy kis cég ritka modelljéről van szó. De még nehezíti a dolgot, hogy a megmintázott autó is eléggé aluldokumentált. Én elsőre simán rávágtam volna, hogy valamiféle fantáziaautó, ami csak hasonlít valamire. Nem nagyon emlékeztem ilyen nyomott orrú Stepvan-re. Aztán elém dobta magát egy 60-es évekbeli Jeep FJ-3, aminek a szálán elindulva megtaláltam az eredetiét, ami pont ennek az utódja, az FJ-6A. Még így is nehéz összehalászni róla az információkat. Annyi biztos, hogy az 1961-65 közötti FJ-3 és FJ-3A típust váltja (utóbbi a hosszított verzió) az FJ-6 és az FJ-6A (ami szintén a hosszított). A dobozos kasznit az akkor futó Jeep CJ-6 alapjaira építik, amihez egy 75 lóerős F134 Hurricane motor társul. A váltó egy Borg-Warner-féle háromsebességes manuális volt, de extraként választható volt automata váltóval is. Végül 1975-ben váltja le a FJ-8-as széria.

A Jeep a Zylmextől

A kis kínai gyártó igazság szerint teljesen megosztó számomra. Tele van érdekességekkel. Ilyen például, hogy az alváz fém, de fölötte különálló krómozott műanyagból van kialakítva a lökhárító, nincs szegecselve, hanem elöl és hátul a kaszniból kialakított kis karmok kapaszkodnak a fém alvázba. Gondolom ezért is készült ebből, hogy a műanyagból ne tudjon olyan könnyen kiszakadni. De a legeslegjobb része, hogy mindene nyitható. A szélvédő a tetőtérben folytatódik és ez van úgy kialakítva, hogy a két oldalsó ajtónak vezetősínként szolgál. A hátsó ajtó pedig pont e fölé tud becsúszni. Ráadásul elég bombabiztos a megoldás.

Ezzel ellentétben belül szinte semmit nem találunk. Egyedül egy ülés magasodik ki a krómozott műanyagból, de kormányt már nem kapunk. A kerekek kicsik, emiatt könnyen be lehet nézni, amitől még bazáribbnak tűnik. Ha már egy számmal nagyobb kerekeket kapott volna, máris körökkel jobban nézne ki.

Már párszor említettem, hogy sokszor úgy veszek megy egy autót, hogy majd egyszer lesz belőle valami. Ez is ilyen volt, konkrétan egy osztrák bolhapiacos beszerzési körút darabja, amit nem én, hanem unokatesóm válogatott össze.  Szerencsés helyzetben vagyok, mert akkor már működött a régi blogom így vissza tudtam keresni, hogy 2011 márciusában került hozzám a pakk. Akkor nemsokkal később neki is álltam egyszer, de mivel félúton elfogyott az ihlet, ment vissza a fiókba. Az új lendületet tavaly kaptam meg egy képtől. Pontosabban ezektől a képektől. Ilyenkor jön az, hogy miért ne próbálnám meg én magam is. Veszteni valóm nem volt. Csak kellett egy alap, amin kísérletezhetek. Valami olyan, aminek van egy jó nagy üres felülete. És a doboz turkálása közben a kezembe akadt ez.

A terv egyszerű volt. Felrajzolom a mintát grafittal, fogpiszkálóheggyel felviszem a felületre a vonalon belül a festéket. Majd az egyenetlenségeket a szélén kihúzom alkoholos filccel. Kivételesen még végig is dokumentáltam. Nagyon kreatív szöveget nem találtam ki, mert eleinte nem bíztam benne, hogy jól sikerül. De végül úgy lettem vele, mint Forrest Gump a futással. Ha idáig eljutottam miért ne mehetnék tovább? Így került a másik oldalra egy kis reklám. Miután ez is jól sikerült jött a harmadik szín. És miután ez is jól nézett ki megcsináltam hozzá a körítést. A lepukkant, híd alatt hagyott autót, amiben valaki fantáziát látott.

Az eredeti kerekeket kihajítottam alóla és jóval nagyobb méretű Siku kamion kerekeket örökölt meg. Az ültetés és a vastagabb tengely miatt szükség volt egy újfajta rögzítésre. Végül úgy oldottam meg, hogy leszedtem a tengelyről az egyik kereket és ráhúztam egy darab fültisztító pálcikát, majd a kerék ment vissza. A csövet már könnyen hozzá lehetett ragasztani bármihez. Belül lényegi változás nem történt. Elkezdtem leburkolni a padlót, de ez anno anyaghiány miatt abbamaradt. Azóta meg nem folytattam. A lényeg itt úgyis a külső volt.

Ilyen volt eredetileg.

Az alap. 

Fölskiccelve.

 Kifestve.

Kontúrozva.

 Volt ilyen kerék is...

...de ez autentikusabb.

 Nem valami kreatív szöveg.

 De a másik oldal jó reklámnak.

Színben passzoló igazi (forrás itt)