Matchboxon kívüliek: átalakítás Bburago Ford Escort

Az embernek vannak álmai. Autós álmok is számosan. Gyors, erős, lapos autók. Vagy nagy, behemót mindent eltipró, kinek-kinek emocionális kódolása alapján. Aztán vannak olyanok is akik a nyitható tetejű autókra, a kabriókra esküsznek, azokat gondolják a világ autós tetejének. Hááát, a mi kertünkben is - többek közt -, áll egy ilyen kocsi lehajtott vászontetővel.

Valamit levágunk, valamit hozzáadunk

A sikermodell

A Ford már az előző Escortból is létrehozott kabriót. Az sem volt rossz, de arányaiban ez az 1994-es évjáratú – az ötödik generációhoz (1990-2000.) tartozó - szerintem sokkal szebb, nyúlánkabb. Az előzőhöz képest a lekerekített karosszéria a kor európai középkategóriás ízlésének (lásd F Astra, Toyota Corolla) megfelelő, de még nem az agyondizájnolt, használtszappan formájú gömbölyűség. Talán hosszabb is egy kicsit a karosszéria, meg talán alacsonyabb is mint elődje. Ilyen apróságokon sok múlhat. A tető hiánya miatt ez az arány a kabriónál még jobb, már-már valódi kétajtós roadster jellegű. Ehhez hozzáadódik konkrét példányunk esetében egy mérsékelt ültetés és egy kissé szélesebb, peres gumi. A lehajtott vászontetőt szinte teljesen el lehet tüntetni a hátsó ülés és a csomagtartó közötti üregben, csak egészen jelképesen jelenik meg a teteje. Kézzel nyitható, rugós és gázrugós tagok segítik a nyitást, csukást, hogy akár egy ember is el tudja végezni a műveletet. Tapasztalatom szerint - még lecsukva is - tulajdonképpen egyfajta biztonságérzetet is ad a hátul ülőknek még akkor is amikor körülöttük süvít a menetszél. Ugyanis hátul is teljes értékű ülések vannak, mi több, ötszemélyes a kocsi. Ott is nagyon kényelmes és élvezetes a tető nélküli utazás. És ami nem lényegtelen: van csomagtartója (akkora ami már nem csak darabra van meg, hanem pakolható is).

Változatosan, 1,3 (HCS), 1,4 (CVH), 1,6 (Zetec), 1,8 (Zetec), 2 (Cosworth YBT) literes benzines és 1,8 literes Endura dízelmotorokkal szerelték az Escortokat. Orrkerék meghajtás, orrmotor ötsebességes váltó, elöl (a sportosabb verzióknál hátul is) tárcsafék.  Három, négy, ötajtós, kombi és dobozos karosszéria, XR3i sportváltozat, Cosworth motoros ralliverzió alkotta a kasznipalettát és C, CL, CLX valamint Ghia neveken voltak kaphatók a különböző felszereltségi szintek. Motortól függően 59 lóerőtől 224 lóerőig mindenki megtalálhatta ebből a típusmátrixból a saját ízlésének megfelelőt. Erre különösképpen az egyes alkatrészek kiválasztásánál kell nagyon odafigyelni, mert miért is lenne egyforma egy adott alkatrész az összes változat összes évjáratában.

Fénykorában rengeteg cég vásárolta a kombikat az üzletkötőik számára, de még a magyar rendőrség is használta egy ideig őket. Sikeres modellnek mondható ebben a kategóriában. Az 1,8 literes benzinesünk pedig ráadásul nagyon haladós járgány is. A szerelőm viszont tudna mesélni a fordos megoldásokról, amit például egy hasonló német autónál egyszerűen csak megoldanak, az itt egy komoly szerkezet, komoly szerelési igénnyel, furcsa elvekkel, szerszámokkal. A kombimban nagyon tetszett például, az első ülésről nyitható csomagtartó ajtó, amely megoldás itt hiányzik. Van viszont lehetőség tetőcsomagtartóra amit szerintem elég kevés kabrió tud. A kocsi szerintem hasonlómerevségű, mint a hagyományos karosszériás társai, hiszen itt plusz acélok vannak a szükséges helyekre odavarrva. És hiába gondolnánk, hogy ez egy kis könnyű autó, éppen a merevítések okán van súlya rendesen (1140 kilogramm önsúlyú).

M1:1

Letépi a fejedet a szél?
Aki kabriós az tudja, hogy valójában egy ilyen autóban nem annyira a sebesség élvezete a lényeg a nyitott tetővel való utazásnál. Bár egy ilyen autónál megtehetnénk, és a motor 104 lóerős teljesítménye lehetővé is tenné, úgy kell megválasztani a sebességet, hogy az még kellemesen borzolja az ember haját. Vagy sapkát-kendőt köt és akkor nincs ilyen gond. Alapfelszerelése egy kabriónak a napszemüvegen és fejfedőn túl a napkrém is, hiszen a nap tűz, a menetszél hűt és észre sem veszi a kezdő kabriós (és tisztelt valamint kegyben részesített utastársai), hogy már le is égtek. Itt még nem volt a fejtámlák mögé illeszthető szélterelő, de furcsa is lenne egy ilyen elválasztó a hátsó sorban élvezkedő utasok számára. Az üléspozíció nagyon mély és ez nagyon jó érzés. A sportkipufogó (szolid) dörmögése egyből a fejünkön landol. A bukókeret egyáltalán nem zavaró, sőt a hátulról való kicihelődésnél még akár segítség is lehet (bár eléggé hátranyúlik az ajtónyílás). A keret nélküli ablak meg csak az elitre jellemző megoldás (beleértve a szoci elit Skoda 110 R-jét is). Ha minden ablak leengedve van akkor teljesen átjár (a napfényen túl) a levegő. Ez igazi krúzoláshoz alkalmas verzió. De ha akarom akkor minden ablakot föltekerek és akkor valóban csak a tető hiányzik. Ez meg már egy targatetős (BMW) megoldásra emlékeztet.

És ha esik?
Ez egy teljes értékű autó, abban az értelemben, hogy egész évben lehet használni. Mármint nyitva is, ha nem esik, süt a nap, van rajtad kabát és kesztyű. Amúgy meg fűtés is van benne, amit ilyenkor ravaszan a lábra kell irányítani és a fázásmentes látvány szolgáltatói lehetünk egy-egy őszi délutánon is a Mecsek szerpentinjein. Ez a lábra fűtés akár még kora nyári éjszakai csillagnézős, "kettesbenelmenős" kiruccanásoknál is nagyon hasznos tud lenni. Ha meg nem lenne elég ennyi hő a lábra akkor fölhajtjuk a tetőt. A többrétegű vászontető (már erősen csereérett a sok foltozástól) pedig szintén teljes értékű. Nem rosszabb a hőszigetelése mint egy fémtetőnek. Talán a rések száma egy kicsit több, de ezt a fűtésszabályozó további egy fokos eltekerésével ellensúlyozni lehet. Tehát a kabrió télen is autó tud lenni. Még a hátsó ablaka is ezt támasztja alá, hiszen kellően nagy és fűthető(!). A tetőcsomagtartóra pedig a síléc is felerősíthető ha úgy adódik. A gyári tetőcsomagtartóval szerelve a tető még kinyitható a prospektusok szerint, azonban ezt még nem próbáltuk ki. Figyelni kell a különböző gumikéderek jó állapotára, mert ha ezek nem töltik be feladatukat teljesen akkor bizony beázás lesz a vége. Sokkal hamarabb mennek tönkre mint maga tető.

Indul a miniflex

Arra emlékeztem még, hogy a Bburagonak van egy Ford Escortja. (A Matchboxnak is van de azt nem alakítottam volna át.) Némi netes vadászat után begördült az asztalomra egy ilyen kisautó. Célzottan azért, hogy elkészítsem a ház előtt álló kocsi mását 1/43-ban. A donor állapota nem számított igazán, de azért sikerült egy kevésbé karcos ablakút találni. Első feladat a tető levágása volt. Itt arra figyeltem leginkább, nehogy a megmaradó – és így már vékony és egyedülálló – első szélvédőkeret bármilyen sérülést szerezzen vagy deformálódjon. Az így kapott utastér nyílást hátul, egy sávban be kellett fedni. Konkrétan a csomagtartófedél síkjában illesztettem be egy sztirollemezt, egészen a hátsó üléssor háttámlájáig. Ez a rész valójában nem fog teljesen látszani, mert az összecsukott ponyvatető lesz rajta, de azért el kellett készíteni, hogy ne legyen rés az illesztéseknél.

A karosszériamunkához tartozott még az eredet RS változat jellemzőinek eltüntetése: ilyenek voltak az első lökhárító nyílásai, a motorházfedélen levő légbeszívók, az első sárvédő szélesítés szögletei. Tapaszolásra mindenképpen szükség volt, mert az új elemek illesztésén és a lukak eltüntetésén túl a csomagtartófedél hátsó élén is ki kellett alakítani finoman azt az alig látható kis felfelé görbülést.

A fémtető már nem játszik többé

Ne bukjunk, de azért …

Az Escort cabrióra jellemző, hogy a „B” oszlop helyén vagy az helyett egy bukókeret van beépítve. Első ránézésre zavarónak tűnik, de néhány lépésről nézve már semmit sem vesz el a kocsi laposságából és a cabrió érzésből. És előnyei is lehetnek: van benne lámpa, kapaszkodó, lehet rá például tetőcsomagtartót szerelni ha éppen biciklit vagy szörföt vinnénk a nyaraláshoz. A biztonsági célokról nem is beszélve. Sok tető nélküli autó egy nagy vászonpúp+sátorvasak, semmi finomság nincs bennük. Ezzel szemben ez egy nagyon arányos, lapos kocsi, ráadásul ha ültetve is van, még inkább ott van az optikai hatás. Arról meg nem is beszélve, hogy az eredeti üléspozíciók is nagyon mélyen vannak. A bennülők ezért nagyon földközeli élményben részesülhetnek, mindezt tető nélkül. A hátul ülők oldalablaka is teljesen leengedhető, így ablakmentesen is lehet használni. Visszatérve a bukókeretre, azt is sztirolból készítettem el, rétegenként összeragasztva, ezzel is pontosan utánozva az eredeti vastagsági változásait.

Ez csak egy szimpla lökhárító, ezért történt a foltozás

Kész a bukókeret

A leengedett és összehajtogatott ponyvatető

A beltérnek csak egy autentikus festésre volt szüksége, mivel a cabrió beltere megegyezik a háromajtóséval. Az ablakpanelből (amin az első lámpák is rajta vannak egy nyúlvány segítségével), csak a szélvédőt tartottam meg, hogy a legszabadabb kialakítást mutathassam meg a lehetséges változatok közül. Nagyon vékony kialakítású - még a kisebb, 1/64-es méretarányú Matchboxokhoz képest is - ez az átlátszó panel, így rendkívül óvatosan vágtam le a fölösleget.

Az üvegpanel. Az indexek színét később visszavettem egy kicsit szinte teljesen

A lehajtott vászontető papírmaséból alakult ki,  finom szobrászkodással és folyamatos méréssel, alakítással. Tulajdonképpen ennyi a történet arról, hogy miként válik egy raliautó tető nélküli élményautóvá. Jöjjenek a képek!

A motorikus titkokra is fény derül

Black is black

A kárpit színe milyen hasonló lett!

Igen, poros volt a nagy

Nyúlánk lapos forma, tetszik

A hivatalos definíció

Elég combos bukókeret van benne

Ha rázoomolnál: akkor kép a képben

A tágas belső tér több lány szállítását is lehetővé teszi egyidőben