Matchbox MB-55 Mercury Park Lane Police Car

Végre-valahára eljutottam ahhoz az autóhoz, ami egyrészt két gyerekkori kedvencemnek a papája, illetve nagypapája, másrészt felnőtt gyűjtőként az egyike a tíz legkedvesebb Matchboxaimnak, harmadrészt pedig azért is érdekes, mert volt olyan idő, amikor a Matchboxnál nagyon is tudták mit csinálnak.

Luxus járőrautó?

A közelmúltban mutattam be a sorban a második járőrautót a Matchbox kínálatából. Nem sokkal ez előtt pedig – mások mellett – tettük tisztába azt a kérdést, hogy hová illeszkedett a Mercury a FoMoCo kínálatában. A márka pozicionálása után, joggal gondolhatnánk, hogy egy Mercury járőrautó nettó marhaság és ilyesmi sohasem róhatta az utakat. Nem is tévedhetnénk nagyobbat!

Az 1960-as években, az Egyesült Államokban egyre több rendőrség hozta azt a szabályt, hogy a járműveik minimális tengelytávja 122 - 124 hüvelyk (kb. 310 - 315 cm) közt kell hogy legyen. (Pici magyarázat: A tengerentúlon a rendőrségek üzemeltetése nem egységes, vannak helyi, megyei, állami rendőri szervek. Számomra közel sem világos, hogy ki-kinek jelent, milyen alá-mellé-fölérendeltségi viszonyban vannak egymással, de az biztos, hogy a szabályozás nem egységes, ezért van az, hogy nagyon eltérő egyenruhákban és festésű járművekkel dolgoznak.) A Ford sok helyütt kiírta magát a hatósági megrendelések zsíros piacáról, amikor a 1968-ban debütáló Ford Galaxie – az egyel későbbi generáció, mint amit mi tárgyaltunk a kisautó kapcsán –, „csak” 119 hüvelyk tengelytávúra sikerült. Ennek a szabályozásnak amúgy az volt az értelme, hogy olyan autót akartak, amiben elférnek a rendőrök kényelmesen a szolgálat ideje alatt, a cuccaik is, a gyanúsítottak is, és egy nagy sebességű üldözésnél sem akar leesni az útról a rövid tengelytávja miatt. Mint a klasszikus bohóctréfában, a FoMoCo kínálatában is „volt másik”. A szintén 1968-ban debütáló Mercuryk tengelytávja 123 hüvelyk volt, tehát a probléma elvben meg volt oldva. De csak elvben, mert a Mercurykkal egy a nagy baj: Hogy nem Fordok.

Azért a Fordok sem tűntek el.

A napnál világosabb, hogy egy autógyár ceruzája teljesen másként fog akkor, ha egy olyan szervvel tárgyal, mint egy rendőrség és bőven belefér, hogy egy Mercuryt, Ford árban kapjanak meg a rend őrei, akár még úgy is, hogy a szalonokban megvásárolható modellektől jelentősen eltérő autókról olyan extrákat hagyjanak el, amik azoknál alapárasak, hogy így kreáljanak olcsóbb modelleket. Ha elég sokat rendelnek ilyeneket, akkor megéri a gyárnak speciális modellt kreálni. A baj az, hogy milyen a dolog látszata. Egységsugarú, adófizető állampolgár, Átlagos Józsi (Average Joe) nem biztos, hogy jó szemmel nézi, hogy a rendőr, aki őt megbüntette gyorshajtásért, nem Fordban ül, mint mondjuk ő, hanem egy Mercuryban – függetlenül attól, hogy azért hány adódollár folyt ki a kasszából. A Mercury számára ha nem is feltétlenül elérhetetlen, de legalábbis nehezen megfizethető. Szóval nem veti fel az öröm amiatt, hogy a Mercuryt az ő adójából fizették ki. Ez aztán ugye halmozottan problémás, ha egy kisváros rendőrségéről van szó, ahol Átlagos Józsi egyszerre járt általánosba az utcaseprőtől kezdve, a rendőrfőnökön át, a polgármesterig mindenkivel, akik közül legalább kettő rábólintott, hogy Mercuryra költsenek és ne valami olcsóbbra. Az meg a világon mindenhol rossz egy rendőrfőnöknek, meg egy polgármesternek ha az Átlagos Józsik és az ő volt osztálytársaik az utcaseprők haragszanak rájuk. A különbség csak abban van, hogy hány Átlagos Józsi – és volt osztálytársuk az utcaseprő – haragszik rájuk és nekik milyen a vérmérsékletük. (Lehet, hogy túlmagyarázom a dolgot, de tessenek kedves lenni az előző eszmefuttatásban a Fordot Opelre, a Mercuryt meg BMW-re behelyettesíteni és máris megvan a kelet-európai földrajzi koordinátákra alkalmazott, könnyű érthetőség.) Pontosan ezért az 1960-as évek végének Amerikájában a Mercury rendőrségi autók ha nem is voltak példa nélküliek, semmiképp sem voltak gyakoriak. Összesen 55 000 darab készült az 1968-as modellévben teljes méretű Mercuryból – ebben benne vannak a kétajtósok, a kombik és lenyitható tetejűek is – de arról nincs feljegyzés, hogy ebből hányat adtak el hatóságoknak.

 Az 1968-as Mercury katalógusnak, számunkra érdekes oldalai.

Miért nem Monterey?

A fentiek alapján joggal gondolhatnánk, hogyha már Mercury rendőrautót rendeltek, akkor az a belépőszintet jelentő Monterey volt. Akkoriban négy felszereltségi szint létezett a négyajtós Mercury szedánok közt. Drágasági sorrendben a legolcsóbbtól kezdve a legdrágábbikig ezek Monterey (3052$) Montclair (3331$) Park Lane (3552$) illetve Park Lane Brougham (nem találtam rá árat és úgy fest, hogy bár ez volt a „full extra”, talán az autó oldalán csak a Park Lane jelent meg névként). Ahogy a korabeli katalógust elnéztem, a legnagyob, „Super Marauder 428 V-8” névre keresztelt, 428 köbhüvelykes, azaz 7 literes V8-as blokk, amit 340 pacira taksáltak hivatalosan – nem hivatalosan meg gyanítom lényegesen több volt az, a kortárs Cougarban is hivatalosan 335 lovas volt a csúcs motor, a valóságban meg inkább 410 –, minden felszereltségi verzióhoz csak felárasan volt rendelhető. Így meg tudom megmagyarázni azt, hogy például a Missouri Állami Autópálya Őrség (Missouri State Highway Patrol) miért a Montereyt használta: az volt a legolcsóbb, ahhoz is ugyanúgy feláras extra volt a nagy erőmű, mint bármelyik másikhoz is az lett volna. Márpedig azt használta, amit az alábbi fotók is hűen tanúsítanak – még ha az ott szereplő autó „csak” egy replika, nem eredeti restaurált eredeti darab.

 Mintha a Matchbox erről vette volna a mintát!

 1968-as Mercury Monterey...

...a Missouri Állami Autópálya Őrség színeiben. A fantasztikus replikáról a képek a Curbside Classic-ról származnak.

Azt is meg tudom megindokolni, hogy a Matchbox miért a Park Lane-t mintázta meg rendőrautónak. Más volt az alapmotor. Pontosabban a teljesítménye volt különböző, maga a blokk ugyanaz, csak abban tér el, hogy hány torkos karburátort kapott, illetve milyen volt a sűrítési aránya. Így ami papíron a Park Lane-ben 315 lovat eresztett szabadon, a szerényebb felszereltségű változatokban 280-, illetve 265 lóra volt hitelesítve. Összefoglalva bizony volt olyan, amikor a Matchboxnál nagyon is pontosan tudták, hogy mit csinálnak és nem a később oly jellemző gyakorlatot követték, hogy azt a típust írták rá, amit az adott megmintázott autó kivitele maximálisan elviselt. Szóval szó sincs róla, hogy a Park Lane volt a „leg", ezért akkor „had szóljon”.

 1968-as Mercury Monterey.

 Mennyire jó lenne játszóautónak, úgy ahogy van!?

Modelfrissítés

A Matchbox két év szolgálat után váltotta le a Galaxie-t a Mercury Park Lane-nel, hogy a Regular Wheel verzió 1968-ban és 1969-ben teljesítsen szolgálatot az 1-75 sorban. Ez az autó ugyanazokon a fém-felnis, gumiabroncsos kerekeken jár, mint az ős-Mustang és megkapja az Auto Steer funkciót, mint testvére a Mercury Cougar. Viszont ebben már két rendőr teljesít szolgálatot, „akikkel” kapcsolatban az a nagyon sanda gyanúm, hogy merevítési szerepet is játszanak, minthogy segítenek a helyén tartani a szélvédő műanyagja (színtelen) fölé ültetett megkülönböztető jelzést. A verziók száma mindössze kettő, a fehér autón ugyanaz a matrica motívum tűnik fel, mint az előd Galaxie-n. Mint azon, itt is lehet kék és piros is a megkülönböztető jelzés, de az elterjedtség aránya pont fordított, itt a kék a gyakori (nem olcsó), a piros a ritka (mocskosul drága) a leosztás. Ha Galaxie-t dicsértem a múltkoriban, akkor erről egyenesen áradoznom kell. Elfogult vagyok, persze hiszen ez az egyik kedvenc Matchboxom, de hogy miért az elfogultságom, azt talán nem tudja jobban lefesteni más, minthogy megemlítem azt a részletet, hogy ott van az autó oldalán hátul a Park Lane felirat, fémből kidolgozva, nem festékből! (Az más kérdés, hogy atommikroszkóp kell az észleléséhez, olyan apró, de ettől még ott van!)

 Annyira remek, hogy ugyanazt a díszítést kapta, mint az elődje!

 Nem látszik annyira jól, de ebben már ketten ülnek. A hátulja felé meg ott a Park Lane felirat, mikroszkopikus betűkkel.

 A hátsó ablak nem sérült, hanem gyári hibás, egy légbuborék van benne. Mondjuk ilyet sem láttam még másik kisautón.

 Még a Mercury felirat is jól olvasható a hátulján. Jé, nincs vonóhorga!

 Közel azonos méretarányúak - 1:72 és 1:73 - de a Mercury sokkal nagyobb, 78 milliméter hosszú, a Galaxie csak 73.

 Ha minden igaz, akkor ez egy "E" típusú doboz.