A
kóborlással telt kempingévek véget érnek. Eljött
az az idő, amikor már nem lesz szükség többé a kinyitható
tetőmagasításra, a matracokra, a beépített gázfőzőre,
kisasztalra és ülőkékre. Véget ért a (vad)kempingezések kora.
Megöregedtünk. Ez rajtunk látszik, de a kis Volkswagen Type 2-en nem. Ő
még tartozna hozzánk továbbra is. Az idő, a helyzet, a
körülmények megváltoztak. Most már a gyerekeket cipeljük majd
vele biciklistől, babakocsistól, nagycsomagostul. Meg költözködünk
is majd vele...
A
második generációs Volkswagen Transporterrről már több szemszögből is volt szó, de én a kempingváltozatnak néztem kicsit jobban utána, jóllehet én éppen ezt a variációt szüntettem meg. A T2 talán egyik legszembetűnőbb ismertetési jegye a régi osztott
szélvédő helyett megjelent íves nagyméretű szélvédő (bay
window). A karosszériára jellemző további újdonság az oldalsó
tolóajtó, a lekerekített lökhárítók, a megváltozott első
homlokfal, új hátsó légbeszívók a D-oszlopon és az új
ablakok. Ekkor már 1,6 literes, 50 lóerős motor hajtotta.
Technikájában megemlíthető változások még az első
tárcsafékek, a nagyobb motorok számára megnövelt motortér. A
későbbiekben ennél a modellnél már megjelent az automata váltó,
a Bosch L-Jetronic befecskendező rendszer, hidraulikus szelepemelők
és a modellszéria vége felé már akár 2 literes 71 lóerős
motorral is lehetett rendelni. A Transportereknél mindig is sokkal
inkább a nyomaték volt a fontos mintsem a lóerők száma.
A Camper
a kempingezők számára átalakított változat volt, amit a német
Westfalia
cég
állított elő. Négy fő részére biztosított – ha nem is túl
kényelmes, de éppen elegendő – helyet a kempingezéshez. A
kinyitható ágyon két főnek, a fölbillenthető tető alatt újabb
két főnek biztosított alvóhelyet. Csomó rakodóhely, hűtő, mosogató és gáztűzhely tartozott az alapfelszereltségéhez. A
felbillenthető tető többféle változatban is készült, a
teljesen felemelhető vagy csak féloldalasan felbillenő változatok között isvolt differencia, attól függően, hogy hol voltak a tetőzsanérok,
illetve, hogy a tetőnek csak egy része volt felbillenthető vagy
akár az egész tető műanyagból készült. A különböző
változatokat különböző fantázianevekkel illették (Devon,
Viking, Westfalia, stb.).
A kocsi nagyon sikeres és strapabíró
lett, így a gyár aranyórát ígért annak aki 100.000 kilométert
teljesít az autóval, ezzel is hirdetve annak megbízhatóságát.
Mi sem bizonyítja jobban a kempingautó építés Volkswagen által is
népszerűsített módját, hogy a cég azóta is és a legújabb modellekből is mindig készít ilyen típusú kempingautót és ezt
a példát számos más átépítő cég is követi.
Mi
legyen hát a régi, jól bevált boxermotoros kisbusszal.
Átalakítjuk. A tetőnyílás befedjük, kis belső átalakítás
kell, új fényezés, sportosabb felnik és máris naprakész az örökifjú léghűtéses társunk. Biztosak lehetünk benne, hogy
továbbra is hű társunk lesz. És ezzel a megújult külsővel az
értékállóság miatt sem kell aggódnunk. Tartja az értékét,
sőt!
Mindez
a Matchbox léptékében a következőképpen zajlott. Adott volt a
kopottas donor, amit nem volt kedvem érdemes restaurálni, új
műanyag tetőt gyártani vagy szerezni, eredeti minőségében és
funkciójában helyreállítani, mivel a vitrinben már ott
büszkélkedik egy alig játszott ugyanilyen társ, eredeti
csillogásában. Viszont a kisbuszt eredetileg is kismillió
változatban gyártották – a fagyisautótól a létrás
tűzoltókocsiig – innen jött a gondolat egy fedett változat létrehozására. Bár már volt ilyenről szó, de talán az enyém is színesíti egy kicsit a matchboxos-volkswagenes világot.
A valóságban is jól áll neki ez a finom pasztellszín
Hátul figyel az újabb testvér
Ezért szétszedés
és festéktelenítés után sztrirol lapból kivágtam a tető
hiányzó darabját, amit némi ívesre hajlítás után pillanatragasztóval rögzítettem a
helyére. Mivel a tető vonala még nem illeszkedett tökéletesen, némi
tapaszolás+csiszolás következett, amíg elérte a tető a kívánt
simaságú ívet. A belső teret – a bevezetőben leírt
kívánalmakkal ellentétben – nem bántottam, mert remekül jó
állapotban volt és a megjelenés szempontjából nem igazán
befolyásolja a látványt. A kerekeket egy más léptékű, más
márkájú kisautóból kapta. Viszont remekül illett hozzá mind
méretben, mind megjelenésben. A finomságáról meg nem is
beszélve. Sokkal jobban illik a kocsihoz léptékét, méretét
tekintve mint az eredeti matchbox kerék.
A színét egy meglévő
T2-es színéhez próbáltam igazítani (L62 Ivory), de
meggyőződésem, hogy nem számít némi eltérés, a hangulatot
fontos elkapni, ahogy annak idején kinéztek a kisbuszok. Bár
létezett magyar
gyártású fix tetős T2,
ez egy kicsit más, talán leginkább a tuningolt kifejezés a megfelelő.
Kempingezünk vagy cipekedünk
A kerekek ugyanolyan vékonyak mindkét esetben
Tolóajtó a túloldalon
4 megjegyzés:
Az aranyórás sztorihoz egy kiegészítés: azt ne ma gyár találta ki, hanem a reklámügynökség. Azért, mert eleinte a minőséggel bajok voltak és ez volt az egyik csali. Azután, miután a minőség megjavult, abbahagyták az akciót, mert túl sok aranyórát kellett kiosztani. Forrás: Ogilvy a reklámról c. könyv, ha jól emlékszem.
Kösz a pontosítást, a lényeg, hogy a későbbi vevők már egy strapabíró és jól összerakott autóval indulhattak kempingezni.
Szép újjászületés, gratulálok a levezetéshez!
A szín, a kerekek... Remek, remek! Nagyon szép munka, nagyon tetszik!
Megjegyzés küldése