Különleges autók kicsiben: Matchbox MB-33 Datsun 126X

A Matchbox cégnek mindig is affinitása volt olyan autókat megmintázni kicsiben amik nem is léteztek, csak koncepcióautóként látták meg a napvilágot egy-egy példányban vagy akár csak papíron léteztek egy-egy tervpályázat részeként. A nagyközönség – pláne az internet-kor előtt - nemigen tudhatott bármit is a kisautók eredetijéről, legfeljebb a szerencsésebb szakemberek látták az esetleges bemutatók alkalmával vagy a külföldi szaksajtóban. De ők meg ritkán Matchbox rajongók. Ma sem egyértelmű néhány Matchbox modellünk eredete, némi kutatást igényel a mintajármű megtalálása. Némelyikről több, másokról kevesebb képes vagy írott információ maradt fenn. Ezért is jött az ötlet, hogy utánajárjunk néhány ilyen modell eredetének. Az ilyen szempontból körüljárt Matchboxokat a "Különleges autók kicsiben" rovatban találhatjátok ezentúl.

Mivel az Alfa Caraboról már volt szó, tekintsük azt a sorozatunk nulladik, bevezető darabjának, rovatunkban hivatalosan az első ilyen különleges, nem sorozatgyártású de valós autó a Datsun 126X következik. A Matchbox többféle színben kiadta, a legismertebb az élénksárga és a szürkéskék, de volt neon és agyonmatricázott verzió is többek között. Az élénksárgával inkább a vásárlókat szerették volna megragadni véleményem szerint, erre utal, hogy az ablakát is narancsszínűre készítették a csillogó ülésekhez, így még jobban világít, kínálja magát a lapos formájú kocsi. A másik, a szürkéskék árnyalattal az eredeti – hasonló színű - autó színére is történik utalás. De vajon mi alapján készült ez a kisautó? 

A kis légellenállás elérése mindenképpen fő projektcél lehetett

Nézzük a történetét! 1970-ben vagyunk, Japánban. A Datsun - mai nevén Nissan - az egyébként szokásos gyártás előtti utolsó változatú prototípusok mellett bemutat egy inkább csak néznivaló tanulmányautót. Olyat, ami akkor születik, ha a tervezőknek nincs túl sok munkájuk, elengedik magukat és a jól fizetett képzelőerejük folytán néhány korábban látott fantasztikus film vizuális emlékeként papírra vetnek ilyen nagyon-nagyon a jövőbe mutató karosszéria vonalakat az aktuális autókiállításra. A Datsun volt az egyetlen japán autógyár akkoriban, amelyik még nem mutogatott a jövőt idéző, távolba mutató dizájnokat az autókiállításokon. Ezzel a 126X jelű modellel kezdődött egy új éra.

Az emberekhez viszonyított aránya jól mutatja, hogy nem egy kis méretű kocsiról van szó, hanem a felső kategória tagja szeretne lenni

Azok a bizonyos kopoltyúk jól látszanak, csakúgy mint a szellőzőlamellák. A lámpák fölötti rész egész más eredetiben mint a modellen. Az eredeti színre itt is csak következtetni lehet

Azért a rávetített projektrajz és az életnagyságú jármű között is akad már eltérés

Az autó vonalai lenyűgözőek voltak, az elejéről a tetején át a kocsi végéig vezető lendületes élek kifejezték az autó laposságát és szuper áramvonalasságát. Látszott rajta, hogy az aerodinamika volt a kiindulási pont és nem a hagyományos értelmezés szerinti autó. Már az ajtónyitás is ezt mutatta a nulladik másodpercben. Az egész szélvédő+oldalablakok+tető+oldalpanel az ablak előtti masszív zsanéro(ko)n egy darabban nyílt fölfelé. Egy másik ilyen - kissé furcsa és még ma is inkább érthetetlen érdekessége a kocsinak  az első szélvédő és a kocsi eleje között húzódó perforált rácsos sáv. Emögött színes lámpák voltak, így - a tervezők elmélete alapján - a gyalogosok és a környezet is tudta, hogy éppen mit is csinál az autó (?). Piros fény lassításkor volt, zöld fény a gyorsításnál világított, a sárga fény pedig az állandó sebességet jelezte. Háromliteres, hathengeres, hátulra keresztirányban - és a lapos hátsó rész miatt erősen döntve - beépített motor hajtotta (volna).

Összehasonlítások Nr.1

Összehasonlítások Nr.2

Összehasonlítások Nr.3

A Matchbox mérnökei sem igen tudtak mit kezdeni a végtelenül egyszerű, közepesen elhasznált szappan alakú autóval. Mégis a színekkel operálva egy igen vonzó kis autó kerekedett belőle. És itt most nem a penészkék karosszériára gondolok a fekete átlátszatlan műanyag ablakokkal. A másikra, a többek által ismert sárgára. Ami még egyszer lángokkal felmatricázva is kiadásra került. Talán az sem túlragozott, ha azt mondom, hogy a natúr sárga szebb, mint az eredeti bemutatóautó. Nagyban földobja a színes szélvédő és a mögötte csillogó belső tér a látványt. A motorházfedél nyílik – technikailag szükséges ámde kissé túlméretezett – zsanérokon. Talán még szebb lett volna az összhatás ha a komplett első ajtó nyílt volna meg, de ezt valószínűleg nem lehetett volna olyan egyszerűen megoldani (egyetlen zsanéron) mint a hátsónál tették.

Klasszul nyílik a hátulja, jól látszik a hátsórész kialakítása is a gyártási pontatlanságokkal együtt

A kocsi arányai becsapósak, hiszen egy kétszemélyes Lamborghini Countach fazonú autót tartunk a kezünkben viszont ez egy négyszemélyes méretű – felső-közép kategóriába sorolható – autó. A két hátsó ülés nem is szúr szemet elsőre, pedig ott vannak a helyükön. Sajnos az eredeti autó fotóin nem lehet a belső térből szinte semmit sem látni, így el kell hinnünk, hogy a Matchbox tervezői látták az eredeti belsőt és az alapján rittyentették a kisautóba ezt az érdekes alakú kormányt. 

A beltér egy része a furcsa kormánnyal

Stílusában tökéletes, akár így volt, akár nem. Viszont szót kell ejteni a valós és a modell autó arányairól. Ez az összehasonlítási szemlélet már-már negatív és kekeckedő védjegyemmé válhat a korábbiakban írtak alapján is, de nem mehetünk el az arányok mellett szó nélkül.  Az ismeretlen eredetű autóknál ez nem szúr szemet, de ha valaki már látta az eredetit, akkor a szépérzéke tiltakozhat egy hangyányit. A montázsokon látszik a differencia, azt kár ragozni tovább. Maximum az esetleges mentségeket lehetne elkezdeni összegyűjteni, de minek.

Az a bizonyos arányeltolódás itt jól látszik. A fix pont az első kerék, a többi onnantól már csapong

A narancs alváz is egy telitalálat, mert szerepe van az autó optikai megjelenésében. Ugyanis – az eredetihez hasonlóan – tulajdonképpen bikolor, azaz kétszínárnyalatos a festése. Mint az eredetinél, itt is az autó – eltérő színű - alja kúszik föl - a nulláról - az egyre emelkedő övvonalig. A külsejét végigbogarászva néhány érdekesség ötlik szembe. Az első bukólámpákat teljesen lehagyták, viszont egy irgalmatlanul ronda és erőszakos sorja maradt ott az öntőszerszám részek találkozási vonalán. Ha egy kicsit máshol illesztették volna... Az eleje rendben van, az érdekes lépcsős mini homloklap kiképzést is tökéletesen átvitték kicsibe. A színes lámpákat rejtő rácsozat kidolgozása a helyén van, ennél többet itt nem várhatunk ettől.

Matchbox a Matchbox pódiumon

Dinamikus!

Nem sok kiálló részletet lehet rajta találni, de vajon hol lehet kilátni belőle?

A futóműbe is belevitték a finomságokat. Elöl szélesebb, hátul keskenyebb a kerék nyomtáv, mivel a hátsó kerékre finoman rátakar a karosszéria. Mint az eredetin. Finoman rugózik jól gurul mint minden ilyen kerekű kortársa. Hátrafelé haladva megtaláljuk a lapos kopoltyúkat kopoltyúimitációkat is. Itt a Zaporozseccel ellentétben hátrafelé nyitottak - tehát az elvezetést segítik inkább -, és jóval szerényebb méretűek. A hátsó lámpát kicsit egyszerűsítették, de teljesen ésszerű mértékben, így elfogadható. A lamellás hátsó szellőzőelemek is a helyükön vannak, viszont az autó hátsó felén levő, eredetiben legalábbis sűrű rácsozású panelt még jelzés szinten sem ábrázolták. A kipufogó rész elfogadható, viszont a motorház fedél nyitófüle nagyon bizarr és ha első ránézésre nem is tűnik fel az idegensége, később rádöbbenhetünk, hogy az ebből a szempontból őskövületnek számító Volkswagen bogárnál láthatunk valami nagyon hasonló izét a rendszám fölött.

Fogadjuk el ilyennek a motorteret, bizonyságot úgysem kapunk

A motorház fedelet kinyitva ott figyel az elég jól kidolgozott motor. Ez a motortér lehet aztán az igazi „fantasy”. Mivel a bemutatópéldányban nagy valószínűséggel nem is volt motor, ennek a fertálynak a matchboxos kidolgozása a képzelőerőre és a leírásokra volt bízva. Szerintem jól megoldották a dolgot. 

Szép!

Összességében egy nagyon kulturált kisautót tarthatunk a kezünkben. Kis kidolgozási visszásságai ellenére biztos, hogy az eredetinél sokkal nagyobb visszhangot és népszerűséget kapott a játszók és a gyűjtők körében. Az én példányom egy "aligjátszott" verzió, a legnépszerűbb színben.

Reflektorfényben a Datsun 126X

A sárgák és narancsok orgiája

Különleges autók kicsiben rovatunk eddig megjelent posztjai:
Alfa Carabo
Datsun 126X
Dodge Charger Mk lll.
Vauxhall Guildsman