Mások gyűjteményei: Matchbox - Dream Halloween Routemaster Bus

Mivel a mai napra esik Halloween, így stílszerű volt, hogy a Matchbox egyik, erre az alkalomra szánt kisautóját tárjuk elétek - Ati73 gyűjteményéből. Azt, hogy mi fán terem a Matchboxnál a Dream Halloween sorozat, azt már egy London taxi kapcsán megírtuk, illetve már a tavalyi modell, az Aqua King is szerepelt nálunk . A mostani páciensünk az Austint követi a sorban, ugyanis ez 2008-ban jelent meg, mint az alapot adó Routmaster névre keresztel busz is. Maga a tömegközlekedési eszköznek szánt jármű többször is felbukkant a blog hasábjaink, így kiindulásnak ezt a bejegyzést ajánlom a bővebb információ begyűjtéséhez, aztán itt egy piros-fehér, de volt klasszikus teli piros is. Visszatérve azonban a jelenlegi kivitelhez elmondható, hogy igencsak felextrázták festésügyileg, tele van tarka mintákkal és feliratokkal. Persze a plexi doboz itt is megtalálható, aminek a talpa kivételesen nem fekete színű és kartonból készült dekorációt sem kapott. Cserébe viszont a plexi hátsó része kapott két szellemet.

Matchbox - Dream Halloween Routemaster Bus 2008-ból

 "13-as Busz", "Spirituális Találkozások" és "Túl a szokatlanon!"

 "Túl a szokatlanon!", "Spirituális Találkozások", "Veszély", "Szokatlanul jelenésszerű!", "A fejek forogni fognak", "Itt nyisd ki tartalék csontokért és tartalék (test)részekért", "Óvatosan nyisd ki!"

"Spirituális Találkozások", "13 Túrák és amik nem", "Veszély", "13 Vámpír 1 (mint házszám) és Sikoly utca".

Matchboxon kívüliek: Majorette No. 257 - Mazda RX-7

Bevallom töredelmesen, elég sokáig halogattam ennek a bejegyzésnek a megírását, igaz magam sem tudom miért, hiszen porsche már közölt egy rendkívül jó összehasonlítást egy Matchbox és egy hazai Metal Playmobil között. Az előbb linkelt bejegyzésben az eredeti autó történelme is tárgyalásra került, így azzal sem kell foglalkoznom. Szóval tényleg nem tudom megmondani, miért van az, hogy nyáron lefotóztam, de a képek és a hozzájuk tartozó bejegyzés nem került a blog hasábjaira.

Franciás japán

Az első verzió 1983-ban kerül a Majorette katalógusába, öt évvel az eredeti típus gyártásának megkezdése után, gyönyörű filigrán háromküllős kerekekkel, citromsárga színben, borzasztó kék-ezüst mintával. 1984-re az alapszín narancssárgára változik, gurulási alkalmatosságnak pedig megkapja a vitatott "úthengerkereket". Sokan hupililát látunk tőle, másoknak tetszik, én úgy vagyok vele, hogy van olyan típus, ami alatt szódával elmegy, de ez nem az.

A kidolgozására ezen kívül nincs panaszom. Szépen hozza a 80-as évek Majorette-jeinek szintjét. Nincsenek eltúlzott részletek - a kerekeket leszámítva -, de kirívó részletességet sem várhatunk el tőle. Azért az első verzióból szeretnék egyet.

 Ugye, hogy szörnyű a minta és a kerék?

 Hátulról teljesen rendben van.

 Nézzétek meg, hogy kilógnak a karosszéria alól a kerekek. A körzeti meghízott már rég bevonta volna a forgalmiját, ha találkozott volna vele.

 Belülről rendkívül egyszerű, de legalább a kormány nem pizza.

Az alvázat már nem tudom, miért fotóztam le.

Átalakítás: Matchbox MB-41 Ambulance

Ilyen állat nincs is, mondhatnánk. És mondhatjuk is, hiszen csak most lett, és csak nálam létezik ez a dobozos mentőből kialakított színpadi teherautó. Hozzám került az Ambulance (MB-41) és mivel igazán nem tetszett a kocsi aránya és formája, a példány kellően lepusztult is volt, könnyen vettem a bátorságot az egyébként meredeknek tűnő átalakításhoz. Így lett belőle egy kicsit poénos teherautó. 

Show car

Bár a kocsi aránya így sem javult sokat, esetlensége ugyanaz mégis egyedibb lett. Természetesen egy virtuális show jármű készült belőle és nem egy hétköznapi munkagép. Arra ott vannak a hatékonyabb kialakítású teherautók. A showautóknál a feltűnőség a lényeg, így vagy úgy. Azt gondolom ez a szempont kipipálva.

Próbáltam utána kutatni, hogy a MB által adott „fantáziadús” megnevezés (Ambulance) vajon milyen autómárkát takar (én is Chevyre tippelek a fotók alapján de lehet akár GMC vagy Ford is tudván, hogy bizonyos szinten csak kisebb dolgokban, design elemekben különböznek az autók arrafelé, a szerkezetük nagyjából azonos, rengeteg kompatibilis alkatrésszel), de csak igen kis esély volt így a megtalálására. A szemre legközelebb eső eredetiket (?) a fotón mellékelem. 

Ford a Hazárd megye lordjaiból

Egy GMC

A lényeg, hogy a bódé tetejét el kellett távolítani, csak a lecsökkentett magasságú oldal és hátsó falak maradtak. A sztirolból készült platókialakításnál a kerékívekkel nem foglalkoztam, így kissé magasabbra került a szintje, mint a valóságban lehetett. 

A romos mentőautó kibelezve, hiányosan

Szétműtve, átalakulásra felkészülve

Vágáshoz megjelölve

De úgy gondolom, hogy egy bemutatókra készült teherautónál ezek a kevésbé lényeges dolgok nem számítanak, sőt! Ráadásul, így még jobban ki lehetett emelni a hatalmas plató böszmeségét. A plató bordázottságát karcolással imitáltam. A fülke hiányzó hátulját is sztirollapból faragtam a helyére, viszont ahogy az ilyen autóknál gyakran előfordul, a hátsó lenyitható ajtó elmaradt.

Durva vágás után, csiszolásra várva

Csiszolás és tapaszolás van folyamatban

Plató és fülkehátfal van készülőben

Felkerült az alapszín

Összeállításhoz és matricázáshoz előkészítve

A kéttónusú, enyhén metálos szürke színezést a piros matricázással illetve a piros felnikkel ellensúlyoztam. Az ablakok eredetileg kékek, és homályosítottak voltak. Ezek egy fényes fekete festést kaptak, a dögös, sötétített ablakok imitációjaként.

A teljesen eltérő felfogásban újrakészített autó - szemben a korábbi pozíciójával a „balesetes helyszínekkel” - így már show környezetben is megállja a helyét.

A behemót hátsó így még nagyobbnak tűnik

Szépen csillan a metálfény

Az érdekes utak számomra a színvilágukban érdekesek ezúttal. Mindkét esetben a napfényben játszó szürke fémfelületek ragadtak meg amikor fotózáshoz kerestem a metálszürke árnyalatokkal boldogított kisautónak megfelelő hátteret. Ezúttal sajnos nincs show környezet, amiről maga az autó szól de az alufelni és a bádogkád esetében is elég sok párhuzamot fedeztem fel a szürke fémes színek orgiájában. Nem tudtam kihagyni hát a techno környezetet, így születtek meg az "érdekes utak".

Érdekes utakon járva v1

Érdekes utakon járva v2

Szolgálati Közlemény: Személyi változások

Jó hírünk van, csapatunk újabb taggal bővült! Wmormo neve a közelmúltban itt megjelent, remek átalakításai kapcsán lehet nektek ismerős. Szerzőtársaimmal teljes egyetértésben úgy gondoltuk, hogy aki ilyesmik elkövetésére képes, annak itt a helye köztünk! Wmormo elfogadta a meghívásunkat, úgyhogy hamarosan jelentkezik is majd az első, saját neve alatt megjelenő anyaggal.

Matchbox Ford Crown Victoria Police Car

Teljesen felesleges taglalnom, hogy a Crown Vic mi fán terem, visszatérő vendég nálunk, szeretjük. A Ford Crown Victoria Történelmi Kitekintő Kéktúrát innen tessenek kedves lenni megkezdeni ha mégis újdonságként hatna és felkeltené az érdeklődést! Köszönjük! Ez a második generációs Crown Vic nem az 1-xxx sorokban jelent meg, hanem egy egyébként meglehetősen feledhető, 2009-es, rendőrségi ötös csomag, illetve egy 2010-es vegyes, amúgy egészen jó tízes csomag lakója volt. Ami nagyon tetszik benne az a fekete-fehér festés, és a fekete hatküllős felnik. Ami kevésbé tetszik, az a „Matchbox megyei seriff” téma. Ízlés kérdése, de nekem ez a „Matchbox Megye” nagyjából annyira erőltetett, mint a Dolly Roll Tipi-Tapi Dínója, de ha létezik Matchbox Kerület, akkor Matchbox Megyével is meg kell barátkoznunk, ez van.

 Ezek a kerekek büntetnek, na!

 Matchbox Megye seriffje. Hát...

 Az ön megyéjét szolgálja... Ahamm... Huhh, ez ilyen poros volt, amikor lefotóztam? Ciki!

Matchboxon kívüliek: MC Toy - Renault 25 V6 Turbo

Még a Majorette-féle Renault 25-ös bemutatójánál említettem, hogy fogok egy jobb megoldást mutatni az első generációs típus orr-részének kialakításával kapcsolatban. Mivel többlaki életet élek, el kellett telnie ennek a néhány hónapnak, hogy ismét hozzám kerüljön a mostani bejegyzés címében említett kisautó.

Sajnos nem akadtam nyomára, mikor jelent meg, de gyanítom, hogy a 80-as évek közepe-vége környékén. Érdekes belegondolni, hogy a kínai játékautók gyártása sokkal hamarabb hozta az elfogadható szintet, mint a valódi autóké.

 Sokkal jobban hozza az eredetit az első fényszórók kialakítása, mint a Majorette-féle.

 Hátulról viszont egyik sem az igazi, de itt is az MC Toy viszi el a trófeát a műanyag lámpatestek miatt.

 "R25 V6 Turbo" - Büszkén hirdeti, hogy a csúcsmodellel van dolgunk. Kicsit bazárinak tartom ezt a feliratozást és csíkozást, de láttam már belőle pluszfestés nélküli szürkét, illetve bordót és sötétkéket is. Azok azért elegánsabbak.

Matchbox MB-66 Chevy Stepside

A cím remélem nem vezetett félre senkit, ugyanis a már jó pár alkalommal fellépő 1975-ös Chevy Stepside pickup-ról van szó - azon belül is az ide év első variációjáról -, csak a blisteren spóroltak a karakterekkel. Ha már szóba hoztam a csomagolást, akkor felhívnám arra is a figyelmet, hogy míg például a tavalyi kiadás a papírján magáról a Matchboxról volt egy rajz, az idein ez lecserélődött az igazi autóról készült grafikára. Természetesen a festése már egyezik a kisautón is megtalálhatóval, ami metálkék lett, világoskék dekorációval. Ez az összetétel már ismerős lehet rendszeres olvasóinknak, főleg ha a Blue Horse céges logót is megemlítem, amit egy Volkswagen T2 Bus-on láthattunk először - sajnos hirtelenjében nem leltem meg, ezért nem lett közös fotó. A kerekek tekintetében a Chevy ismét krómfelniket kapott, szerencsére a kisbuszon látható kékítés nélkül. Az autó elején és hátulján semmi egyéb dekoráció nem kapott helyett, de ezt az alap modelleknél már megszokhattuk. 

Szerencsére továbbra is rendelkezik vonóhoroggal, amit gyorsan be is fogtam, és stílszerűen egy Pony trailert kötöttem rá, ami lovak nélkül érkezett hozzám a szomszédból. Szerencsére a kolléga jó áron adta, a pár pontkopást gyorsan ki is javítottam rajta, az elején levő görbülettel viszont nem mertem foglalkozni. Szerintem ez gyári hiba lehet, én úgy gondolom, hogy kicsit nagyobb erővel szegecselték össze, mint kellett volna. A festését tekintve nem nagyon követi a kisteherautóét, ami mondjuk egy csöppet sem zavar, ettől függetlenül jól mutatnak együtt. Persze üresen nem lenne az igazi, így került hozzá egy fehér lovacska is, pittlaren felajánlásából - ezúton is köszönöm. Ezzel sikerült összeállítani egy kiváló kis szettet, ami nagyban megnöveli az egyes darabok játszhatóságát - remélem Mattelék figyelnek.

 Ez a második Blue Horse-os jármű a kínálatban

 Ha már egyszer lovas témájú és van vonóhorga, akkor miért ne kötne rá az ember egy lószállítót nem?

 A Matchbox MC-7-es Motorcity Farm Set tartozéka volt ez az utánfutó

 Már csak egy lovas gúnyába öltözött figura kéne ide

Matchbox MB-66 Chevy Stepside

Matchboxon kívüliek: Johnny Lightning #242 - 1955 Chevrolet Nomad

Az 1957-es Chevy Bel Air-ek – és egy, illetve két évvel fiatalabb bátyjai – iránti rajongásom nem újdonság hevenyészet webnaplónk visszatérő olvasói számára. A fenti linkre nem csak azért érdemes kattintani, mert szemenszedett lekattintáslotyók vagyunk, hanem mert ez alkalomra egy a korát jelentősen megelőző testvérét szeretném bemutatni, így tán nem árt felidézni, hogy mi fán is terem.

Nomád

Őrülten nehéz megmondani, hogy az 1955-ben debütáló Nomad pontosan mi is. Azt egyszerűbb, hogy mi nem. Nem egy egyszerű személyautó alapú áruszállító, hiszen arra a Chevroletnek volt a 150-es, meg a 210-es sorozatból is – akkor a felszereltségi szintek úgy néztek ki náluk, hogy 150, 210, Bel air – megoldása, ablakok helyett lefalazva, ahogy kell. Nem is ablakokkal felextrázott áruszállító, mert az meg a Handyman volt, szintén 150-es és 210-es felszereltséggel. Nyilvánvalóan nem családi kombi, mert annak magyarázatra nem szoruló okokból négy ajtaja van. Ilyen is van, az a Townsman – bár lehetséges, hogy az csak 210-esként – meg a Beauville, ami meg megkapta a Bel Air felszereltséget. Szóval ezek mind nem a Nomad.

 1955-ös Chevrolet kombi katalógus. A borítón a zászlóshajó, a Nomad.

 A második-harmadik oldalak is javarészt a Nomadról szólnak.

 A negyedik-ötödik oldalon ott a többi testvére is. Itt jól látszik, hogy a Nomad miben más, mint a többiek.

A hátsó borító mi másról is szólhatna, mint megint a Nomádról.

Ez nem szerepel a katalógusban, mert az személyautókról szól, ez meg egy Van. Egészen pontosan 150-es sorozatú, 1955-ös Chevy Van.

Minek nevezzelek?

Átnéztem egy csomó korabeli GM brossúrát és technikai leírást, össze-vissza hol csak Nomadnak, hol meg Nomad Bel Airnek, máshol meg Nomad Bel Air Station Wagonnak hívják a drágát. Magán az autón oldalt, egészen hátul szerepel is egy Bel Air felirat, szóval valószínűleg a középső változat lehet a helyes megfejtés. Én minden esetre innentől mosom kezeim abban a kérdésben, hogy mi is a neve ennek az autónak.

Ez mi ez?

Akkor mi? Akármennyire bénán is hangzik, a Nomad egy kupé-kombi, amit telepakoltak minden olyan extrával, mint a táplálkozási lánc csúcsán álló kupé párját, a Bel Airt. Hogy még jobban elkülönüljön a testvéreitől, a b-oszlopot megvastagították és megdöntötték, ugyanannyira mint a hátsó ajtót és szélvédőt. Nem kétséges, ettől sokkal jobban néz ki, de bizonyosan pocsékolja a rendelkezésre álló helyet, amitől minden normális asztalos, vízvezetékszerelő, vagy bárki, aki munkakombit használ, bőszen szentségelt volna. Szóval a Nomad az egy kétajtós, jól felszerelt, nem különösebben praktikus kombi. Önellentmondás? Hát persze! Hogy kinek szánták mindezt 1955-ben? Én bizony meg nem tudnám mondani, de szerintem a GM-nél sem tudta senki. Ma már könnyen rávágjuk, hogy olyasvalakinek, aki sportos életmódot él, be akarja tenni hátra a golfütőit, a síléceit, a kempingcuccát, a hegymászó felszerelését és nem akar lemondani a kényelmi felszerelésekről, nem akarja a beltér szövetborítását vinylre cserélni, és ez a második, játszó autója. Na de 55-ben? A szörfösöknek egy új autó túl drága móka lett volna.

A vége a történetnek az lett, hogy bár a közönség értékelte a Nomadot, az eladások közel sem voltak olyan rózsásak, mint ahogy a GM remélte. Mindössze 8368 darab fogyott belőle – és ezzel az első generációnak számító, de markánsan eltérő kinézetű 56-os és 57-es modellhez képest ebből ment el a legtöbb –, míg a szerintem hozzá legközelebb álló Handymanből is 17 936. Hogy értsük, hogy ez mekkora érvágás lehetett a GM-nek, látnunk kell, hogy a két- és négyajtós kombi változatok – beleértve az áruszállítókat is – mindössze kétféle karosszériaváltozatot adnak ki, míg a Nomad egy a többiektől jócskán eltérő harmadikat. Irgalmatlan sokba kerülhettek a szerszámok és nem hiszem, hogy a Nomad visszahozta a befektetést. Abban az évben egyetlen Chevy volt, ami rosszabbul fogyott, mint a Nomad, mégpedig egy bizonyos üvegszál karosszériás sportkocsi, bizonyos Corvette. Abból mindössze 700 darab – nem írtam el – kelt el, és így nagyon kevésen múlott, hogy egy autóipari legenda meg se szülessen. Persze, ez már egy másik történet, melyet elmeséltünk már egyeszer. Biztos, hogy a Nomad szép, de egy kombi nem praktikus két ajtóval.

Az 1955-ös Nomad a motorháztető alatt is olyasmit hordott, amivel nem kellett szégyenkeznie a gazdájának. Mindössze egyetlen blokkal, a 265 köbhüvelykes (4,3 liter), V8-as small blockkal (bruhaha) volt rendelhető, de ez háromféle változatban is érkezhetett. A kéttorkú karburátoros alapváltozat 162 lóerőt tudott, a „Power Pack” opció a négytorkú karburátorával és más teljesítménynövelő extrákkal már 180 pacit adott le, míg a modellév közben bevezetett „Super Power Pack” opció, magasabb kompressziójától már 195 paci szaladgált a motorban. Váltóból a háromsebességes manuális volt az alapváltozat, de kínálták 3+1 (overdrive) manuálissal, illetve mindössze kétsebességes Powerglide automatával.

János legyen...

A Johnny Lightning 2000-ben, még a Praying Mantis éra alatt dobja piacra az 1955-ös Chevy Nomad értelmezését. Ha minden igaz, akkor pont e post tárgya, a White Lightning sorozatba tartozó – ami nagyjából annyit tesz, hogy fehérfalú abroncsai vannak –, kék-fehér verzió a premiermodell. Hogy rövid legyek: nem tudok belekötni. Az arányok jók, a kiemelések és az apró részletek ott figyelnek a helyükön. Még azt is megkockáztatom, hogy a későbbi Nomádok – merthogy elkészítették az 1956-ost és az 1957-est is – közül is ez sikerült a legjobban, a többi 1955-ösről meg nem is beszélve. Irtózatos csicsahalmot sikerült erre a remek öntvényre szabadítaniuk a későbbiekben, ami meg amúgy elfogadható kivitel lenne, valahogy – szerintem legalábbis – nem mutat olyan jól, mint ez. Igaz, van egy „félkész projektautó” változat, amit nagyon szívesen birtokolnék. Extra, hogy a motorháztető nyílik és odabent megcsodálható a V8. A háromhüvelykes kategóriában szerintem ez a legjobb 1955-ös Chevrolet Nomad értelmezés – legalábbis eddig. Érdemes ránézni a Greenlight 55-ös Bel Air-jére, hiszen a két autó az a-oszlpig ugyanaz – mármint az eredeti, nem úgy értem, hogy a két kisautógyártó cég másolta volna egymást. Ugye, hogy a Johnny Lightning messze jobb?

 Rengeteg apró részlet mind a helyén és az arányok is jók. A motorháztetőn azt a valamit az amerikai Chevy szleng időnként madárnak hívja. Ördög tudja, én még nem láttam madarat a szárnyai végén két függőleges vezérsíkkal.

 Ott lakik a V8!

 A fehérfalú abroncsai miatt tartozik a White Lightning sorozatba.

 És igen, még a kormánya sem csak egy pizza!

 A hátsó végén ott a Bel Air felirat, mint az eredetin. Akkor most hogy is hívják ezt az autót pontosan?

Egy ilyen helypocsékoló hátsó kialakítástól minden jó munkásember szentségelt volna, de vitán felül szép.

Mások gyűjteményei / Felújítás: Matchbox MB-39 Mack CH600

A nagy gondolatok bizonyítottan egyszerre születnek meg a nagy koponyákban. A napokban újabb e-mail érkezett. Marci egy a szívemnek igencsak kedves Convoy vontatót, egy Mack CH600-ast hozott vissza a halálból. A képek magukért beszélnek.

Nos, hát ezt bántották!

Az orrán lévő csíkokból azt gondolom, hogy ez egy CY-29 Mack Aircraft Transporter elején ékeskedhetett. Nem a legritkább Convoy a világon, de nem is nevezném gyakorinak.

Ha fizetnének érte, akkor sem tudnám így lekoptatni.

Itt jöttem rá, hogy erről a darabról hiányzik a kémény.