Matchboxon kívüliek: Majorette No. 257 – BMW 325i / BMW 325i Police

Muszáj már megint comingoutolnom: Én kedvelem a BMW-ket és gyanítom, hogy ezzel nem szorulok kisebbségbe – már hallom is lelki füleimmel, hogy valaki beküldi, hogy „De, béemvészexuális vagy!” Aztán már egy jó ideje az is van, hogy nem kisautógyártóért lelkesedem és vásárolok vakon, hanem az adott megmintázott modell után, úgyhogy naná, hogy jó régen felkerült már a radaromra a Majorette BMW felhozatala.

E36

Azt korábban már tisztáztuk, hogy a tudományos bémevéiológia a gyári projektkódjuk alapján különbözteti meg a bajor gyártó modellgenerációit, aminek a formátuma egy E-betű és egy szám. Ahol az E-bötű a német „Entwicklung” (fejlesztés) kifejezésből jön, a szám pedig simán egy sorrendet jelöl. DE! Mikor elérték azt a pontot, hogy az E-után három számjegy kellett volna hogy álljon, átálltak az F-kódokra. (Mekkora kiszúrás lenne a BMW-sekkel – gyáriakkal és komálósokkal egyaránt – ha elhitetnénk velük, hogy ez nem attól van, hogy az ABC-ben rögtön az F-jön az E-után, hanem mert magyarul az entwicklung az fejlesztés és mostantól kötelező ezt a kifejezést mindenkinek tökéletesen, akcentus nélkül elsajátítani kiejtésre?!) Elkalandoztam!

BMW E36-ok egymás közt. (A forrás a képen.)

Lényeg a lényeg, hogy eddig e lapokon a hármas szériából a negyedik, 1998 és 2006 közt regnáló generáció (E46) felülreprezentált volt, hiszen megmintázta kupénak a Majorette – még MAGYAR mentőorvosi változatot is fantáziáltak belőle francia barátaink –, civil négyajtósnak (is) meg a Matchbox. Ezen kívül 3-as BMW ide még nem tette be a kerekét. Mostanáig.

Az E36 az egyel korábbi, azaz harmadik generáció, mely 1990/1991 – 1990-ben már piacra dobták, mint 1991-es modell, de ilyet már sokszor láttunk, az amerikai piac sajátosságaként – és 1999 közt tartózkodott a BMW kereskedőknél új autóként. A főbb jellemzőit tekintve ugyanaz, mint az összes többi 3-as: amerikai mércével kompakt, motor elől, hátul meg hajt. Karosszéria verziókat tekintve kabrió, kupé, négyajtós limuzin, kombi (béemvéül ez a Touring), illetve a 3-as szériában ezzel a generációval debütáló, háromajtós kompakt. A motorválaszték zavarba ejtően sok kombinációt ad ki annak függvényében, hogy földrajzilag hová szánták az adott autót, illetve hogy melyik karosszériaváltozatról van szó. Ez ügyben ajánlanám a Wikipédia végtelennek tűnő táblázatait áttekintésre. Váltóból már egyszerűbb a helyzet, 5-, vagy 6 sebességes manuális, illetve 4-, vagy 5 sebességes automata.

 Gyári promóciós videó az E36-ról.

Made in France

Valamiért én hajlamos vagyok a lépcsőshátú E36-osok formájába belelátni azt, hogy a vonalaikat baltával teuton harci szekercével faragták meg – különösen a nem színre fújt lökhárítós kivitelűeknél érzem ezt. Pontosan tudom, hogy ez ellentmondás, de ez nem jelenti azt, hogy nem tetszenének! Valahogy úgy vagyok én ezzel, mint Csodabogár a Tigris tankkal, na. Amitől a Majorette értelmezését én remeknek találom, az pont ez, hogy ez az érzés nekem itt visszajön.

Erről beszéltem nyuszómuszó az előző bekezdésben.

A katalógusaimat átnézve az első alkalom, amikor a civil verzió „NEW” kiemeléssel megjelenik az az 1993-as brosúrában van, a német rendőrségi változat meg 1999-ben bukkan fel először – a száma mindkettőnek 257.

Akkori és mai mércével is jók. Fém alváz, rugózó kerekek, sok apró részlet nem festékből, hanem a karosszéria fémjéből, az első világítótestek meg a szélvédő műanyagjából kialakítva, az első szélvédő anyagából van belső visszapillantó tükör is, és még az első ajtók is nyílnak. A beltér elég gyenguska, ilyen kormány kivitelezést még életemben nem láttam, egyenesen röhejes – remélem sikerül majd lefotózni úgy, hogy látszódjon is – de ez az összes baja. A rendőrségi változat kapott megkülönböztető jelzést, de olyan módon, amit tán évtizedek óta nem szokás: a karosszéria anyagából kialakított fém puklit festették le pirosra. Ezzel lehet, hogy vitatkozni fogtok, de nekem bejön ez a megoldás – az, hogy golyóálló, az biztos.

„Régen minden jobb volt”

A 3-as BMW-nél egészen magától értetődő, hogy elbírja a „Polizei” változatot és őszintén szólva nem is értem, hogyha valami ennyire egyértelmű, miért nem üti le a labdát manapság a Mattel istállóba tartozó két cég. Hogy a nagy gondolatok egyszerre fogalmazódnak meg különböző koponyákban, mi sem bizonyítja jobban, hogy valamelyik külföldi oldal „mit kérdeznél a Mattel termékfejlesztőktől” postjához valaki beküldte a kérdést, hogy vajh' miért csak rendőrségi változatok készülnek a Subaru Imprezákból, a kézenfekvő civil, illetve még kézenfekvőbb versenyfestésű változatok miért nem. Persze ez egy másik történet, és e post egy teljesen másik gyártóról szól, de azt gondolom, hogy nem kell feltalálni a spanyolviaszt, elég csak felütni néhány régi katalógust.

 Sok apró részlet a helyén, mind a karosszéria és az alváz anyagából. Az első fényszórók a szélvédő anyagából készültek, mint ahogy a belső visszapillantó tükör is.

 Na, mibe hogy ilyen béna kormányt még nem láttatok?! De tényleg ez az egyetlen baja.

 Ja és hát persze a lényeg, hogy nyílnak az első ajtók. A civil verzió nem kapott festést a hátsó világítótestekre.

 Az viszont tetszik nekem, hogy ha már a rendőrségi verzió tetőpúpját megfestették pirossal, akkor már kaptak a hátsó világítótestek is. Gyerekként valószínűleg megdolgoztam volna kék filccel. Mondtam már mostanában, hogy "támogassuk a fényhíd ipart"?