Matchbox Memories: Átalakítás: Welly - 1953 Chevrolet 3100 pickup

Joe a Welly által megformázott 1953-as Chevrolet 3100 pickup bemutatásakor kicsit torzított, ugyanis nem kettő, hanem három csattanót szolgáltat. Az ott felsoroltakon kívül ez az átalakítás a harmadik.

Meglátni és megszerelni
Mikor a legnagyobb magyar aukciós portálon elém vetette magát eléggé baráti áron, akkor úgy gondoltam, hogy milyen jó helye lesz a gyűjteményemben. Apróbb fogyatékosságai, vagyis a hátsó lökhárító hiánya, a pár pontkopás és a nem ide illő kerékszett sem tántorított el. Mikor végül hozzám került sem változott ez a helyzet, szépen el is csomagoltam. Aztán telt múlt az idő, újra kezembe került, és arra gondoltam, hogy kicsit felextrázom egy kis kifestéssel, de aztán úgy éreztem, hogy több kell ennél, így a fúrógép áldozata lett, majd ment a kromofágba.

Már az elején kicsit problémám adódott vele, ugyanis az újfajta kromofágra rá se hederített a nem túl vékony fényezés. Elővettem a régiből megmaradt kis üledéket, rácsepegtettem egy kicsit és már ráncosodott is. De ennyi, azzal sem nagyon akart távozni, végül kitartó munkával a nagyja lejött, csak a résekben maradt egy kicsi, azt a hobbygépbe fogott drótkoronggal távolítottam el a festés előtt. Az eredeti koncepcióm az volt, hogy porig ültetem és kap egy szép csillogó felnit. Kerekek tekintetében a Matchbox krómozott diskjére gondoltam, de előtte megnéztem, hogy milyen nyomtávú donor is szükséges hozzá. Az nyilvánvaló volt, hogy hátul faragni kell a platót is, ezért már eleve azzal apelláltam, hogy műbőrből kap majd egy platóborítást is, hogy eltakarja a beavatkozásom nyomait. Végül a kerekek válogatása közben összejött egy érdekes páros, ami az akkor már csak helyenként előforduló festett részekkel igencsak megtetszett, vagyis elöl kis ültetés kis kerék, hátul nuku ültetés és nagy kerék. Ez egy igencsak mutatós ék alakot adott ki, ráadásul ez első ültetés a kerékleszorító megfordításával jött létre, ami kiadta a maximális értéket is, se a lökhárító, se az alvázból megformált váltó nem ért le. Ezek után gyorsan megváltozott a project, a csucsi aszfaltvasaló helyett egy leharcolt kisteherautóból épített dragster lesz a vége.

Oxidáció
A festés sosem tartozott az erősségeim közé, szerencsére most nem is kellett nagyon törekednem hogy jól sikerüljön. Az fehér alapozásra egy szürke réteg került, majd arra fújtam rá a kéket a végén. A tejes száradás után pedig finom, vizes csiszolóval elkezdtem bemattítani a teljes fényezést - már ahol nem sikerült eleve olyanra fújnom a fényes festéket -, helyenként pedig egészen a szürke, vagy esetleg a fém részig is lecsiszoltam. Bevallom, nagyon megtetszett az eredmény, nem hittem volna, hogy ilyen könnyen fog menni, már csak egy kis rozsda kellett pár helyre, eltúlozni nem akartam a dolgot. A rozsda megint a narancs, piros és fekete modellfesték keverésével állt elő, amit a narancs és piros hozzáadásával kicsit módosítgattam, hogy ne legyen mindenhol egyforma árnyalatú. A felvitelt egy papírzsepivel oldottam meg, egy másikkal pedig felitattam a felesleget. A fémig lecsiszolt részeken, illetve az ajtók alját és a sárvédők sarkait részesítettem előnyben, majd végül a lökhárító azon részeit, ahol le volt pattogva a krómozás. Sajnos ekkor nem volt szem előtt a hűtőrács, ami teljesen kimaradt az állapot rontásból, ráadásul a munka hevének okán, csak a fotók visszanézésekor döbbentem rá, hogy az kimaradt. Eredetileg a vízszintes mélyedéseket feketével akartam kifesteni, majd pedig egy kis felületi rozsdát is kapott volna. Majd talán megpróbálom valahogy lebányászni és pótolni ezt a hiányt, de egyenlőre még ilyen.

Kicsit előreugrottam az időben, ugyanis a rozsda és a fotózás közben még volt kis teendőm. Pár helyre kapott egy kis krómozást is a vas, kifestettem a lámpákat, valamint a szélvédő elválasztó csíkját és az ablaktörlőket is krómoztam. Sajnos a jobb oldali kicsit lejjebb van gyárilag, így a helyén nem nagyon látszik, csak a bal oldali. A beltér maradt érintetlen, viszont a platóról még hiányzott a borítás. Kartonból vágtam ki egy kis merevítőt, hogy ne essen be a közepe a bőrnek, majd a plató széleit bekentem ragasztóval és a helyére kerül a takaró. Már csak az alváz maradt hátra a módosításból, ugyanis a hátsó lökhárítók kivágása kiáltott a hasznosítására, ami egy pár kipufogó oda kendácsolását jelentette számomra. Ezeket popszegecs alumínium részéből készítettem, csak a gallérját vágtam le. Hogy pont jó helyre kerüljenek, azon az alvázból is ki kellett faragni egy kicsit, majd ragaszthattam is oda őket, közben az első felfüggesztés leszorítóját is beragasztottam, mivel azt ügye fordítva tettem vissza, úgy pedig már nem tartott rendesen, illetve kicsit reszelni is kellett rajta.

Miután a festések és a ragasztások megszáradtak, összeraktam, ragasztottam, fotóztam, amivel ez lett az egyik leggyorsabban elkészülő átalakításom.