Átalakítás: Hot Wheels Datsun 240Z

Amikor pár hónapja a Matchbox Mercury Cougarról írtam a posztot, már készülőben volt egy újabb, a Totalcar vonal mentén futó projekt. Sőt, ahogy most visszanézem a fényképek dátumát, már eléggé a végső stádiumban állt az autó! Így most a négy hónapja posztolt Winklermobil után jöjjön Karotta Datsun 240Z-je, a Hangyász.

Nehézségek

A Cougarral ellentétben, itt nem csak egy szimpla átfestésről kellett gondoskodnom. Az eredetinek hátul nincs látványosan kivezetve a kipufogója és nincs lökhárítója, elöl pedig keskenyebb az alsó hűtőrács, valamint a motorházon nincs légbeömlő. A Hot Wheels féle autón viszont igen, így ezeket el kellett tüntetni.

A megoldás a kétkomponensű ragasztó volt. Hátul lecsiszoltam a lökhárítót és levágtam az alvázból kinyúló kipufogókat, hogy a helyét fel tudjam tölteni ragasztóval. Elöl ugyanezt játszottam végig. A ragasztó száradás után még jól alakítható, így szépen sikerült a végeredmény.

Következett a festés. Sok mindenre nem kellet odafigyelni, mert egyszínű fehér volt az egész. Csak a hátsó lámpák foglalata és az első lökhárító volt fekete. Ezeket először nem maszkoltam le, de mivel a fehér festéken nem maradt meg a fekete, így lemarattam és kimaszkolás után újra lefújtam. utána már nem volt gond, és a fekete alkoholos filccel szépen el lehet tüntetni a durvább hibákat. Ezután jött a narancs és piros csík a lámpák jelzésére, majd a két oldalsó fekete minta. A matricákat Templair kolléga közreműködésével sikerült megoldani.

A kerekek Matchbox féle dupla 10 küllősök, amiket középen sötétszürkére festettem, bár szerettem volna elöl-hátul ugyanakkora kereket, de a Hot Wheels olyan nagy hátsó kerékjárati ívet csinált, hogy kénytelen voltam egyel nagyobb számút tenni alá. De még így is kevésbé tűnik fel a méretkülönbség, mint az eredeti felnikkel.

Katasztrófa

Nem sokkal azután, hogy teljesen elkészült sikerül is levernem a polcról. Ennek eredményeképpen egy szép darab festék le is pattant a bal sárvédőről. Bár kicsit felhúztam magam, körbemaszkoltam a sérült részt és újra lefújtam. Az ideg akkor pattant el az agyamban, amikor lehúzva a maszkolószalagot a festék is távozott a felületről. Sajnos pont egy rossz pillanatomban történt, így azzal a lendülettel földhöz vágtam a kasznit, amitől az kabrió lett. Ebből is látszik, hogy nem minden sikerül elsőre. Emiatt is lett jegelve a dolog egy időre.

Végül az áprilisi OT Expo-n került hozzám Tomminak köszönhetően egy új alap, így újra nekiálltam. Mivel már kitaposott úton jártam, így elég hamar meglettem vele és már csak a matrica hiányzott.

Augusztus elején megérkezett a matrica is , így már csak azokat kellett felhelyeznem. Most csináltam először ilyet és kissé ideges voltam, de a végül megoldódott minden probléma. Lehetett volna még szélesebb sárvédője, vagy nagyobb hátsó szárnya, de túl komplikált lett volna és a kivitelezés szenvedte volna meg.

És az eredeti?

Az autó elkészülte után elküldtem a képet Nínó Karottának, a megmintázott Hangyász gazdájának. Az ő engedélyével idézem a reakcióját:

"Ó, hogy ma miért nem hoztam cserepelenkát az irodába! Megtiszteltetés közöttetek élni, tényleg. Nagyon köszönöm."

Már ezért a két mondatért bőven megérte megcsinálni!

Sajna ma érkezett a szomorú hír, hogy a valódi Hangyász elkészülte bizony késni fog. Az viszont külön megtiszteltetés, hogy Karotta a postjában bemutatta a munkámat.

Az alap, a háttérben a Winklermobil.

A lökhárító lecsiszolva, a kipufogó elűntetve.

Alsó hűtőrács keskenyítve.

Színre fújva. A maszkolás itt szigszalag volt, mert a maszkolószalagom széle nem olyan szép.

A maszkolás után már nem volt gond a fekete terítése. 

Új kerék és a befejezett részletek. Na ezt zúztam le, miután megadta magának a kezdőlökést.

Megtartottam végül, hogy emlékeztessen, ide tényleg türelem kell.

Az első matricadarabok.

Finálé.

Sajnos a második verzión nem sikerült olyan szépen a kipufogó helyének eltűntetése.

Nem, nem olasz.

Bár nem egyformák a kerekek, de nem zavaró a különbség.

Itt szerettem bele.

Átalakítás: Welly - 1953 Chevrolet 3100 pickup

Joe a Welly által megformázott 1953-as Chevrolet 3100 pickup bemutatásakor kicsit torzított, ugyanis nem kettő, hanem három csattanót szolgáltat. Az ott felsoroltakon kívül ez az átalakítás a harmadik.

Meglátni és megszerelni
Mikor a legnagyobb magyar aukciós portálon elém vetette magát eléggé baráti áron, akkor úgy gondoltam, hogy milyen jó helye lesz a gyűjteményemben. Apróbb fogyatékosságai, vagyis a hátsó lökhárító hiánya, a pár pontkopás és a nem ide illő kerékszett sem tántorított el. Mikor végül hozzám került sem változott ez a helyzet, szépen el is csomagoltam. Aztán telt múlt az idő, újra kezembe került, és arra gondoltam, hogy kicsit felextrázom egy kis kifestéssel, de aztán úgy éreztem, hogy több kell ennél, így a fúrógép áldozata lett, majd ment a kromofágba.

Már az elején kicsit problémám adódott vele, ugyanis az újfajta kromofágra rá se hederített a nem túl vékony fényezés. Elővettem a régiből megmaradt kis üledéket, rácsepegtettem egy kicsit és már ráncosodott is. De ennyi, azzal sem nagyon akart távozni, végül kitartó munkával a nagyja lejött, csak a résekben maradt egy kicsi, azt a hobbygépbe fogott drótkoronggal távolítottam el a festés előtt. Az eredeti koncepcióm az volt, hogy porig ültetem és kap egy szép csillogó felnit. Kerekek tekintetében a Matchbox krómozott diskjére gondoltam, de előtte megnéztem, hogy milyen nyomtávú donor is szükséges hozzá. Az nyilvánvaló volt, hogy hátul faragni kell a platót is, ezért már eleve azzal apelláltam, hogy műbőrből kap majd egy platóborítást is, hogy eltakarja a beavatkozásom nyomait. Végül a kerekek válogatása közben összejött egy érdekes páros, ami az akkor már csak helyenként előforduló festett részekkel igencsak megtetszett, vagyis elöl kis ültetés kis kerék, hátul nuku ültetés és nagy kerék. Ez egy igencsak mutatós ék alakot adott ki, ráadásul ez első ültetés a kerékleszorító megfordításával jött létre, ami kiadta a maximális értéket is, se a lökhárító, se az alvázból megformált váltó nem ért le. Ezek után gyorsan megváltozott a project, a csucsi aszfaltvasaló helyett egy leharcolt kisteherautóból épített dragster lesz a vége.

Oxidáció
A festés sosem tartozott az erősségeim közé, szerencsére most nem is kellett nagyon törekednem hogy jól sikerüljön. Az fehér alapozásra egy szürke réteg került, majd arra fújtam rá a kéket a végén. A tejes száradás után pedig finom, vizes csiszolóval elkezdtem bemattítani a teljes fényezést - már ahol nem sikerült eleve olyanra fújnom a fényes festéket -, helyenként pedig egészen a szürke, vagy esetleg a fém részig is lecsiszoltam. Bevallom, nagyon megtetszett az eredmény, nem hittem volna, hogy ilyen könnyen fog menni, már csak egy kis rozsda kellett pár helyre, eltúlozni nem akartam a dolgot. A rozsda megint a narancs, piros és  fekete modellfesték keverésével állt elő, amit a narancs és piros hozzáadásával kicsit módosítgattam, hogy ne legyen mindenhol egyforma árnyalatú. A felvitelt egy papírzsepivel oldottam meg, egy másikkal pedig felitattam a felesleget. A fémig lecsiszolt részeken, illetve az ajtók alját és a sárvédők sarkait részesítettem előnyben, majd végül a lökhárító azon részeit, ahol le volt pattogva a krómozás. Sajnos ekkor nem volt szem előtt a hűtőrács, ami teljesen kimaradt az állapot rontásból, ráadásul a munka hevének okán, csak a fotók visszanézésekor döbbentem rá, hogy az kimaradt. Eredetileg a vízszintes mélyedéseket feketével akartam kifesteni, majd pedig egy kis felületi rozsdát is kapott volna. Majd talán megpróbálom valahogy lebányászni és pótolni ezt a hiányt, de egyenlőre még ilyen.

Kicsit előreugrottam az időben, ugyanis a rozsda és a fotózás közben még volt kis teendőm. Pár helyre kapott egy kis krómozást is a vas, kifestettem a lámpákat, valamint a szélvédő elválasztó csíkját és az ablaktörlőket is krómoztam. Sajnos a jobb oldali kicsit lejjebb van gyárilag, így a helyén nem nagyon látszik, csak a bal oldali. A beltér maradt érintetlen, viszont a platóról még hiányzott a borítás. Kartonból vágtam ki egy kis merevítőt, hogy ne essen be a közepe a bőrnek, majd a plató széleit bekentem ragasztóval és a helyére kerül a takaró. Már csak az alváz maradt hátra a módosításból, ugyanis a hátsó lökhárítók kivágása kiáltott a hasznosítására, ami egy pár kipufogó oda kendácsolását jelentette számomra. Ezeket popszegecs alumínium részéből készítettem, csak a gallérját vágtam le. Hogy pont jó helyre kerüljenek, azon az alvázból is ki kellett faragni egy kicsit, majd ragaszthattam is oda őket, közben az első felfüggesztés leszorítóját is beragasztottam, mivel azt ügye fordítva tettem vissza, úgy pedig már nem tartott rendesen, illetve kicsit reszelni is kellett rajta.

Miután a festések és a ragasztások megszáradtak, összeraktam, ragasztottam, fotóztam, amivel ez lett az egyik leggyorsabban elkészülő átalakításom.

 Ilyen állapotban került hozzám

 A hátsó lökhárító már nem volt meg, a felni eléggé stílszerűtlen

 A kromofágozás és a felnikeresés végeredménye ez lett

 A plató kialakítása nekem sem tetszik

 A rozsda megjelenése előtt ilyen volt a fényezés

 Sajnos a hűtőrács állapotrontása lemaradt

 Nekem ebből a szögből tetszik a legjobban

 A lökhárító kivágása pont jól jött a kipufogóknak

 Könnyen beleragad a kosz a kifolyt benzinbe

Egy közeli a "ponyváról"

Matchboxon kívüliek: Welly - 1953 Chevrolet 3100 pickup

Ez a post két csattanót szolgáltat: Időnként az olyan erősen másodvonalbelinek elkönyvelt gyártónak, mint a Welly is „el tud sülni a keze” – bár mi pont ezeket az elsült kézből való darabokat birtokoljuk és a blogon is ezek vonulnak fel – illetve, hogy adunk az edukációnak, hiszen egy a közelmúltban elkezdett történetet folytatunk.

Advance Design

A Chevy pickupok történelmét ott hagytuk félbe, hogy 1947-ben elbúcsúzott az AK széria – amiről egy Majorette kapcsán értekeztünk – hogy átadja a helyét az AD, avagy „Advance Design” szériának. Az a helyzet, hogy AD néven – pedig igazából ez a neve – kevesen ismerik az 1947-től gyártott – ne feledjük, az Egyesült Államokban vagyunk, itt egy modellév úgy néz ki, hogy 1947-ben már az 1948-as modelleket kínálták – kisteherautót. Sokkal inkább a terhelhetőségre utaló számozásuk az, ami megkongatja a kicsi harangokat az autómán fejekben. A 3100-as – jelen postunk tárgya okán ez érdekel minket a leginkább – a féltonnás, a 3600-as háromnegyed tonnás, míg a 3800-as az egytonnás verziót jelentette. Az egészen 1955-ig gyártott AD-k csak apróságokban változnak az évek alatt. Az egész széria alapvetése az elődjéhez képest, hogy „adjunk több komfortot a használójának”. Ez aztán olyasmikben nyilvánul meg, hogy szellőztetni már nem csak az ablak lehúzásával lehet, hanem vannak olyan szellőzői, mint a korabeli személyautóknak, egybe üléspadján már hárman is elférnek – szemben a korábbi két külön szék elrendezéssel –, és az állítható a vezető lába hosszához, nem pedig a sofőrnek kell alkalmazkodni a munkahelye elrendezéséhez. Megnőttek az ajtók is a kényelmesebb ki- és beszálláshoz és az üvegfelületek is jókorát nőttek az előző generációhoz képest.

1947 és 1949 között mindössze egyetlen motorral, egy 216,5 köbhüvelykes (kb. 3,5 liter), sorhatos benzinessel szerelték – ez 1953-ban 84 lóra volt elég –, a későbbieket pedig 235,5 köbhüvelykessel, de hogy ennek a körülbelül 3,9 literes sorhatosnak van-e köze az elődbe szerelthez, azt nem tudnám megmondani. A harmadik motorváltozattal, a 261 köbhüvelykes (kb. 4,3 liter) sorhatossal kapcsolatban némileg ellentmondanak egymásnak a források. Az egyik szerint ez nem más, mint a második motor egy új hengerfejjel szerelve. A fentebb szerelt minimális változásokhoz sorolnám a modellévek során változó hűtőrács kialakítást, de azt már nem, hogy a 3-, és négysebességes kézi váltó mellé, 1954-ben megjelenik a háromsebességes automata is, mint feláras extra. Ezt azért tartom fontosnak kiemelni, mert szerintem ez egy fontos mérföldkő azon az úton, hogy pickupokból egy nem csak teherautó sofőröknek való jármű fejlődjön ki. Persze azért ne menjünk nagyon előre, az 1950-es évek technológiájáról beszélünk, dobfékekkel és rásegítés nélküli kormányművel.

Ezek a fantasztikus képek innen származnak.

A platómagasítás és a hátfal oldalablakai feláras extrák voltak.

3,5 literes sorhatos, 84 lóerőt tudott.

A plató teljesen sík.

A későbbi modellekben a váltókar a padlóra került át.

Szép munka

Hogy nagyon rövid legyek: A Welly pokoli jó munkát végzett! Ami a játékszer kategóriában, ebben a méretarányban én elvárok, az ezen a kisautón bizony tökéletes! A részletek rendben vannak, az apróságokat is kiemelték. A karosszériára oda kerültek festékből kiemelések ahová kell, a hangsúlyos, az évjáratra jellemző, gazdagon krómozott hűtőmaszk megvan műanyagból és még az apró feliratokat is elkészítették a motorháztetőre. A plató lenyitható ajtaján pedig ott a Chevrolet felirat, éppúgy mint az eredetin az ajtó fémjéből. Egyetlen apróságot látok rajta hibaként: Az eredetin a plató teljesen sík volt. A Matchbox stílusú kerekekkel szemben pedig nem tudok objektív lenni, nekem nagyon tetszenek.

 Sok apró részlet, fémből, műanyagból, kifestve, ahogy kell!

 A motorháztető felirata zseniális, a Matchbox stílusú kerekeket meg nem tudom nem szeretni.

 A plató ajtaján az ott egy Chevrolet felirat, csak megette egy kicsit a festék.

Változatok egy témára: Matchbox Police Launch konta Torpedo Police Launch

Ismét sikerült összehoznom egy Matchboxot, aminek van a hazai kisiparból kikerült megfelelője. Most kivételesen nem szárazföldi, hanem vízi járműről lesz szó, mégpedig motorcsónakról. Igazából erről a párosról már kétszer is volt szó nálunk, először Joe tett említést, mikor az eredeti Matchboxot postolta, valamint beczl kolléga is írt pár sort az egyik képaláírásában, "A legális és illegális kisautógyártás Magyarországon a '80-'90-es években" című sorozatának nyolcadik epizódjában. Ennek ellenére úgy érezem még helyén való a "Változatok egy témára" sorozatba is, mivel egyszerre, egy képen még nem szerepeltek, pedig így lehet a legkönnyebben kiszűrni a különbségeket. A sárgáról talán még annyit, hogy az gyerekkori örökségem, siófoki nyaralásunk alkalmával kaptam, ahol egy Buggy vontatmánya volt, de a vonórúd már az első bevetéskor megadta magát. Ezt leszámítva szerintem ez kivételesen túlszárnyalja a mintául vett eredetit. A Matchbox emberhiányát nézzétek el, ő éppen nyári szabadságát tölti.

Balra a magyar Torpedó, jobbra az eredeti Matchbox

Már innen nézve is látszik, hogy az ablakok nem egyformák, szélesebb is a fülke, illetve a sárgán nincs fogantyú az ajtókhoz. A teteje is átalakult, egy külön műanyag elemből levő villogó és két extra stuff befogadására alkalmas nyílás lett a kürtökből.

A legnagyobb extra a magyar gyártásún, hogy kapott hajócsavart a hátuljára. Az oldalsó ablakai is nagyobbak, amint a bordázott fedélzete is, cserébe nincsenek figurák.

A taton pár részlet egyszerűsödött, illetve kapott egy plusz mélyedést az extra cuccokhoz. Ehhez konkrétan egy kis kék zászló járt, ami már a múlté. Ami viszont újabb jó dolog szerintem, hogy a kabin felső szélvédő pereme az ablakok anyagából van ,tehát átlátni rajta, ami sokkal realisztikusabb az angol megoldásnál. A kabin bejárati ajtaja is átlátszó, így jól megnézhetjük az üres belteret, egyedül csak a kerekek törik meg az ürességet.

Innen látszik a legjobban, hogy mennyire átdolgozták itthon az eredeti motorcsónakot, ami igencsak az előnyére vált szerintem.

A kerekek vékonyabbak a hazai terméken, ellenben az eredeti név megtartását magam sem értem, igazán ráírhattak volna mást is, ha már ennyi energiát fektettek bele.

Matchbox Porsche 911 GT1 - UPDATE

A Matchbox Porsche 911 GT1-es modelljét elég alul prezentáltam eddig itt a blogon, most ez ellen teszek egy (jó)pár darab bemutatásával. Mint azt korábban írtam, verseny festésű kivitel nem készült belőle, ám nem mindegyik annyira visszafogott, mint a premier verzió. Persze nagy truvájra ne is számítsunk, ráadásul a változatok tekintetében sincs nagy ötletszerűség, csak a színeket és a különböző dekorokat kombinálták egymással. A kerekek tekintetében sincs túl nagy eltérés, az ötküllős és a virágmintás váltogatja egymást, a csupasz bordó ötpakkosnak viszont van mindkét variációja, nekem sajnos eddig csak az ötküllős van a birtokomban.

Fő a változatosság elvén a későbbiről lehagyták a Matchbox logót

Lehet egy logóval több?

Szinte inverzei egymásnak

Egy csupasz és egy agyon dekorált

A Superfast az igazi Strassenversion

Csak ez kapott hátul is lámpafestést

MB-20-as 2001-ből

MB-21 2004-ből

MB-22 2002-ből, 50 éves logóval

A Superfast kivitel még bontatlanul

Átalakítás: Matchbox Scammell Snow Plough

Nem a pár napja mutatott Scammel volt az első példány a birtokomban, ugyanis korábban Andrew adott nekem egyet. Vagyis egy felet. Ugyanis se hótoló, se billencs, de még hátsó tengelye sem volt! Andristól már kapott egy kis rozsda kezelést, amitől még jobban megtetszett a típus, de sokáig nem tudtam vele mit kezdeni kerekek hiányában. Szerencsémre egy lepusztult Matchbox MB-12 Land Rover Safari vásárlásakor kaptam mellé még kettőt darabokban, azokhoz megvoltak a kerekek is, amik átmérőben stimmeltek hozzá. Ráadásul a mennyiség adta magát, hogy háromtengelyes kivitel legyen belőle

De mi legyen a felépítménye? Ez a kérdés bujkált bennem, számos variáción végigfuttottan, míg végül a már korábban rendbe tett Mercedes teherautó lett a befutó. Mivel annál nem sikerült jól megoldanom a tengelyek rendes visszatételét, így szívfájdalom nélkül vagdostam szét, mivel úgy találtam, a platója pont jól fog menni a Scammelhez. Kivágtam, odamértem, láttam, hogy jó lesz, már csak faragni kellett. Közben jött az érzés, hogy valami lökhárító vagy lámpa csak kéne a fülke elejére - ekkor még nem tudtam, hogy hogyan is néz ki egy igazi -, így turkáltam egy kicsit, majd a Chevy K-1500-hoz felhasznált Car Transporter lökhárítója jónak bizonyult - még szerencse, hogy semmit sem dobok ki -, így azt oda is szabtam.

A plató rögzítéséhez pár csavaranyát is igénybe kellett vennem, hogy legyen megfelelő méretű csatlakozási felület a ragasztáshoz, főleg a hátsó tengelynél, ahol a Merci eredeti felfüggesztését helyeztem vissza. Utóbbi nem is volt olyan egyszerű, hogy minden pozícióból jó legyen, de végül az is összejött. A hátsó traktusnál tátongó űrt és illesztési nyomokat pasztázással tüntettem el, de ekkor még nem tudtam, hogy mi legyen a vonóhoroggal. Bevallom, nekem ez így nem nagyon tetszett, így lenyestem, és újra lökhárító után túrtam. Először egy fémrudat akartam csak odatenni, de eszembe jutott, hogy az autószállító még meg van, így akár kivághatnám belőle a hátsó részét lökhárítónak, így a rendszám is stimmelne! Úgy is lett, nagyon is jól illett oda, így annak felragasztása után már mehetett is a fényezőbe.

Az alváz és a plató maradt szürke, de a fülkét kékre fújtam, hogy ne legyen annyira egysíkú. Extra kifestést szándékosan nem követtem el rajta, próbáltam az eredeti stílusában meghagyni, ahogy a Matchbox is kiadta volna a hatvanas években. Ebben a szellemben - a korábbi terveimmel ellentétben - szélvédőt és belteret sem varázsoltam a fülkébe.

A végére maradt a legnehezebb dolog, a tengelyek lezárása, hogy ne essenek le róla kerekek. Végül valahogy kipattant a fejemből a megoldás. A régi tengelyeket átmérőben - majdnem - passzoló popszegeccsel váltottam ki. Csináltam hat darab féltengelyt, aminek meg van. az az előnye, hogy mindkét oldalt szép fényes félkör felniközép látszik. A rögzítést pedig a popszegecs alumínium részével oldattam meg. Méretre vágás után bekentem belülről ragasztóval, majd abba dugtam bele a tengelyeket. Alulról nézve nem a legszebb megoldás, de mivel amúgy nem látszik, így elégedett vagyok a végeredménnyel. Ezután már csak a fülke visszaragasztása, majd a fotózás maradt hátra.

 Ezt kaptam Andrew-tól, ez volt a kiindulási alap

 A tervezési fázis

 Ez jó lenne lökösnek

 Kész volt a terv

 Platósítva lett egy csavaranya közbeíktatásával

 Két tengellyel is megáll a lábán

 Előkészítve a terep a harmadik tengely fogadására

 Egy kis ponthegesztés ragasztás után

 Még kicsit nyers, de már három tengelye van

 A lökhárító is a helyére került

 Egy kis pasztázás az egységesebb arculat nevében

 Ilyen lett a végeredmény

 "Kicsit" hosszabb lett a gyárinál

 Továbbra is dupla kerekes maradt hátul

 Hátulra is kapott lökhárítót

Az alváz régen és most