Oldalak

2012/04/21

Matchboxon kívüliek: Welly - Volkswagen Lupo

Nem tudom, hogy miért, de én mindig is kedveltem a kisméretű négykerekűeket. Persze ezen a téren sem vagyok mindenevő, de van néhány olyan típus, ami különösen tetszik, ezek közé tartozik a Volkswagen Lupo modellje is.

Lupo
A Volkswagennek a Lupo előtt nem létezett a mini autó kategóriába tartozó típusa - mint például a Fiat Seicento, a Ford Ka vagy a Renault Twingo -, a Polo volt a legkisebb, belépő szintű modelljük. 1997-re készült el ez a kisméretű platform, amiből rögtön két autót is összedobtak, amiből a másik Seat Arosa néven látta meg a napvilágot. Külsőre hozza a kisautók kompromisszumos megjelenését, ami főként a B oszlop mögötti részen érhető tetten. Kicsit olyan a fara, mint ha egy négyes Golfot fenékbe billentettek volna. Elölről szemlélve viszont szerintem nagyon is jól bántak a vonalakkal, a kerek fényszórók kölcsönöznek neki egy kis bájt - nem mellesleg előrevetítették a következő Polo generáció arculatát is. Muszáj is csábítónak lennie, hiszen ebben a méretben versenyző járműveket többnyire hölgyek vásárolják, akik többségénél a forma többet nyom a latba a műszaki tartalom mellett. Pedig aztán az utóbbi téren sincs szégyenkezni valója a Luponak, hiszen a fapadostól egy alaposan felextrázott között bárki megtalálhatta az igényeinek megfelelőt, amihez a kezdetben kínált háromféle motorból álló választék hamarosan kilencre gyarapodott. Ezek főként 1,4 literes benzinesek voltak 60-105 lóerőig terjedő kivitelben, alapnak egy ezres, ötven pacis állt rendelkezésre, a dízelek között pedig egy szintén 1,4-es turbós, valamint egy 1,7 literes szívó kínálta magát. (TDi - 75LE, SDi - 60 LE)

A vadóc
A felsorolásból kihagytam két motorvariánst, ami még különlegesebbé teszi a konkurenciához mérten. A legvonzóbbal kezdeném, ami nem más, mint a GTi modell. Szerintem a kis híján egytonnás karosszéria lendületes mozgatásához a legerősebb 1,4-es, 105 lóereje is elegendő, de a kultikus hárombetűs típusjelzéshez mégis kevésnek érezhették a gyáriak. Ezért egy 1600 köbcentis, 125 lóerős motorral megspékelve kaphatta meg a GTi feliratot. Ez a plusz húsz lóerőnyi - és 22 Nm nyomatéknyi többlet - majd három másodpercet javított a százas sprinten, azaz nyolc másodpercre redukálódott. Persze a futóművet kicsit hozzáigazították a megnövekedett teljesítményhez, az optika csak kicsit finomodott kívül, belül pedig csak ehhez a modellhez volt rendelhető fekete kárpitozás. Nem mondom, hogy nem kéne egy ilyen példány, mert de, viszont még sem ez a kivitele figyelt fel a sajtó a Lupora.

A takarékos
A maga idejében minden autós szaksajtó visszhangzott a Lupo 3L-től, ami azt takar, mint ami a nevéből sejthető, vagyis három literes fogyasztást. Ezt egy 1,2 literes, háromhengeres, 61 lóerős dízelmotor segítségével érték el. Persze önmagában ez még kevés lett volna, így alaposan fogyókúrára fogták a kisautót, aminek számos extra áldozatául esett - pl: klíma, villanyablak, stb. -, valamint kapott egy start-stop elektronikát, na és persze csak automata váltóval lehetett megvásárolni. Akit jobban érdekel ez a változat, az elolvashatja a Totalcar vagy a vezess.hu tesztjét.

A kicsi
Kisautóként a Welly készítette el nekünk a Volkswagen törpéjét, ráadásul a számomra unszimpatikus SDi kivitelt - legalábbis ezt írták rá. Matchbox méretben igen szerteágazó minőségű kisautók szoktak kikerülni a kezük közül, ebben az esetben szerintem igencsak jó munkát végeztek. Akárhonnan is nézem, nem találok semmi olyat, ami hiányozna róla, minden aprólékosan ott van ahol annak a helye. Színezését tekintve a Volkswagen gyári palettájáról választották ezt a kéket, amit lámpa- és embléma festésekkel egészítettek ki. Jutott egy kis fekete még a hűtőrácsra és a szélvédő tövére is. A telhetetlenségi faktort kijátszva még mehetett volna a hátsó ablaktörlőre is a pótféklámpával egyetemben,. A beltér hasonlóan részletes, mint a külső, a légbeömlők és a két kerek műszeregység is tisztán kivehető, természetesen a kormány is rendes küllős kivitel. A krómozott kerekek is jól állnak neki, amiken ráadásul mintás futófelületű műanyag abroncsok kerültek. Szerintem pöpec kis verda lett, akinek tetszik az eredeti, az feltétlen szerezzen be egyet a Welly értelmezésből!


Még ködlámpa is van
A legcsúnyább része, a motorház élénél a sorjaBelül is részletes
Az alvázrögzítés nem a legszebb megoldású
Jól áll neki ez a kerékszett
Welly - Volkswagen Lupo
Ilyen igaziban
És ilyen kékben

7 megjegyzés:

Sam. Joe írta...

"Nem tudom, hogy miért, de én mindig is kedveltem a kisméretű négykerekűeket."

Azt mondják, hogy böhöm nagy verdája azoknak a csávóknak van, akiknek nagyon pici a műszere. Ebből logikusan következik, hogy... ;-)

Tommi írta...

Én a magam részéről ezt inkább ultramarinkéknek látom.

A nagy verda-kis műszer meg inkább úgy szokott menni, hogy nagy luxusautó-kis műszer. ;-)

porsche írta...

Tommi: A színproblémát áthidaltam ;-)

pittlaren írta...

A típus annyira nem a szívem csücske, de milyen remekbe szabott, élethű felnije van ennek a kisautónak. A lámpák kidolgozásáról nem is beszélve. Ár/érték arány csillagos ötös!

Joe: öö...Úgy rémlik, hogy Te viszont a nagy, batár, csatahajó méretű amerikai járgányokat kultiválod...bármi is következzék ebből :-))

Sam. Joe írta...

Pittlaren: Persze, azokat. Álmaim játszóautói! Sorolnám akkor az eddigi saját és céges autóimat:

- Polski Fiat 126P
- Nissan Cherry
- Opel Vectra
- Hyundai Pony
- Opel Corsa

Szerinted? 8-)

RÁJEN írta...

A Vectra már határeset.

Sam. Joe írta...

Rájen: Na, az(ok) pont céges autó(k) volt(ak), nem én választottam. De belefért legalább egy fénymásoló. Az első az 1,4 benzines. Olyan volt, mint múmiában a pacemaker. Szerencsére nem csinálták sokáig. Aztán 1,7D. Az sem volt sokkal jobb.

Megjegyzés küldése