Matchbox MB-07 Ford Refuse Truck

Tudtam én, hogy jó régen volt nálunk utoljára regular wheel Matchbox, de hogy az a „jó régen” az konkrétan 2009 szeptembere, na arra nem számítottam! Megpróbálok most kicsit belehúzni a régi vonalba – igaz, olyan rettenetesen sok gombkerekűm sajna nincs.

D-sorozat

Régen nem nagyon erőlködtek azzal, hogy pontos típusjelzést írjanak egy-egy Matchboxra, most is megoldották annyival az elnevezést, hogy „Ford Szemetes Teherautó”. Szerencsére van nekünk már internetünk és keresni is tudunk, így némi kutakodás után biztosak lehetünk abban, hogy amivel dolgunk van, az a brit Ford 1965-től, az 1980-as évek elejéig készített, közepes méretű D-sorozata.

Ez a „közepes méret” egy érdekes balhé, időzzünk csak itt picit! Szóval brit barátaink a D-sorozatot mindenféle kivitelben készítették, alvázas teherautónak, két- és háromtengelyes kivitelben mindenféle felépítménnyel és nyergesvontatónak is. Szóval az össztömegük öt tonnától indul és valahol 12,7 tonna körül ér véget. A csavar a sztoriban, hogy ez még nem az SI tonnája, hanem a brit, birodalmi mértékegység rendszer szerinti, úgy is ismert, mint „hosszú tonna”, ami 1016 kilogramm. (Közszolgálati jelleg, helló!)

A három leggyakoribb erőmű, ami ezekben dolgozott, 3,97-, 5,42-, illetve 5,95 literes, négy és hathengeres soros dízel volt, melyek 82-128 paci közötti népességű ménest szabadítottak rá az útra. A Ford Európán kívüli exportban is törhette a fejét, mert kétféle benzinmotorral is kínálta a D-ket – 129 és 149 lovas teljesítménnyel. (Milyen érdekes, hogy a hatvanas években nem csak az akkori Szovjetúnióban volt létjogosultsága az ilyesminek! Igen, arra gondoltam, hogy Zil.)

Érdekessége a D-szériának, hogy bár a vezetőfülke a motor felett trónolt, az mégsem nyúlott túlzottan magasra, mert az erőforrásokat a függőlegeshez képest 45-fokban elfordítva építették be, és ez még azt is lehetővé tette, hogy a padló is szinte teljesen sík volt. Sok más teherautóhoz hasonlóan a motor a teljes fülke előrebillentésével volt hozzáférhető és a torziós-rudas ellensúlyos rendszer, ami ezt a feladatot látta el, olyan jól sikerült, hogy állítólag szinte félkézzel is el lehetett végezni ezt a feladatot.

1967-ben debütál a D-sorozat ráncfelvarrása, amit a tudományos désorozatológia „Phase II D1000” szériának hív. Ennek tagjai már akár 28 tonnásak is lehettek és meghajtásukról a Cummins 7,7 literes, V8-as dízelmotorja gondoskodott.

1967-1971

A D-sorozat 1967-ben debütál a Matchboxnál, túléli a Superfast kerékre váltást és készül ilyen verzió is belőle. Alapvetően a narancssárga fülke, szürke szemétprés leosztás az alap, de ezek mentén sokféle árnyalat létezik, amit szerintem annyifajta kombinációt adnak ki, ami totál követhetetlen.

Megjegyzem engem teljesen hidegen hagy a gyűjtésnek ez a vonala, hogy arra pörgünk rá, hogy van egy kisautó, aminek csak azért vannak változatai, mert festékkeverő Johnnynak picit megbillent a keze, amikor a kukáskocsi narancssárgát keverte ki és ezért lehetnek árnyalatbéli különbségek. Ráadásul annyira minimális az eltérés, hogy csak akkor tűnik fel, hogy az egyik sötétebb, vagy világosabb, mint a másik, ha egymás mellé kerülnek az eltérő árnyalatú kivitelek. A különböző színek – mondjuk piros és zöld – nekem kiadnak egy variációt, vagy a különböző kerekek is, de hogy most valami, ami ér mondjuk 5 dollárt, azért legyen ritka és érjen 500-at, mert egy leheletnyivel eltér az árnyalata... Hát az szerintem abszolút gáz! Tiszta mázli, hogy nem vagyok dobozfüggő, mert az ha lehet, még tovább bonyolítja a helyzetet!

Remekül illusztrálja ezt az „árnyalatnyi különbségek” bizniszt Christian Falkensteiner képgyűjteménye az öreg Fordról.

A kunszt, amit a kis gombkerekű tud, az a működő szemétprés. A világosszürke fém alkatrész és a sötétebb szürke műanyag tartály elmozdul egymáshoz képest, és így hátul kipotyogtatja a képzeletbeli hulladékot. Ezt így leírva nagyon nehéz elképzelni, ezért megpróbáltam állóképen illusztrálni.

A fülke szélvédője enyhén színezett, így jól látható, hogy a fülke belsejének kialakításával nem foglalkoztak, de ez szerintem sokat nem von le az értékeiből. Akinek hozzám hasonlóan bejönnek a kis méretarányú, regular wheel Matchbox teherautók, az fogja szeretni ezt is.

 Jellegzetes hűtőrács és díszítés az orron. Ezt a késői gyártású darabokon a Ford lecseréli egy csúf műanyag elemre.

 Ilyen az eredeti. A kép a Wikipédiáról származik.

 A fülke üres belül, a nem is különösebben színezett szélvédő nem is igazán takarja el ezt.

 Menetkészen.

 Így üríti a képzeletbeli szemetet. Az ezüstszürke alkatrész fém, a tartály műanyag, a kitámasztó pöcök, ami az alvázban fut, szintén fém. Jobbára elpusztíthatatlan.

 Hátul meglehetősen puritán, belül pedig üreges.