1000

A minap elég jelentős mérföldkőhöz érkezett a Matchbox Memories blog, Tommi kolléga tollából – szövegszerkesztőjéből – kikerült a kilencszázkilencvenkilencedik post. Úgy gondoltam, hogy az ezredik post remek alkalom, a blog alapítójának egy kis vissza- és előre tekintésre. Az ezrediket megünnepelendő, mi a blog szerzői egy közös, remélhetőleg hasznos meglepetéssel is szolgálunk az olvasóknak.

Hogy volt?

Nem nehéz leásni a Matchbox Memories kezdeteihez, hiszen vissza lehet lapozni az első posthoz, mely 2006 augusztusában került ki az oldalra. A miért azonban már nem derül ki innen. Akkoriban én éppen kigyógyulóban voltam egy másik szerelemből, nevezetesen a Sinclair számítógépek gyűjtéséből. Mindenem megvolt már amire vágytam ezen a téren – sőt, sokkal több mindenem, mint amire vágytam, vagy valaha is álmodtam arról, hogy meglesz nekem, beleértve több „Szent Grált” is. (Ha valakit érdekel egy tévésdoboznyi, eredeti,gyári, Sinclair ZX Spectrum játékprogram kazetta, akkor bátran keressen meg e-mailben, kisautókra több mint szívesen cserélek.) A dolog bár lezárult, változatlanul jó érzéssel tölt el és szeretem ezt a gyűjteményt, de nem volt már benne kihívás a jövőre nézve. Kitúrtam azokat az információkat a netről, meg a gyűjtő kollégák közös tudatalattijából amik érdekeltek, lefutottam a maratont, lezártam az egészet. Az akkori szerelem lenyomatai máig megtekinthetőek a kitűnő www.sinclair.hu-n. (Félreértés ne essék, ez az oldal nem az enyém, ezért nem önfényezés, ha dicsérem.)

A Matchboxok véletlenül kerültek képbe, nem tudatos döntés volt, hogy „OK, Sinclair kipipálva, váltsunk Matchboxra”. Történetesen a Sinclair gépek is a ködös Albionból származnak és így leginkább innen, a brit eBay-ről szereztem be a gyűjteményem túlnyomó részét. Az egyik Sinclair dolgokat is kínáló eladó cuccai között futottam bele pár Matchboxba, amikre rácsodálkoztam, hogy „jé, ezek nekem megvoltak”. Megrohant a nosztalgia és a szívemnek legkedvesebb darabokra rátettem a jelképes 1-1 fontokat. Aztán el is feledkeztem arról, hogy én ezekre licitáltam, csak amikor megnyertem őket az eredetileg kinézett nyolcbites hardverrel együtt, akkor jöttem rá, hogy nekem ezek most már a birtokomba kerültek. Megérkeztek, szépek voltak, megmelengették a szívemet – mai tapasztalatommal már tudom, hogy messze az értékük alatt vettem meg őket – és mint sejthető, elindítottak lefelé a lejtőn.

Múzeum helyett

Először még eszembe sem jutott, hogy én azon túl foglalkozzak újdonsült hobbimmal, hogy született egy bejegyzés róla a másik blogomra. Aztán ahogy növekedett a gyűjtemény, úgy gondoltam, hogy ostobaság lenne dobozba dugni őket, hogy aztán senki se – én sem – lássa a gyűjteményem darabjait hosszú-hosszú ideig. Mivel nekem nem állt rendelkezésemre pár üres pajta, hogy múzeumot csináljak belőle, arra gondoltam, hogy a téma megér egy saját blogot, afféle virtuális tárlóként, ráadásul – majdnem – ingyen is van.

Jó darabig nem is volt a Matchbox Memories más, mint monomán, saját kedvtelésemre szolgáló kirakat, nagyjából zéró darab látogatóval. Aztán valami megváltozott. A blog mögött nem állt soha olyan típusú támogató, mint egy portál, ami rendszeresen kicsap a blogfelhőjébe egy-egy postot és máris ezrével dőlnek a látogatók, de valahogy egyre többen találtak el hozzám, szaporodtak a hozzászólások, kialakult egy rendszeres látogatói kör, kitűnő embereket ismertem meg az ország, sőt a világ minden tájáról. Idővel megszülettek az első hasonló témájú és felépítésű blogok is a hazai webűrben. Természetesen egy szóval nem állítom, hogy én találtam fel a bitet, de többektől hallottam már visszajelzésként, hogy bizony én voltam az, aki „elindítottam lefelé a lejtőn”, a Matchbox Memories miatt szedte elő a régi gyerekkori gyűjteményét, ment el játékboltokba, börzékre, ócskapiacra kisautó vadászatra, vagy egyenesen pont az én blogom miatt kezdett saját blogba. Nagyon örültem a konkurenciának, mert nem vetélytársként gondoltam rájuk, hanem katalizátorként, akik arra sarkalnak, hogy „minőségi szórakoztatást” nyújtsak a hozzám ellátogatóknak, hogy foglalkozzak a megmintázott típus történetével, videókat,képeket, érdekes történeteket ássak elő. Pontosan ezért minden értékes kisautó témájú oldal megkapta a maga linkjét a blogomon.

Közösség

Arra külön büszke vagyok, hogy a 2006 augusztusi kezdetek óta mindössze egyetlen gyűlölet komment érkezett a blogra és az sem az oldalt, vagy annak témáját kritizálta, hanem egy az egyik posthoz hozzászóló, számomra akkor ismeretlen „egyszeri hozzászólót” – nem került ki, töröltem publikálatlanul. Komment pedig akad bőven, a 4471 darab jelent meg a blogon addig, mikor e sorok szövegszerkesztőbe kerülnek. Azt gondolom ez sokat elmond az ide járókról, a hangulatról és a kultúráról. Ha már számokról beszélünk, 191 000-nél is több látogatója volt a blognak – az adat nem lehet pontos, mert nem az első perctől fogva mérjük a látogatók számát, hanem 2007 május végétől, szóval több mint egy évvel későbbtől számolódik ez az adat, mint ahogy a blog létrejött –, az oldalak letöltése pedig meghaladja a 410 000-et. Jó ideje már saját, zárt körű levelezőlistája is van a blognak, ami a lapvetően a kisautók csereberéjét, meg az „ezt látnotok kell” típusú csevejt szolgálja a Twitteren és a Facebookon is megjelenünk – bár be kell valljam, hogy nekem lábrázásom van a közösségi oldalaktól.

Aztán idővel oda is eljutottam, hogy az „énből”, „mi” lett, az „én blogomból”, „blogunk”. Bevallom férfiasan, pontosan már nem emlékszem, hogy kronológiailag hogyan is alakult mindez, de én hívtam meg szerzőtársakat a rendszeres látogatók közül. Nagyon hálás vagyok múltbéli és jelenlegi szerzőtársaimnak, Matchbox, beczl, snakepeti, Tommi, Andrew0807 nélkül nem lenne ez a blog az, ami. Külön ki kell emelnem porschét, aki legalább annyira a szívén viseli a blog sorsát, mint én az alapító és többször állt át már helyettem a kormánykerékhez, amikor én ilyen-olyan okokból nem voltam képes jelen lenni a hídon.

Köszönettel tartozom a látogatóknak is, hiszen semmi, de semmi értelme nem lenne egy ilyen blogot működtetni olyanok nélkül, akik kérdeznek, ötleteket adnak, szeretik amit csinálunk. Jó érzés ismeretlenektől leveleket, velük fotókat kapni, melynek aztán nyoma is marad a blogon, elég csak a „mások gyűjteményei” címkére kattintani a bizonyítékért.

Hova? Tovább!

Hogyan tovább? Nos, attól nagyon ódzkodom, hogy a hobbinkból kötelességet csináljak, bár abban mindannyian egyetértünk, hogy remek lenne a hobbinkból megélni, csak hát ennek esélye annyi, mint hóembernek a túlélésre a nyári napon. Éppen ezért a legvalószínűbb, hogy maradunk a Blogger szerető kebelén mint hobbiblog, a www.matchboxmemories.hu cím és a mára már igencsak megtestesedett képgyűjtemény online hostolásának költségeit fizetve. Lekopogjam, a Blogger alapvetően jól működik és ezért szeretem, de vannak apró, ugyanakkor nagyon bosszantó hibái.

Nagyon sokan kérdezték, hogy miért nincs angol mutációja a blognak. Ez egy olyan távlati terv, amit nagyon szeretnék elérni, de nagyon nem szeretnék az elkészítésével – értsd fordítás – bajlódni.

Nagyon jó lenne valamiféle kapcsolatot kialakítani a hazai Mattel képviselettel. Ilyesmire a külföldi – leginkább amerikai webűrben – van jól működő példa nem is egy, de idehaza nem nagyon van kialakult kultúrája – mondjuk erről a LEGO rajongó kollégák is tudnának mesélni. Nyilvánvalóan nem egy „adjál pénzt” relációra gondolok, én már annak is örülnék, hogy ha a Mattelnek lenne valamiféle mondanivalója a hazai gyűjtőközösség, a felnőtt rajongók számára, akkor azt rajtunk keresztül tenné meg. (Volt már kapcsolatfelvételi próbálkozásom a múltban, de úgy pattantam le a hazai irodáról, mint teniszlabda a Tigris tank oldaláról. Ha valaki tudna ez ügyben segíteni, azt előre is köszönöm, elérhetőségünk a bal oldali menüben.) Vérmes reményeim nincsenek ezzel kapcsolatban, kicsi piac vagyunk és elég csak abból kiindulni, hogy a www.matchbox.hu hová is mutat.

Ami a közelebbi terveket illeti, szerintem hamarosan ki fog kerülni egy olyan linkgyűjtemény, ami a szívünkhöz közel álló, (de nem kis)autós oldalakra mutat. Ami pedig a legközelebbi terveket illeti? Nos, az a már a bevezetőben is említett meglepetés!

Az ünnepelt készítette meglepetés

Ha közelebbről szemügyre veszitek, akkor a bal oldali menü tetején megjelent egy új ikon. (Dobpergés, fanfárok.) Mostantól letölthetőek a Matchbox Memories csapatának saját készítésű desktop háttérképei. Első körben Andrew0807 kolléga nyolc képe hozzáférhető, de ígérhetem, hogy a gyűjtemény bővülni fog.