Arnie Cunningham: Ez tetszik!
Dennis Guilder: Gyerünk Arnie, mennünk kell!
George LeBay: Még a seggfej bátyám vette őt 57 szeptemberében. Akkor amikor kijött az új modellévre, szeptemberben. Vadi új volt. Új autó illata volt. A legjobb illat a világon, kivéve tán csak a ***cit!”
Azt hiszem, abban egyetérthetünk, hogy Stephen King a borzongatás királya. Abban viszont talán nem fogtok velem egyetérteni, hogy a 63 éves író regényeinek filmre vitele ritkán sikerül jól, konkrétan talán sohasem sikerült igazán jól. Szerény, mérvadónak egyáltalán nem mondható véleményem szerint a legjobb könyve az 1983-ban megjelent Christine. Egyszerűen attól működik, hogy hihető. Minden mondatát hajlamos voltam elhinni a pattanásos srácról, akibe mindenki belerúg a suliban, a túlkoros menőcsávóról, a kocsiról, a volt gazdájáról, és a pattanásos srác haverjáról.
Még abban az évben, John Carpenter rendezésében film készül belőle. A könyv és mozifilm köszönő viszonyban sincs egymással, de megkockáztatom, hogy mindkettő jó – a regény egyenesen kitűnő. Az előbbi bár kétség kívül egy thriller, mégis leginkább a barátságról szól és a sokak által lenézett, populáris csomagolásban mély mondanivalót hordoz, az utóbbi pedig egy kellemesen borzongató ijesztgetős film, az a fajta, amitől a barátnőd beléd csimpaszkodik a moziban, de egyáltalán nem kell lavor a filmvászon alá, hogy összefogják valamiben a tocsogó vért – pont abban a mennyiségben adagolva a hátborsódzást, ahogy én még szeretem. Ha valaki lemaradt volna bármelyikről is, csak javasolni tudom a DVD, vagy a könyv beszerzését, mára klasszikusnak számít mindkettő és remekül fog szórakozni a fogyasztásuk közben. Ugyanakkor lehetséges, hogy az illető jól teszi, ha nem olvas tovább, mert le fogok lőni pár poént a filmből, igaz szigorúan autószexualitási vonalon. (SPOILER ALERT! ÉN SZÓLTAM!)
Az autó ami nincs is
Stephen King könyvében Christine egy 1957-es, négyajtós Plymouth Fury. A probléma az, hogy 1957-ben ilyen autó egyszerűen nem létezett. Volt Savoy, Belvedere, meg Plaza – illetve a kombi Suburban –, de Fury csak 1958-ban lesz, de akkor is csak mint kétajtós kupé, aztán 1959-ben már van négyajtós Fury, de az közel sem fest olyan gonoszul szemből, mint az 57-es és mintha pont abban a piros-fehér színkombinációban nem is létezne, amiben a könyvben és a filmben is megjelenik. (Ugyanakkor az is igaz, hogy a könyvben említik, hogy Christine spéci megrendelésre készült. A film kezdetén a gyártósoron látszik is, hogy Christine az egyetlen piros-fehér autó az egész gyárban.) A Mester nem végzett igazán jó munkát az autóipari történelem túrásában és többször bakizik még ezzel kapcsolatban a regény során. Például egy helyütt Hydramatic váltót emleget, ami egy GM modell, a Plymouth típusokban, amit mint tudjuk a Chrysler gyártott, TorqueFlite váltó volt. De egy olyan mondat is elhangzik az egyik karakter szájából, hogy "Láttam, hogy Christine váltókarja hirtelen D-be ugrik." A korszak Plymouth automatájának nyomógombjai voltak a műszerfalon. Persze most nem találom a forrást, de valahol azt olvastam, hogy King eredetileg khmm... Chevy Bel Air-ben gondolkodott, amikor elkezdte írni a könyvet és már jócskán a közepén gondolta meg magát, talán mert a Fury amúgy dühöt, tombolást jelent, másrészt meg mert talán a Chevynek nincs olyan „gonosz képe”, mint a Plymouthnak.
A filmben Christine már kétajtós kupé és elvben 1958-as Plymouth Fury. A különböző források 12 és 20 közé teszik a forgatáshoz (el)használt autók számát, de abban mind egyetértenek, hogy Belvedere modelleket is a jobban felszerelt, több kiegészítővel ellátott Furynak maszkíroztak és festettek át a forgatáshoz. A ritka és nehezen beszerezhető olyan kiegészítőket, mint a dekorcsíkok és más akszesszoárok gumiból öntötték, megfestették és gyakran ragasztóval rögzítették. Az oldalukon összetört, de máshol sértetlen autókat újra használták elől, vagy hátul összetörős jelenetekhez.
Semmihez sem fogható
A Hot Wheels „megmintázta” kisautót nincs igazán mihez hasonlítani, mert mint ahogy azt tisztáztuk, 1957-es évjáratú Plymouth Fury nem létezik. Ha az 1957-es termékvonalnál maradunk, akkor az eltérő méretű első világítótestek pontosak, ilyen B-oszlop csak a Savoy Club Sedan-on, illetve a Plaza Business Coupe-on van, de akkor meg a hátsó oldalablak hibádzik, mert az ezeken osztott. Leginkább az egész kisautó az 1957-es Belvedere Sport Coupe Hardtopot adja ki, de persze az oldalsó, lángnyelvekben végződő csík semmivel sem stimmel. Tulajdonképpen a Hot Wheels T-Hunt csak nevében Christine, megjelenésében semmi esetre sem, hiszen a színe is hibádzik, nem vörös, hanem narancs-pörköltzaft metál. Az én példányom ráadásul még gyári hibás is, mert egyrészt nyertem egy öntési hibát – vagy koszfoltot – az első szélvédő belső oldalára, meg egy krómozási hiányt a jobb hátsó lökhárítóra. A járgány egyáltalán nem rugózik, de a legalább nem raktak alá borzasztó, aszimmetrikus méretű szekérkerekeket, csak modern felniket. A non-plusz ultra a krómdísztárcsás acélfelni lenne fehér falú abroncsokkal, de ezt egyetlen más változata sem tudja. Ahogy elnézem a felhozatalt, ez még a leginkább Christine-közeli kivitel, az 1:6x méretarányban még ennek is örülhetünk.
Az 1957-es modellévre jellemző, eltérő méretű dupla fényszórók. A szélvédőn bónusz anyaghiba, vagy koszfolt.
A B-oszlop az 57-es Savoy, vagy Plaza sajátja. Ilyen csík pedig gyárilag semmilyen Plymouth-on nem volt soha. Modern felnik fehér falú abroncsokkal, de legalább nem asszimetrikusak.
Gyári pontkopás a bal hátsó uszonyon - na jó, ne legyünk maximalisták, ez még mindig csak egy játékszer, hiába T-Hunt.
TH "monogram" a csomagtartó fedelén, Brendon - who the **** is Brendon? - a rendszámtáblán és krómozási hiányosság a lökhárító jobb sarkán.
57-es katalógus a B-oszlopos, keretes ajtós Savoy Club Sedan, illetve a Plaza Business Coupe szereplésével.
57-ben nem volt négyajtós Fury. A Hot Wheels kisautójának frontendje - nagyjából - jó, de jól látszik, hogy mi a bibi az ajtókerettel és a B-oszloppal.
Ez már az 1958-as katalógus, a borítóján rögvest azzal a Fury-val, ami a filmben is szerepelt. Wrooooom!
A kiemelésben: "Háromsebességes TorqueFlite, nyomógombos váltó." Hihi.
Rajongói klipp a filmből. Aki még nem látta a filmet, az fontolja meg a megtekintését, mert eléggé spoileres.
10 megjegyzés:
"akszesszoár" - ezt felveszem az aktív szókincsembe:)
Amúgy én nemrég egy használtruha boltban (!) vettem egy angol nyelvű Christine könyvet, 60as évek végi kiadású, sajna annyira nem tudok angolul hogy élvezhetően el tudjam olvasni (pedig mondhatom hogy beszélek angolul), de már csak a borító grafikájáért megérte megvennem asszem kb 300 Ft-ért... Küldök képet, aztán ha úgy van bedobhatod egy kis fícsőrként a posztba. Peti
Hála és köszi előre is! Elő kéne ásni a szkennert, hogy benyaljam az én példányom borítóját, mert az egy régi bár magyar kiadás. Volt az eszemben, hogy megcsinálom, de lusta voltam, meg a gép mellett ott aludt a macska és nem volt lelkem felzavarni a kis lükét. 8-)
A filmet csak angolul! Egyszer láttam a szinkronizált verzióját, katasztrófa.
Az komoly, a DVD-n csak felirat van. Arra nem emlékszem már, hogy minőségre milyen.
Szavakkal le sem írható, mennyire szeretnék egy ilyent. Nagyon szép! Már csak egy "Petúnia-t" kellene, hogy kihozzon a Mattel, szigorúan rózsaszínben :-P
Mekkora könyv volt, és kár, hogy King nem tudta megállni, és megpróbálta újfent elsütni a sztorit a Rémautóval...
Hú, Petúnia, tényleg! A szippantó a könyvből! 8-)
Love the movie... Love the book from Stephen King too! (my fav author)
A Johnny Lightning már elkészítette a "kedvest" 1/64-ben jó pár éve, bár az akkor kocsijaihoz hasonlóan eléggé torz arányokkal! Nem is szőrözött sokat avval milyen Plymouth is ez, simán elnevezte Christine-nek, azt kész! Az alvázán is ennyi szerepel. Ennek oka, hogy először egy "rémisztgető autókat" magába foglaló sorozatban jelentették meg, ennek Frightning Lightning volt a fantázianeve. Ez persze nem volt akadály, hogy később más színekben is megjelentessék.:)
Ihol a verziók: http://www.jlcollector.com/506.html
Én kettőt is birtoklok ezekből, a Mopar Set-es kéket, és az egyik pirosat, most meg nem mondom melyiket. Üdv!
Kicsit utánanéztem én is, de úgy tűnik mégiscsak volt 57-ben Fury modell. A http://www.plymouthcentral.com/ oldalt javaslom megtekintésre, ott is van, de az IMCDb is számon tart 57-es Fury-kat (Christine-t pont nem, az ott is 58-as Belvederként szerepel), meg az angol Wikipédia is ír róla, de igaz, hogy csak bizonyos kivitelekben készültek, tehát pirosban például tényleg nem.
Üdv!
A legszembetűnőbb különbség az 57-es és 58-as modellek között a lökhárító alatti hűtőrészlet: 57-ben függőleges krómcsíkok találhatók ott, 58-ban már ugyanolyan rács, mint a nagy hűtőmaszkon.
Megjegyzés küldése