Matchbox MB-58 Chevy Impala

Az a „jó” a hazai hipermarketekben, hogy elképesztő dolgokat tudnak előásni a raktár mélyéről. Most őszintén! Mekkora esélye van annak, a világon bárhol máshol, hogy 2010 legvégén 2009-es kiadásokba botlik az ember?

Fire Chief

Amikor kissrác voltam, nekem is volt MB-59 Mercury Fire Chief-em. (Az egyik legkedvesebb Matchboxom amúgy a típus, halmozom is lelkesen a változatokat, amiért nem szerepelt még itt, annak az az oka, hogy én és a járgányok komoly földrajzi távolságban tartózkodunk egymástól.) Akkor nem értettem, hogy hogyan lehet egy rendőrautó piros. Ezzel a problémával meg is kerestem apukámat, aki csak annyit mondott, hogy „Ez nem rendőr, hanem tűzoltó parancsnoki autó!” A gyermeki agy más srófra jár, mint a felnőtteké, akkor én nem feszegettem tovább a kérdést, hogy mi a csudát is csinál egy tűzoltó parancsnok, csak néztem nagy elismeréssel, hogy az valami nagyon fontos, nagy tudású ember lehet, ha a tűzoltóknak parancsol. A csuda se tudja miért, tán mert más gyerkőcöknél is működik a varázslat, vagy mert így egy öntvényről egyel több bőr nyúzható le, a cég azóta is elő-előveszi a témát. Az utolsó alkalom tavaly volt, amikor az 1-75 sorban ilyen járgány volt.

Chevrolet Impala

A GM-nél az Impala története 1958-ban kezdődik. Ebben a modellévben jelenik meg, mint a Bel Air-ek fölé pozícionált csúcsmodell. Érdekes, hogy bár egészen hasonló stílusjegyeket hordoz, mint óriási kedvencem, az 57-es Bel Air, ez az autó nem tetszik. Túl... Ehh, nem is tudom... Sok! Túl tohonya, túl nehéznek tűnik. Olyan ami alatt mindjárt beszakad az aszfalt. Az 1959 és 64 között regnáló második és harmadik generáció már teljesen más tészta. Egy az ebből az évekből származó, akkor még bőven a full-size kategóriában induló autó lehetne Fenyő Miki és a Hungária szolgálati gépjárműve. Talán az sem véletlen, hogy a lowrider kultúrában ezek a gépek olyanok, mint az AK-47-es a táliboknak. Szeretnék 1:6x méretarányban ilyen holmit, de csak szétcsingilingizés nélküli, gyári állapotban és lehetőleg négyajtósat, mert az az igazán süti! A következő négy generációt bátran átugorhatjuk, mert olyan jellegtelenek és semmitmondóak, hogy egy nagy szemű, hatlábú, zöld marslakó is bátran vezethetné őket a legnagyobb csúcsforgalomban New York közepén, senkinek sem tűnne fel. A tökéletes MVP-pajzs feszül rajtuk, borzasztóak!

Másvalaki Problémája – „Az MVP olyasvalami, amit nem láthatsz, vagy nem látsz, vagy az agyad nem engedi, hogy lásd, mert azt hiszed, hogy nem a te problémád. Az agy egyszerűen kihagyja, olyan ez, mint a vakfolt. Még ha direkt ránézel, sem fogod észrevenni, hacsak egészen pontosan nem tudod, mi az. Csupán abban bízhatsz, hogy véletlenül észreveszed a szemed sarkából.” (Douglas Adams – Galaxis Útikalauz Stopposoknak című hat és fél részes trilógiájából)

A nyolcadik, 2000-2005 között regnáló generációval is iszonyú nehéz kitűnni a szürke sokadalomból, amiért számomra egy ici-picit különleges, hogy 2000-ben sikerült ilyen autót bérelnünk. Egy bérautóból sohasem szabad egy típus milyenségére vonatkozó következtetéseket levonni, mert egy bérautó az igazi mostohagyerek. Mindenki csak üti-vágja, igazi gazdája nincs, ezért senki sem foglalkozik vele. Ezzel együtt mi szerettük. Hármunk bőröndjeit nyelte el a csomagtartója, kényelmes volt elől-hátul – a középkategóriás amerikai autókban felhasznált anyagok minőség(érzet)étől most elegánsan tekintsünk el – míg San Francisco és Los Angeles között el nem kezdte villogtatni a Check Engine lámpáját és ijedtünkben vissza nem adtuk a kölcsönző helyi kirendeltségén, hogy helyette egy ugyanolyan kategóriába tartozó, de sokkal kevésbé tágas (Chevrolet Lumina) autót kapjunk. A 2000-es Impala az első olyan, ami már nem full, hanem midsize, ami a mi kontinensünkön még bőven a „baromi nagy dög” kategória. Halmazatilag fronthajtású és mindössze háromféle V6-ossal rendelhető, egy 3,4- és egy 3,8 lityis blokkal amiből úgy lesz háromféle, hogy az utóbbi kompresszorral is játszott. Teljesítményben ezek 180-200-240 pacit tudnak – ízesítéstől függően.

A Matchbox rendőrségi kivitele nem légből kapott, a GM kínált rendőrségi csomagot a hatóságok számára, ami gyakorlatilag az alapmodellt jelenti néhány alapszínben, egy erősebb felfüggesztéssel és a nagyobbik blokkal.

Impala a la Matchbox

A Matchboxnál az Impala nem új „vendég” és tulajdonképpen teljesülhetne is a kívánságom, hogy szeretnék második és harmadik generációs Impalát az istállómban tudni 1:64 körüli méretarányban, csak sajna ezek a regular wheel járgányok szép állapotban egy kisebb afrikai ország éves GDP-jébe kerülnek. Jelen post tárgya 2000-ben debütál, mint MB-34 és változatos számozással (53, 5, 3, 58, 57) vissza-visszatér, néha több év kihagyással. A variációk fényezését és a rájuk biggyesztett kerekeket tekintve az unalmas, érdektelen, béna, és ronda rendőrségi, űrmisszió (én sem igazán értem) és tűzoltó parancsnoki változatok váltogatják egymást. Ez első üdítő kivétel egy 2002-es szettben, a második egy 2008-as 5-ös csomagban érkezik, de megkockáztatom, hogy az első vonzó, 1-75 sorból származó darab az pont ez, a 2009-es. A hatküllős, krómdíszítés nélküli kerekektől kifejezetten dögös, a fehér alapon piros fényezés, az arany embléma és a „Megyei Tűzoltóparancsnok”, meg „Tűzoltás-Mentés” feliratoktól teljesen hiteles. Régi harcosa vagyok a „támogassuk a fényhíd ipart” mozgalomnak és vallom, hogy nincs mentő-rendőr-tűzoltó jármű megkülönböztető jelzés nélkül, illetve ha van, akkor azt nem szabad megvenni. Ezen van, ez a részlet is kipipálva. Ha az eleje-hátulja kapott volna még egy kis festést a világítótestekre, meg a hűtőrácsra, akkor kívánni sem lehetne jobbat – de hát ne legyünk telhetetlenek, ez az 1-75 széria. Kitűnő, részletes kisautó, szép festéssel, játékszernek és gyűjteményes darabnak is remek!

Az eleje még bőven elbírna némi plusz festést a világítótestek tájékán.

A fényképezőgép erősen felnagyítja a hibákat. Szabad szemmel nem ilyen csúnya, hogy el van csúszva a tamponnyomás. A képeken nem látszik, de a beltér is szép részletes és a kormánya sem a Pizza Hut-ból van. A krómdíszítés nélküli kerekek nagyon jól állnak neki!

A hátsó fertályra is férne még festés, de ami a karosszéria kialakítását illeti, ez is szép részletes.

A rendőrségi (na jó, tűzoltósági) festés a Matchboxnál nem légből kapott, a nyolcadik generációs Impalát kínálta a GM rendőrségi felszereltségben. Ahogy elnézem, ez a példány látott már ezt-azt a bűn üldözése közben. (Vegyük észre, hogy ez a példány is, mint a rendőrségi autók többsége, fekete, acélfelniken fut! Már csak ezért is telitalálat ez a részlet a kisautón.)