Bármennyire nem vagyok teljes mértékig megelégedve a Hot Wheels 1969 Dodge Charger verziójával, mégsem tudtam ellenállni, mikor az eredetileg beszerezésre kinézett színvariáció elém ugrott. A feltűnést biztosító zöld árnyalatot az oldalsó helyzetjelzők magasságában egy fehér csík választja el az alatta levő fekete színtől. Extraként sejtelmes lángmintákat is festettek a hátsó traktusra, ami még jobban feldobja. A szélvédő sötétítése szinte már az átlátszatlanság határát feszegeti. A motorháztető félúton van a fehér és a legutóbb bemutatott, nyithatatlan megoldás között. A fehérrel ellentétben most nem a nyitást követő pár milliméter után szorul meg, hanem már csukott állapotban is szorul. Miután egy úgymond "egészséges" mértékű erőhatás után sem akart megmozdulni, inkább hagytam, mielőtt valamilyen kár éri.
Többet nem is mondanék róla, hanem inkább áttérnék a Maisto féle 69-es Charger megvalósítására. A Maisto ebben a méretarányban egyre inkább az olcsó kínai autók fölött áll egy hajszálnyival, a gagyi felnikkel szerelt kisautóikból rendszeresen kispórolja a belteret, még akkor is, ha egy korábbi öntvény újraélesztéséről van is szó. Nincs ez másképp most sem, az ablakok koromfeketék, hogy még csak véletlenül se láthassuk a belül elterülő semmit. A kerekekkel sincs ez másképp, egyszerűen rondák, meg ne mis igazán illenek az autó alá. A karosszéria viszont elég jó képet mutat, nagyon szépen kivitelezett, de sajnos ez sem tökéletes. Az oldala picit olyan, mint ha egy vasalóval simították volna, de azért a típusra jellemző vízszintes váll még így is megmaradt az ablakok aljánál. Ami viszont nagyon sokat dob az autón, és szépre is sikeredett, az a kék alapszínen kívül alkalmazott festés. Nem is az R/T verzióra utaló csíkra gondolok az autó hátulján, hanem az első és hátsó lámpákra, valamint azok környezetére. A jellegzetes Charger-es arculat így igazán visszajön elől, hogy a hűtőrácsot feketére festették, valamint környékét és a lökhárítókat ezüstre - vagyis ahol krómozás van eredetileg. Hátul is ezüstre festettek a krómozott részek, illetve a lámpatest megkapta az őt illető piros színt. Rendszámra is jutott, amire egy laza Dodge feliratot dobtak, a megfelelő betűtípussal.
Összességében mint írtam, nem egy igazán minőségi termék, de az a tény, hogy rendesen megfestették az autó arculatának egyik fő jellegzetességét - hűtőrács -, igazán szerethetővé tette számomra. Igazából ha ha az autó két vége nem kapott volna ilyen figyelmességet, simán elmennék mellette. Jól össze kéne gyúrni a Hot Wheels és a Maisto erényeit, amiből már egy minden tekintetben tetszetős 1969-es Dodge Chargert kaptánk. Természetesen létezik ilyen variáció is 1/6x-es méretarányban, például a Johnny Lightning kínálatában. Az én gyűjteményemben sajnos - még - nem.
Többet nem is mondanék róla, hanem inkább áttérnék a Maisto féle 69-es Charger megvalósítására. A Maisto ebben a méretarányban egyre inkább az olcsó kínai autók fölött áll egy hajszálnyival, a gagyi felnikkel szerelt kisautóikból rendszeresen kispórolja a belteret, még akkor is, ha egy korábbi öntvény újraélesztéséről van is szó. Nincs ez másképp most sem, az ablakok koromfeketék, hogy még csak véletlenül se láthassuk a belül elterülő semmit. A kerekekkel sincs ez másképp, egyszerűen rondák, meg ne mis igazán illenek az autó alá. A karosszéria viszont elég jó képet mutat, nagyon szépen kivitelezett, de sajnos ez sem tökéletes. Az oldala picit olyan, mint ha egy vasalóval simították volna, de azért a típusra jellemző vízszintes váll még így is megmaradt az ablakok aljánál. Ami viszont nagyon sokat dob az autón, és szépre is sikeredett, az a kék alapszínen kívül alkalmazott festés. Nem is az R/T verzióra utaló csíkra gondolok az autó hátulján, hanem az első és hátsó lámpákra, valamint azok környezetére. A jellegzetes Charger-es arculat így igazán visszajön elől, hogy a hűtőrácsot feketére festették, valamint környékét és a lökhárítókat ezüstre - vagyis ahol krómozás van eredetileg. Hátul is ezüstre festettek a krómozott részek, illetve a lámpatest megkapta az őt illető piros színt. Rendszámra is jutott, amire egy laza Dodge feliratot dobtak, a megfelelő betűtípussal.
Összességében mint írtam, nem egy igazán minőségi termék, de az a tény, hogy rendesen megfestették az autó arculatának egyik fő jellegzetességét - hűtőrács -, igazán szerethetővé tette számomra. Igazából ha ha az autó két vége nem kapott volna ilyen figyelmességet, simán elmennék mellette. Jól össze kéne gyúrni a Hot Wheels és a Maisto erényeit, amiből már egy minden tekintetben tetszetős 1969-es Dodge Chargert kaptánk. Természetesen létezik ilyen variáció is 1/6x-es méretarányban, például a Johnny Lightning kínálatában. Az én gyűjteményemben sajnos - még - nem.
A festett orr jóval dögösebbé teszi a Maisto orrát
A kerekek nem a legszebbek
A Hot Wheels erőssége a markáns övvonal 
A Maisto-n hátul is visszaköszön a részletese festés
Fekete ablakok rejtik a beltér hiányát
Hosszuk sem azonos
3 megjegyzés:
Az egyik játékboltban szemeztem a Maisto-féle változattal, igaz az nem kék, hanem "Tábornokosan" narancssárga volt, de elborzasztott a 700(!) Ft,-os vételár...
Azért ezt az autót szerintem a Johnny Lightning tudja legjobban megcsinálni...
A Maisto MB-felnikkel teljesen jó :)
(Nekem is a Johnny a kedvencem amúgy.) A HW is bejön egyébként, de a legújabban megjelent változata jobban tetszik. Remélem, lesz még több is...
Megjegyzés küldése