Matchbox MB-61 Dodge Charger

A Chrysler 2005-ben kezdte árulni a 300C modellt, melynél a HEMI név is előkerült. A típus nagyot ütött megjelenésekor, elég sikeres modell lett. Az alapok tehát megvoltak, így összedobtak belőle egy kombit, melyet Dodge Magnum név alatt forgalmaztak - sajnos csak három évig. Ennél a pontnál kellett volna megállniuk, de nem tették, és leporolták a Charger nevet, mely a hatvanas években megjelent modellekkel a kultuszautó státuszig vitte.

De mi az a HEMI?
A HEMI félgömb alakú égéstérrel rendelkező motorok gyűjtőneve, ez a név az angol hemispheric – hemiszférikus szó rövidítéséből ered. A HEMI motor tulajdonosa a Chrysler Corporation, melyeket autókban 1949-től kezdve használtak. Az első ilyen motor egy hathengeres erőforrás volt, melyet egy Jaguar-ban használtak, a tervezője Harry Westlake volt, aki repülőgép-motorok tervezése közben szerzett tapasztalatait használta fel. Néhány évvel később, 1951-ben a Chrysler bemutatott egy 180 lóerős, nyolchengeres, 331 köbinch-es (5.4 literes) motort, melyet sok modellben használtak. Az erőforrás sikerein felbuzdulva a cég folytatta a HEMI motorok fejlesztését, melynek eredményeként megjelent a 354-es (1956), és a 392-es (1957) is, majd valamivel később, 1964-ben bemutatkozott az azóta legendássá váló 426-os (7 literes) hajtómű is. Elsősorban versenyre tervezték, és a NASCAR amerikai autóverseny-sorozatban elért sikerei mutatják a motor elképesztő képességeit. Egy évvel később mégis kiadták az utcai változatot 426 street HEMI néven, a teljesítménye pedig 425 lóerő volt. (Forrás: Wikipédia)

A Charger régen és ma
A muscle car-ok fénykorában a Charger nem volt más, mint egy több mint öt méter hosszú, kétajtós kupé, hatalmas motorokkal, egészen a 426-os HEMI blokkig. Sikeres modell volt, a mai napig számos film fő-, és mellékszereplője, mondhatni már legendás modell. Ellenben a mostani változat egy ötméteres négyajtós sedan, mely nyomokban sem nagyon emlékeztet elődeire, leszámítva a hatalmas motorokat - akár 6,1 literes HEMI blokkal is kérhetjük. Az autó maga nagyon jól néz ki, agresszív a megjelenése, jól átültették a Dodge modellekre oly jellemző négy részre osztott hűtőrácsot. A tető vonalát igyekeztek kupésra rajzolni, és a C oszlopnál egy kis vállat is kialakítottak neki, bár jóval elmarad az ősétől. Jól néz ki, jól megy. Joggal kérdezhetitek, hogy akkor mi vele a bajom, ráadásul úgy, hogy tetszik is. Nem más, mint a neve. Nem értem, miért ezt a nevet kapta, mikor semmi köze sincs az elődeihez, egyértelműen csak a még nagyobb eladhatóság miatt kapta a vadló elnevezést. Amiként a Magnum modellre, ehhez is készült egy rendőrségi csomag, azaz így már kész rendőrautókat kínálva a hivatali szerveknek. Gondolom a kombi nem volt olyan népszerű a rendőrség köreiben, ezért volt szükség egy sedan-ra.

Matchbox Charger

Katalógusban 2005-ben láthatjuk először MB-61 néven, tehát a most bemutatott darab a premier modell. Következő évre már MB-12 és kék színű lett, míg 2007-ben már fényhíd nélküli rendőrségi jármű és MB-50. 2008-ra sportosabbra vették a figurát, és egy eléggé vad, zöld színt kapott, melyet fekete motorházzal kombináltak, amit ezúttal MB-14-ként találunk a katalógusban. Tavaly újfent rendőr, és MB-61 lett, azonban volt recolor-ja is. Ezek mellett a különböző pakkok sem kerülték el, valamint a Superfast sorozatban is feltűnt, itt megtekinthetitek a különböző variációit. A modell minden részletre kiterjedően, szépen megalkotott darab, amiként ez megszokottá válik mostanában. Fő pozitívumként kiemelném, hogy az alvázat krómozták a kipufogók miatt, ami a későbbiekben eltűnik, illetve átkerül a Superfast éra kiváltságaihoz. Ami negatívumot el tudok mondani erről a darabról, az kimerül a ködlámpák festésének, illetve a hátsó rendszám hiányában, de cserébe kárpótol a többi elem részletes festése. A kerekek sem tartoznak a telitalálat kategóriába, de csúnyának még sem mondanám vele az összképet.

Matchbox MB-61 Dodge Charger

Dodge névjegy a négyfelé osztott hűtőrács

Jót tesz neki a krómozott alváz

Kupés ugyan, de mégsem kupéIlyen az eredeti