Hozzászokhattatok már, hogy szeretem egy-egy itt bemutatott kisautó eredetijének történetét is bemutatni, mikor hosszabb, mikor rövidebb formában. Ez alkalommal könnyű dolgom lesz, mert a TotalCar egy régebbi cikke pont annyival intézi egy a Chevrolet Blazer bemutatóját, mint amennyit én is érdekesnek és érdemesnek találtam volna a megemlítésre. Nem véletlen, hogy a cikk második oldalát linkeltem, mert a típusismertető ott van a végén. Érdemes lehet még felkeresni a V8 Cars ugyanerről az autóról, de a TotalCar-ban láthatónál korábbi állapotáról készült bemutatóját is. Talán nem jön le a két cikkből, de a Blazer igásló. Nem aszfaltterepjáró, hanem munkaeszköz, valami olyasmi, amit ütni-vágni szokás, ezért a tengerentúlon nagyjából úgy ítélik meg, mint mifelénk a Lada Nivát. No, nem mintha ezzel bajom lenne – sőt. Valószínűleg azért is használta egy időben az Egyesült Államok hadserege és rendőri szervei is. Persze mára már a második generációs, K5 Blazerek, melyeket 1973-1991 között gyártottak, minden valószínűség szerint már ott is kidőltek a napi szolgálatból, bár a Wikipédia állítja, hogy egy maroknyi példányt még ma is használ a Nemzeti Gárda – más kérdés, hogy azt, hogy ez a bejegyzés mikor készült, azt nem lehet tudni.
A Matchboxnál a Blazer először az 1985-ös katalógusban jelenik meg, mint MB-50. Itt piros csíkot és hozzá seriffcsillagot visel. Emlékszem, hogy akkor, 13 évesen mennyire megbotránkoztam azon, hogy egy seriffnek hogyan lehet piros az autója. „Nem tűzoltó az, nahát!” Ez a változat 1983-as keltezést visel az alvázán és különös ismertetőjele, hogy szögletes fényhídja van. A katalógusfotón szereplő verzió azonban egy prototípus lehet, mert teljesen fehér szélvédője van, a fényhídja pedig kétszínű. A széria verziók megkülönböztető jelzése azonban már egy darabból készül a szélvédővel. Nem csak olcsóbb volt így gyártani, egyszerűbb is volt összerakni, ami azért nem akármilyen szempont a gyári hibás darabokat ismerve. A hátsó lökhárítóból kiálló antenna meglehetősen egyedi részlet. Amúgy semmi nem tartja a helyén a gravitáción kívül, egyszerűen belenyomták az alvázzal egy darabból álló lökhárítón fúrt lyukba. Ahogy elnézem a katalógusokat, ez a változat egészen 1988-ig szerepel a kínálatban. Areh szerint 1993 az az év, amikor ismét előveszik a ládafiából – ekkor az amerikai sorban kerül be, szintén mint MB-50.
Ez lehet az a pont, amikor változtatnak a modellen. A fényhídból fényszóró sor lesz – ami mivel a szélvédő anyagából alakítják ki ezt is, eléggé béna, de bele lehet látni a lámpákat. Szemre az összes többi részlet változatlan, az alvázon is ugyanúgy 1983-as keltezés marad. Areh gyűjteménye remek példa rá, hogy a modellt folyvást újra és újra kiadják, kismillió változatban, változatos sorszámok alatt az 1-75 sorban és különböző csomagokban. Ha jól láttam a legutolsó verzió 2007-ben jelent meg belőle - Zsizso javított, 2008-ban -, ami azt jelenti, hogy húsznál is több évet töltött a kínálatban, ami azért nem semmi.
A nekem meglévő változatok közül annak, ami a 2007-ben szerepelt az 1-75 sorozatban, az alvázán annyi változtatás látszik, hogy már az ovális Matchbox logó jelenik meg rajta, a megnevezés „Chevy Blazer 4x4” – a korábbiakon „4x4 Chevy Blazer” jelenik meg, nehogy valamit kétszer ugyanúgy írjanak le – és feltűnik egy 1:56 méretarány is.
4 megjegyzés:
Jó post de kétszer is javítanék:
,, a Wikipédia állítja, hogy egy maroknyi példány még ma is használ a Nemzeti Gárda '' egy -t hiányzik.
És a Blazert 2008-ban is elővették egy 5 pack része ként Croc Zoo felirattal...
Kössz, javítva.
Jó kis poszt. A terepszínű Superfastot egyszer még be kéne szereznem...
Beállok én is a sorba: tényleg jó írás! :-) Nekem a 2007-es verzió van meg és 1995-ből ez: http://www.areh.de/HTML/Vers3548.html. Utóbbi NRFB, talán ezért sem vettem észre, hogy nem fényhíd van a tetején, hanem lámpák.
A Totalcaros iromány végén a Bronco képe nincs elcserélve a másik terepjáróéra?
Rájen: Pont erre gondoltam én is, amikor megnéztem Areh Chevyjeit!:-)
Megjegyzés küldése