Én pontosan tudom, hogy szeretni vagy nem szeretni az angol / olasz / német / japán autókat nagyjából olyan, mint vallási kérdésekben állást foglalni. Tehát most lehet, hogy rontani – vagy éppen javítani – fogom az imidzsem azzal, hogy kijelentem: Szeretem a hetvenes-nyolcvanas évek japán autóit. Van bennük valami, amitől érdekesek. A formaviláguk valahogy olyan, hogy bizonyosan meg lehet mondani róluk, hogy Japánban tervezték – és jobbára gyártották is – őket. Ráadásul mindnek bugyuta, angol neve van, még a japán, belső piacos modelleknek is. Szeretem a szent, világító kvarcórájukat, a belterük szögletes formáit. Ezek mind együtt olyan egyéniséget kölcsönöznek nekik, ami révén semmiféle más országi gyártók modelljeivel nem lehet összetéveszteni őket. Csak bízni tudok benne, hogy a járgányok szerencsésebb példányai legalább titkos katonai létesítményként őrzött, meg nyilvános japán gyári múzeumokban fennmaradnak, mert rendeltetésszerű használatuk során zömüket már elfogyasztotta a rozsda.Az egész fejtegetéssel oda szeretnék kilyukadni, hogy szert tettem japán, belső piacos autókat mintázó, japán, belső piacos Matchboxokra! (Aki a japán Matchbox logóból eddig nem jött rá erre, az kérem hagyja el az oldalt!) Charlie Mack agyonhallgatja a történetet, de köszönhetően az amerikai Matchbox klubnak tudok információval szolgálni. Az biztos, hogy a Mitsubishi Galant Lambda Eterna először a japán piacra készült és ott, mint J-22 jelent meg, 1978-ban. A premiermodell piros ebből a kétajtós kupéból, de japánban volt belőle sárga is. 80-ban és 81-ben a modell megjelenik Ausztráliában és az USÁ-ban is. Ekkor már világos, vagy sötét metálzöld, később is megmarad ez a két szín, de rá mindenféle „menő” festéseket is kap, sőt, 81-ben megjelenik Dodge Challenger néven is az Egyesült Államokban. (Ennek a magyarázatát majd később.) Areh, akinek természetesen ebből is van, többek között azt a két verziót is jegyzi, ami nekem megvan. Igen, verziók, mert ugyanebből megvan a világos metálzöld MB-79, ami lévén Amerikából származik, nagy valószínűséggel ott is került egy játékbolt polcára. Nem szokásom különösebben a Matchboxok alját fotózni, de ez alkalommal megtettem, mert a két modell ebben a részletében különbözik egymástól. Míg a pirosat japánban gyártották, a zöld Hong Kong-ban született.
Ami az igazi autót illeti arról a Wikipédia szolgál részletes információval, beleértve a változatos piacokon használt változatos neveit is, mely a Dodge Challenger elnevezést is megmagyarázza.
Hogy mennyire hasonlít a Matchbox és a valódi autó? Nos, szerintem nem nagyon. „Profilból” még csak-csak, de előről semmiképp, hátulról meg... Háááát...
MB-79 balról, J-22 jobbról. Mitsubishi Galant Lambda Eterna
A zöld az amerikai piacra készült Hong-Kongban, a piros a japánra japánban.
A fényképezőgépem nagyon gyűlöli ezt az orrot, nagyjából a tizedik fotó sikerült róluk.
A Lambda Eterna feliratot nem nyelte el a festés.
Az amerikai piacra készült változatban is jobb oldalon van a vezető munkahelye.
Matchbox J-22
Matchbox MB-79
A dobozért teljesen oda vagyok!
4 megjegyzés:
Mondtad, hogy ritka darab lesz, és tényleg az. Ezek szerint hagytak otthon alkotni. :-)
Eddig egyszer láttam az amerikai kiadást élőben. Furcsa volt, hogy miért Challenger van ráírva a bliszterre. Most már értem.
Egy kis napirajzos hozzázólás:
"Izé, engedje meg, hogy aztakurva!"
Ha csak fele annyit költhetnék erre a hobbira, mint Te, már boldog lennék :)
A Galantok pedig nagyon tetszenek!
Tommi, ez csak a köztünk tátongó generációs szakadéknak betudható. 8-) Ha majd lesz gyerek akkor biztos nem fogok tudni ennyit költeni a hobbymra. Meg az, hogy sokat utazom az sokat segít. Már meséltem, hogy például amerikában egy Matchbox 97-99 cent körül szokott lenni a hypermarketekben, ami kb. 150-160 forint.
Ezért is kértem, hogy hozz 2db 1-100 sorozatú El Camino-t nekem, ha legközelebb mész... Mert ottkint jóval olcsóbb, ráadásul még van is, nálunk Európában(?) meg nincs...
Megjegyzés küldése